Nagy empátiával figyeltem mindig is fiú barátaim problémáit, sokat hallottam tőlük arról, milyen is a világ és a nők férfiszemmel. Őszinte beszélgetéseinknek köszönhetően sokat tanultam magunkról, nőkről is. Éppen ezért én is őszinte vagyok mindig, ha megérdezik tőlem, milyen is egy férfi vagy « a » férfi női szemmel, mit gondolunk mi róluk, mit szeretünk bennük és mit nem ! Milyen típusú férfire vagyunk leginkább « vevők » és őszinték vagyunk-e magunkkal és velük, amikor hosszútávra szeretnénk egy férfit társnak.
Számunkra nőknek, kimondva, kimondatlanul, a férfiak két típusa létezik : az « izgalmas nőcsábász » és a « komoly megbízható ». Az elsőhöz vonzódunk, de a másodikhoz szeretnénk férjhez menni…vagy ami a legnagyobb női vágyálom, megszerezni az első kategóriába tartozót, majd átformálni saját izlésünkre, hogy bekerülhessen a második kategóriába, természetesen megtartva az első kategória minden pozitív tulajdonságát is…vagy hogy még konkrétabb legyek, minden nő szíve vágya egy olyan társ, aki a két « halmaz » « metszete », azaz mindkét halmazba besorolható.
Persze a férfiak is szeretik magukról azt képzelni, hogy ők mind a metszetben vannak…egyik kategória sem teljesen elfogadható számukra a másik nélkül, mert egyik sem túl hízelgő rájuk nézve a nők szemében, és ezt persze tudják ők is…az első típus túl önző, és hosszútávra nehezen felvállalható társként, a másik meg ugye, valljuk be, kicsit unalmasan hangzik !
Szóval nagy dilemma ez a nők számára, az eszükre vagy a szívükre hallgassanak, sokszor nem is tudják ezt a kérdést tudatosan átgondolni, csak a tudatalattijuk dolgozik. Olvastam egyszer erről egy pszichológus véleményét, aki azt mondta, nagyon sok nő « jó apát » keres a férfi személyében, és amikor megkapja ezt, és van a gyermekének egy megfelelő, jó apja, mégsem boldog és a kapcsolat nem működik jól. Éppen ezért nem, mert nem társat választott, hanem egy « jó apát ». Erre mondta azt a pszichológus, hogy amikor megkeresik őt boldogtalan feleségek, akik maguk sem értik, hogy mitől boldogtalanok, hiszen olyan « szépen » élnek és olyan « jó apja » férjük gyermeküknek, akkor azt szokta mondani, hogy mert nem azt keresték, amire szükségük van. Nem azon volt a hangsúly, ami fontos lett volna ! A nőknek elsősorban nem egy « jó apára » van szükségük, hanem egy társra, akiből majd nem mellesleg jó apa is válik előbb-utóbb…de ha már az elején azon van a hangsúly, hogy majd apa legyen az illető, ne társ, akkor ne csodálkozzanak a hölgyek, amikor megvan a « jó apa » és mégis boldogtalannak érzik a kapcsolatukat.
Mi alapján bírjuk vagy nem bírjuk, mi nők egyik vagy másik típust hosszútávon és tényleg mi kell ahhoz, hogy egy nő boldognak és elégedettnek érezze magát társával, nincs egyértelmű válasz. Az alább leírt történetek is azt bizonyítják, hogy nincs recept a boldogságra és nem tudni, melyik típust miért hagyják el végül a nők, vagy melyiket nem hagyják el egyáltalán !
Régesrégi történet ez, amikor az izgalmas nőcsábász típus öt éven keresztül úgy udvarolt a szerelmének, hogy évente csak 3-4-szer találkozhattak…így lettek jegyesek, így tartott ki hatalmas szerelmük évekig. A fiú próbált hűséges maradni, nem mindig sikerült neki, de soha egy nő nem veszélyeztette szerelme pozícióját, csak a szerelmével akarta leélni az életét és éveken át készült arra, hogy majd amikor megszűnik ez a nyomasztó különélet, azonnal elveszi feleségül és kezdődhet az igazi életük. Már csak pár hónap volt hátra a kitűzött nyári esküvőig és a fiú távollétéből, amikor hazament szerelméhez, utoljára téve meg az őket elválasztó 1500 km-t és arra gondolt, hogy ez is elmúlt, vége, hatalmas erővel legyőzték és ezek után már semmi sem állhat az útjukba…boldogan rohant a szerelméhez, aki közölte vele, hogy terhes ! Milyen boldog fordulat, hiszen három hónap múlva már az esküvő is meglesz, gondolta, és már gyerekre is vágyott ! Sajnos nem lett ilyen boldog a vég, a szerelme terhes volt, de a kollégájától, akivel pár hónap alatt jutott el egy olyan viszonyig, hogy azonnal felrúgta az öt éven át mindent kibíró mély érzelmi kapcsolatát, amely egy « izgalmas nőcsábász » férfihoz kötötte és amely unalmasnak egyáltalán nem volt mondható ! A környezetük próbálta kitalálni, hogy mi történhetett, ez olyan váratlan fordulat volt, amelyet senki nem sejtett előre. A fiú nehezen szedte össze magát, de kiheverte, persze csak évekkel később lett házas.
