Bevallom, nekem eddig elkerülte a figyelmemet, de pár napja hallottam róla egy műsorban, hogy itt egy újabb 21.századi betegség: a biománia, vagy más néven "egészséges életmód" betegség, az ortorexia.

2001-ben nevezte meg ezt a betegséget egy amerikai pszichológus. Nehéz ellene küzdeni, mondják a szakemberek, mert éppen az a beteg baja, hogy túl egészségesen él. Hol a határ a normális és a nem normális között, kérdezhetjük. Ha több, mint 10-15 százaláka a gondolatainknak az egészségről szól, akkor ez már túl sok. Van olyan eset, amikor valaki nem hajlandó addig fogat mosni, amíg nem jut biofogkrémhez.

A betegek zöme -ezen nem fogunk csodálkozni - nő! Többször beszéltünk már arról, hogy mostanában egyre nehezebb feladat a nők számára, hogy egészséges énképük legyen. A nők sokszor túlterheltek, stresszesek, ha anyák, több helyen is helyt kell állniuk, nincs idő saját lelkükre, ha egyedülállóak, akkor nincs pozitív visszajelzés, hogy pár kiló felesleggel is lehet egy nő tökéletes társ, ha meg önhibájukon kívül elváltak, akkor különösen magukban keresik a hibát saját "kudarcukért".

Ilyenkor hajlamos az ember megoldásként még nagyobb bajt előidézni. Ilyen helyzet a biománia is. Ugye egészségesnek lenni jó, ezt mindenki tudja, és mindenki erre törekszik, több, kevesebb sikerrel....csak az a lényeges különbség, hogy milyen módon érjük el a kívánt vagy kitűzött célt és aztán mi lesz, ha elértük. Ha már reggel úgy kelünk, hogy a napi étkezési tervünket tervezzük és azon gondolkozunk, hogy az alapanyagokat melyik bioboltban tudjuk beszerezni, és a napi beszélgetéseinkben szinte mindig és mindenkivel oda lyukadunk ki, hogy erről beszélünk, akkor el lehet azon gondolkodni, nincs-e baj.

A szakemberek szerint nagyon nehéz az érintetteket szembesíteni magukkal, mert míg egy anorexiásnak meg lehet mutatni az "eredményt" egy tükörben, és egyáltalán nem biztos, hogy ez segíteni fog, ugyanígy egy kényszeres hányó sem tagadhatja le, hogy nem normális mindig mindent kihányni, addig egy ortorexiás azt mondja: "Miért lenne nekem bajom? Én vagyok az egészséges!" Csak közben azt nem veszi észre, hogy beszűkülnek a lehetőségei saját elhatározásából. Elvágja magát minden társasági és családi örömtől szép lassan, mert az események leginkább egy szépen megterített asztalnál zajlanak általában. Aki túl szigorú szabályokat szab magának és ezen később (pl.a pluszkilók lefogyása után) sem képes lazítani, szép lassan bezárja magát a saját otthonába, mert csak itt tud olyat enni és inni, ami "egészséges". Minek fogadjon el vacsorameghívást 8-ra, ha este 6 után már nem eszik, és pláne nem pörköltet, ami a vendéglátó specialitása és mindenki tudja róla, hogy a vendégeinek kedvességből általában ezt főzi.

A szakemberek szerint a túlzott egészségre való törekvéssel éppen az ellenkezőjét lehet elérni: állandó magunkra figyelés, vajon van-e valami bajunk, és ettől egy állandó stresszhelyzet, ami aztán be is vonza a bajt. Hiánybetegségek, depresszió is megjelenhet, vélik a szakemberek, ettől lesz igazán veszélyes ez a helyzet.

Rá kell döbbennie az embernek, hogy a kevesebb több, ebben az esetben. Ha kevesebbet foglalkozik magával és az egészségi állapotával, ha nem hajszolja magát betegre a fogyókúrákkal, ha le tud nyelni egy szelet kolbászt is, mert finom és közben elhiszi, hogy nem lesz tőle beteg, ha élvezni tudja a nagy társasági együttléteket, amelyek sokszor kiadós vacsorával társulnak, nem beszélve az elfogyasztott alkohol magas kalóriaértékéről, akkor sokkal többet tesz az egészségéért, mint gondolná, mert nevetni, vidámnak lenni, együtt jót és időnként bizony sokat enni, poharazgatva megvitatni az élet értelmét sokszor sokkal hasznosabb terápia, mint otthon összeírni a bioboltok címét és eltervezni a következő hónap edzéstervét, majd megtanulni az összes élelmiszer kalóriatáblázatát és megalkotni a tilos dolgok listáját!

Nekem van egy ismerősöm, aki szinte az egész életét végig zsörtölődte, elfoglalt, sokat dolgozó, biztos anyagi háttérrel rendelkező ember volt egész életében. Minden reggel fél ötkor kelt, hogy elmehessen úszni a barátaival, de közben végig csak morgott, mert utált korán kelni. Mígnem az állandó hajszoltságnak, stressznek, az állandó rohanásnak és kötelességtudásnak meglett az eredménye. 52 éves korában infarktuson esett át, napokig élet és halál között lebegett, az egész családja ápolta, az orvosok küzdöttek az életéért, és meg is gyógyult. Innentől megváltozott az egész élete...lelassult, nem kelt korán úszni, sátálni járt, nem morgott, próbált derűs lenni és sikerült, azóta is, már évek óta, egészséges szerencsére!

Nemrégen hallottam egy statisztikáról, amely szerint a magyarok sokkal kevésbé "szocializáltak", mint Európa más országainak lakói. Kevesebb barátjuk, kedves ismerősük van, nem vesznek részt annyi eseményen, mint más országokban. Pedig egy baráti közösség, egy jószomszédi viszony, vagy a környezetünkben szervezett rendezvények sora erősítik az ember "hovatartozás"-érzetét és élményét, amitől sokkal jobb lehet a közérzetünk és így a betegségeket is könnyebben elkerülhetjük...nagy önsanyargatás és mánia nélkül!

Zsófi