Előző cikkemben bemutattam, a John Brockman által felkért 25 tudós milyennek képzeli társadalmunk változásait a következő 50 évben. Nem csak rózsaszínű volt a kép, amit festettek nekünk… Ezért most inkább nézzük, az egészségügyben mi várható.
Napjainkban egy mellkasi röntgenfelvétel elárulhatja, nem szenvedünk-e rákban vagy tuberkulózisban. 50 éven belül egy mellkasröntgen áráért megismerhetjük majd az egész génkészletünkben kódolt szöveget. Az orvos nem egy átlagemberre szabott kezelési tervet fog adni, hanem kifejezettem annak a betegnek a génjeihez illő utasításokat. Ez nagyon jó hír! Az viszont kevésbé, hogy mindez riasztó pontossággal fogja jelezni egyéni sorsunk végét is… akarjuk vajon ezt a tudást? És még ha mi magunk akarjuk is tudni – jó az nekünk, ha a biztosítótársaságok, az apasági keresettel foglalkozó ügyvédek, vagy a kormányzati szervek is belelátnak ebbe?
A ma alkalmazott gyógyászati eljárások többsége 50 év múlva legalább olyan kevéssé hatékonynak fog számítani, mint amilyennek ma a korábbi évszázadokban alkalmazott érvágást tartjuk. A betegségek leküzdésére mérnöki megoldások is születnek majd. A molekuláris biológia mérnöki gyakorlattá való alakítása már megkezdődött. Már folynak a kísérletek arra, hogy hogyan készíthetnének mérnöki módszerekkel idegi pótlásokat agykárosodott emberek számára.
Ezeknek az eljárásoknak az ősei bizonyos testrészek sérülését vagy egyéb károsodását igyekeztek kompenzálni. Gondoljunk csak a pacemakerre, a mesterséges csípőízületre, vagy a már létező mesterséges szívre. Napjainkban már emberek tízezrei viselnek halláskárosodásuk kompenzálására tartósan beépített eszközöket a belső fülükben. Ők azért hallanak, mert érzékelő idegsejtjeiket az elektronikus áramkörök közvetlenül ingerlik. A tanulmány írásakor már három olyan páciens is élt Amerikában, akik egy évnél hosszabb ideje retina-implantátum segítéségével éltek - láttak. Ez sokkal bonyolultabb eljárást igényel, mint a hallásjavító eszköz. Szerte a világon több kutatócsoport fáradozik azon, hogy szilícium kamerachipet építsen emberi retinába. Ezeknek az áramköröknek a jeleit vagy közvetlenül a retina idegvégződéseihez kapcsolják, vagy vezeték nélküli úton, közvetlenül az agy hátsó részében fekvő látásközpontba továbbítják.
De tenyésztenek a már ma is létező kísérletek során izomsejteket is abból a célból, hogy végsősoron olyan szervpótlások készülhessenek, melyeket műtét műtét nélkül lehet beilleszteni a működésképtelen emberi testrész helyére.
Ezek a kutatások mind azt célozzák meg, hogy a súlyosan sérülteknek visszaadják emberi méltóságuk lehető legnagyobb részét. Az pedig még ennél is szélesebb körben fogja megváltozatni a gyógyítás módszereit, ha sikerül mesterséges immunrendszert létrehozni - a tudósok szerint 50 éven belül ez is megvalósul!
Az orvoslás területén azonban talán a legizgalmasabb, már elindult folyamat a betegségek okának feltárásában az a felismerés, hogy a gyakori, súlyos betegségeket – mint az ízületek elmeszesedése, a cukorbetegség, az Alzheimer-kór, a rák legtöbb fajtája, és a legtöbb termékenységi probléma – valószínűleg valamiféle FERTŐZÉS OKOZZA! Már ma is elfogadott a kutatóorvosok körében, hogy az emberi rákfajták kb. 20 %-át fertőzések okozzák. Azt már ma is tudjuk, hogy a Kaposi szarkómát a herpesz-8 vírus, a méhnyakrákot a humán papilloma-vírus, a felnőttkori T-sejtes leukémiát pedig a HTLV-1 vírus okozza. A gyomorfekély és a gyomorrák esetében is kézzelfogható eredményeink vannak: a Helicobacter pylori fertőzés okozza őket, ezek a betegségek így ma már antibiotikummal kezelhetőek. A májrák és a hepatitisz ellen van már védőoltás. A szklerózis multiplex esetében a chlamydia pneumoniae baktérium, az emberi herpesz-6 vírus tűnik a kiváltó oknak, bizonyos 2. típusú diabétesz-megbetegedések hátterében hepatitis C vírus áll, az ízületi meszesedés 4 különbőző kórokozó fertőzésétől alakulhat ki, és az Alzheimer-kór esetében is a herpeszvírus és a chlamydia fertőzések állhatnak. Az e szakterületen kutató professzor véleménye az, hogy már 15 éven belül ezek mind véglegesen beigazolódnak! Amint sikerült mindezt igazolni, a vakcinák és a fertőzésellenes szerek kifejlesztésével különösen hatékonyan tudjuk majd felvenni a küzdelmet a lerettegettebb betegségekkel.
Ennek fényében azért másképp fest a jövőnk, mint ha csak az előző cikkben kiemelteket (a depressziót, stresszt, a génsebészet által felvetett aggasztó kérdéseket) nézzük. Ha a ma még gyógyíthatatlannak számító betegségek gyógyíthatóvá válnak, akkor kiküszöböljük a leggyakoribb halálokokat. Már csak abban kell reménykednünk, hogy addigra rájövünk, hogyan töltsük el értelmesen az így meghosszabbodott életünket…
