Egy igazi kis csodára bukkantam. Meg is vettem a férjemnek a születésnapjára: a cédén Lackfi János költő verseit énekli Lovasi András, Heidl György zenéjére.
Az igazi, jó költészet és a jó zene minden értelmes-érzelmes emberre hatással van. Van azonban még ezen túl is valami plusz együttrezgés akkor, ha a költő, a zenész a kortársunk, nem csak abban az értelemben, hogy ma élő személy, hanem olyannyira, hogy egy idősek vagyunk vele. Igazán mélyen annak az embernek a gondolataival, érzéseivel tudunk azonosulni, aki pont akkor nőtt fel, ugyanúgy és ugyanakkor szocializálódott, mint mi. Aki ugyanabban az életszakaszban jár, mint én, az olvasó-zenehallgató.
Ezen a cédén mindez megvalósul: Lovasi és Heidl 1967-es születésű, Lackfi 1971-es. A versek egytől egyig nagyon jók, mégis van egy kedvencem közülük, egy rövid, nagyon szép, lírai zongorakísérettel elhangzó vers-dal - a családról, egy olyan helyzetről, amit mindenki átélt már nyilván, aki gyerekeket nevel a szerelmével.
Gyerekkorom egyik kedvenc verse volt Arany János "Családi kör" című műve - apám olvasgatta, tanítgatta nekem (jó adag irónia van azért ebben, hisz pont ő volt képtelen megteremteni a mi családunkban azt a fajta harmóniát, ami Arany verséből sugárzik). Mai ésszel olvasva még gazdagabb, csodálatosabb hangulatfestő költeménynek látom, mint akkor. De már akkor is éreztem, hogy az a fajta családi élet, amit a vers elénk rajzol, milyen távol esik a mi aktuális, valódi, huszadik századi, városi családunktól - egy idilli, szinte mesebeli múlt képe volt az.
Lackfi "Billentyűk" című versével kapcsolatban viszont azt érzem: ez is egy fajta "Családi kör", csak igazán rólunk szól! És persze sokkal szikárabb, rövidebb, tömörebb, nincs annyi rétege - csak egy család, egy férj és feleség aktuális élethelyzetét ismerjük meg belőle - de az Arany-vershez hasonlóan erős hangulatteremtő erővel bír (kis túlzással, persze...hisz Arany az Arany!), mai életünk mai pillanatképe ez a vers.
Ítéljétek meg magatok, szerencsére megtaláltam a youtube-on is:
Lackfi János: Billentyűk
Te odalenn zongorázol
én verset írok idefenn
hogyha egymáshoz közelednénk
gyermekeink közénk pörögnek
a te szoknyádba kapaszkodnak
az én ingembe akaszkodnak
kik öleléseinkből lettek
meghiúsítják ölelésünk
mire este lesz elaludtál
mikor reggel lesz én még alszom
majd beleöljük billentyűkbe
te odalenn a zongoránál
én idefenn számítógépnél
amit elmondanánk egymásnak
egyetlen nagy ölelkezésben.
Ennyi a vers, és a dal - szeretettel ajánlom nektek (mindenki behelyettesítheti a saját családjára jellemző tevékenységeket a zongora és a számítógép helyére... ).
Nóra