Az advent a karácsonyra várakozás időszaka - ezt a várakozást jeleníti meg fizikai valójában az adventi kalendárium. A 19. századi német lutheránusok kezdték el használni, eleinte csak egy-egy krétavonás formájában, amivel számolták a karácsonyig hátralévő napokat - később minden napra jutott egy-egy újabb vallásos témájú kép, melyet kifüggesztettek. A nevével ellentétben nem adventkor kezdjük el a számolást, hanem december 1-én. Így karácsonyig összesen 24 képnek kell összegyűlnie, vagy az újabb formájában ennyi ablakocskának kell kinyílnia.
Ma már elsősorban a gyerekeknek könnyítjük meg így a várakozást. Egy német édesanya ötlete volt állítólag, hogy a "Hányat kell még aludnunk, hogy megjöjjön a Jézuska?" kérdést megelőzendő fogott egy kartont, huszonnégy mezőre osztotta, mindegyikre rátűzött egy bonbont. Kisfia mindennap leakaszthatott egyet. A kisfiút Gerhard Langnak hívták, és amikor felnőtt, elhatározta, hogy az anyukája adventi naptárához hasonlókat készít és árusít. Nagy sikere lett. Nemsokára gyárak sora foglalkozott adventi naptárak készítésével.
Tavaly én életemben először házilag készítettem adventi naptárt, itt be is mutattam nektek. Nagy sikere volt, bár azokon a napokon, amikor kevésbé tetszett a kalendárium tölcsérében talált kis ajándék, a gyerekek nem örültek annyira.
Idén azonban a tévéreklámok megtették a hatásukat: a fiaim heteken át arról beszéltek, hogy még a szokásos csoki-özönről is lemondanának, ha a Mikulás Lego Star Wars adventi kalendáriumot hozna nekik! Mivel az édességfogyasztásuk csökkentése egybe esett az én terveimmel, a Mikulás így is tett. Nagy volt az öröm, de voltak kétségeim: kibírják-e a fiúk, hogy karácsonyig ne nyissák ki az összes ablakocskát, hanem csak naponta egyet? Ugyanis minden ablak mögött egy-egy apró lego figura lapul, vagy egy kis űrjárgány, amit össze kell rakni, vagy egy Star Wars szereplő lego-változata... Nagy a kísértés!
Ennek ellenére egészen a mai napig betartotta mindkét gyerekem a szabályokat, és reggelente az volt az első dolga, hogy kinyisson egyetlen egy ablakot, örüljön a kis játéknak!
Ma viszont, úgy tűnik, elfogyott a 7 éves gyerekem türelme: egyetlen nagy fellángolás elég volt, hogy felrúgja a szabályokat, és egyszerre kinyissa mint a 7 hátra lévő ablakocskát!
A nagy pedig - aki mindig is elég jól betartja a szabályokat, nem győzött ma irigykedni... Olyan jó a kicsinek! Ő már kézben tartja az összes figurát!
Persze tudom, hogy holnap reggeltől majd fordítva lesz: a kicsi irigyli majd a nagytól az újabb és újabb találat örömét. Én is jártam így 7-8 éves koromban: kikutattam az ajándékomat, utána pedig zokogtam, amiért nem lesz már nekem semmi meglepetés... Persze végül lett az is!
A kisfiaménál sokkal több türelmet kívánok nektek az elkövetkezendő egy hétre!
Nóra