Sokat lehet olvasni erről a nemrég megjelent könyvről - a legtöbb cikk "mami-pornó"-ként hivatkozik rá, úgyhogy talán nem is a legjobb helyen van a blogunkon. Én mégis írok róla pár sort, mert a negatív kritikák - és a magyar fordítója körüli botrányok - ellenére elolvastam. Érdekelt, hogy miért fogyott jobban még a Harry Potter-könyveknél is, és mi az oka, hogy annyira népszerű lett rövid idő alatt, hogy ha elkezdjük begépelni a google keresőmezőjébe ezt a számot: 50 - elsők közt ezt a könyvet akarja felajánlani találatként (de csak amíg nem rá nem kattintunk, próbáljátok ki).
Az, hogy a könyv számos szexjelenetet tartalmaz, valamint hogy a szado-mazo szex témakörét is érinti, nem volt elég indok a számomra. Úgy gondolom, hogy az elmúlt évtizedben egészen kitolódott annak a határa, hogy mi számít botrányosnak. Ma már nem olyan könnyű megbotránkoztatni, felháborítani, pirulásra kényszeríteni az embereket. a szex már rég nem tabutéma, és rengeteg, nőknek szóló regény tartalmaz szexjeleneteket. Mi lenne ebben az a világra szóló újdonság? Na, ezért érdekelt a jelenség, és ezért olvastam el az "Ötven árnyalat..."-ot.
Azt hiszem, beigazolódott a sejtésem: nem az az oka a sikernek, amit a bulvármédia sugallt. A könyv nem a szex miatt működik elsősorban. A regény titka a férfi főszereplő figurája.
Ennyire jól megírt férfialakot ritkán találhatunk a könnyű műfajú - lektűr - irodalomban. Christian nem csak őrületesen jóképű, sikeres, sőt - elképesztően gazdag (tehát rendelkezik mindazzal, ami a mai lányoknak fontos...), de a kemény felszín alatt nagyon törékeny, sérülékeny lelkivilágú, ráadásul képes feladni az eredeti elképzeléseit, és alkalmazkodik a szeretett nő igényeihez. Ennél többet nem akarok elárulni, akit érdekel, az olvassa el a könyvet...
Még egy megállapítás: a "mami-pornó" címke is teljes tévedés - ez a regény nem a gyeses kismamák, és nem az unatkozó, háztartásba beleszürkült életű háziasszonyok szórakoztatására való! Sokkal inkább azoknak a fiatal lányoknak, nőknek, akik még hisznek a tündérmesékben, akiknek a párválasztási szempontjai közt az első helyeken a külsőségek, az anyagiak, és a szexuális vonzerő szerepel, és akik nem kezdenek el ásítozni a sokadik, csöpögősen megírt szerelmi jelenet olvastán sem...
A magyar fordítás tényleg pocsék. Az első kötet pedig olyan gyatrán fejeződik be, hogy az ember kénytelen megvenni a következő részt is. A második kötetet én már angolul olvastam el, és megerősítést kaptam, hogy tényleg sokkal jobb az eredeti mű stílusa a magyar változatnál. De az is igaz, hogy a könyv dramaturgiája a második kötetre sokat romlik, úgyhogy még nem döntöttem el, fogok-e még adni egy harmadik esélyt is neki - a mű ugyanis trilógia... Nem vagyok biztos benne, hogy megér ennyit - hiszen a sikere titkát már megfejtettem.