A másik történet hőse szintén egy izgalmas férfi, szintén nagyon szerelmes volt a barátnőjébe, aki gyakran látogatta meg a fiú legjobb barátját egyedül és ha a környezetük pusmogni kezdett, hogy mi dolga lehet a lánynak egyedül a fiú barátjánál, mindig az volt a válasz, hogy jár lelket önteni belé, mert nagyon rossz a barát önértékelése, önbizalma, és próbálja meggyőzni, hogy ne « féljen » a nőktől…persze a fiú barátai egyre többet viccelődtek a fiúval, hogy elég érdekes háromszögben élnek a legjobb barátjával és a szerelmével…addig-addig ment a poénkodás, míg egyszer váratlanul betoppant barátja lakására, a « pszichoterápiára », amelynek ugye az volt a célja, hogy a fiú visszaszerezze az önbizalmát és megdöbbenve tapasztalta, hogy szerelme olyan jó munkát végzett, hogy a fiúnak « elillant » minden « önbizalomhiánya » és félre nem érthető szituációt produkált az ő szerelmével. A felszarvazott fiú dühe elől hetekig bújkált barátja, mígnem összeakadtak és « férfiasan » megállapították, nem engedik barátságukat egy nő által megsemmisíteni, vesszen inkább a nő ! Innentől kezdve ismét mindenhová együtt jártak, mígnem találtak két barátnőt, akikkel aztán négyesben jártak már mindenhová, majd össze is házasodtak a lányokkal !
Ez a történet viszont egy « komoly megbízható » fiúval esett meg. Egy szórakozóhelyen táncolt egy lánnyal, de nem tartotta fontosnak (vagy nem jutott eszébe ?) megadni a telefonszámát…viszont annyi kiderült róla, hogy merrefelé lakik…pár nappal később hívta a lány telefonon, nincs-e kedve találkozni vele…mint később kiderült, a lány napokig nyomozott, míg kiderítette a nagymama telefonszámát, felhívta és elkérte az unoka (azaz a fiú) telefonszámát. Szép lassan alakult a kapcsolat, mindig a lány volt mindenben a kezdeményező, ő volt a « főnök ». Hamar összeköltöztek és két év együttlét után elkezdték tervezni az esküvőt ! Majdnem egy évig tartott, mire a nyár elejére minden összeállt és megvalósulhatott a környezet által egyszerűen csak « álomesküvőnek » nevezett esemény ! Majdnem 100 meghívott, kastélyszálló, minden vendégnek szállás a kastélyban, pazar ételsor, külön virágkötő a terem berendezésére, drága ruha a párnak, a környéken felkapott, drága zenekar, stb. Minden adva volt, hogy jól kezdődjön a közös élet…esküvő után belsőépítész tervezte meg otthonuk nappaliját és mindenki számára ők voltak a « holtomiglan-holtodiglan »-pár ! Aztán nagy csend lett körülöttük és kiderült, hogy már az esküvő után három hónappal az ifjú asszony beleszerelmesedett az elvált kétgyermekes munkahelyi szobatársába, viszonyt kezdett vele, majd ezt újabb három hónap elteltével közölte is a férjjel, és ezek után két hónappal már ki is mondták a válást ! Tovább tartott az esküvő megszervezése, mint maga a házasság ! A környezetük pedig áll értetlenül, mi történhetett, hogy lehetett ennyire infantilis az ifjú asszony, hogy ilyen helyzetbe hozta a családját, rokonságát, saját magát és a férjét !
Azt hiszem ez úgy történhetett meg, hogy ő maga sem tudta, mit akar…keresett egy megbízható, rendes férfit, a fiút besorolta ebbe a kategóriába, látta, könnyen el tud nála érni mindent, ő lesz a főnök végig, és ez tetszett neki…így jöhetett az esküvő, a szép ruha, és minden, amire egy nő vágyik…nem számított rá, hogy egyszer csak az esküvő után három hónappal megjelenik az igazi érzelem is az életében, és beleszeret egy nőcsábász típusba, akire bármi ráfogható, csak éppen az nem, hogy túlzottan monogám lenne…és ennek ellenére borította az eszével megtervezett szép és kiszámítható életét, nem érdekelte a botrány, a szégyen, hogy nevetségessé válik, vállalta az érzelmeit és most együttél egy albérletben szerelmével.
A nők lelke kiismerhetetlen, de az tény, hosszútávon nehezen bírják érzelmek, szerelem nélkül. Ezért sokkal jobb, ha ezt már az elején tisztázzák magukkal, magukban, elkerülendő a későbbi bonyodalmakat ! Persze azt se felejtsük el : szerelemmel sem könnyű az együttélés, és sok dologtól függ, hogy egy kapcsolat ne legyen kudarcra ítélve. De ez már egy másik történet !
Zsófi