Szándékoltan kissé provokatív mai írásom címe – amiben épp az ellenkezőjére szólítalak fel benneteket, mint blogunk címében!
Zsófi is és én is azt tapasztaltuk a környezetünkben, hogy barátaink szeretnek tőlünk tanácsot kérni a legkülönfélébb témakörökben. Legyen az párkapcsolati probléma, gyereknevelési nehézség, üzleti dilemma… sokszor osztottuk már az eszet ilyen-olyan ügyekben, mielőtt elindítottuk ezt a blogot.
A blog kezdetekor azt reméltük, hogy ismerős-ismeretlen hozzánk fordul majd ezeken az oldalakon, mi pedig elmondjuk, mit tanácsolunk az ő problémáikra. Ez aztán nem egészen így lett – most pedig hallottam egy elég érdekes, fontos gondolatot - ráadásul egy olyan asszonytól, akinek adok a véleményére: dr. Bagdy Emőkétől – ami alapjaiban változtatta meg mindazt, amit a tanácskérésről, tanácsadásról eddig hittem…
Bagdy Emőke pszichológus professzorasszony azt tanácsolja mindannyiunknak: ne adjunk tanácsot senkinek…
Annak pedig, aki valamiféle problémával küszködik, azt javasolja: ne kérjen tanácsot. Ehelyett inkább TANÁCSKOZZA MEG a problémáját valakivel, akinek a véleményére ad.
Érzitek a különbséget?
Eddig a tanácsadás egyirányú folyamatnak tűnt, melyben az egyik fél valamiféle fölényes helyzetben megmondta a tutit…
Most viszont, ebben a formában ez egy kétirányú folyamattá válik, melyben a beszélgetés során formálódnak mindkét fél gondolatai egy adott témában.
Bagdy Emőke azt mondja: rituálisan válasszuk ki azt a barátot – ne családtagot –, akivel hetente egyszer összejövünk, ily módon: „Fél óráig mindkét fél elmondhatja a panaszait. Egyetlen szabályt kell betartani: hallgass türelmesen! Ne adj tanácsot, ne vágj közbe, ne okoskodj, ne mondj semmit, csak hallgasd meg a másikat! Annyi feszültséget letesz ezzel az ember, hogy a követéses vizsgálatok azt igazolják, hogy a maradékkal már károsodás nélkül megbirkózik szervezetünk.”
A tanácsok osztogatásáról azt is mondja: csak rossz származhat belőle… Hiszen akinek a tanácsa beválik, arra azért haragszunk, mert okosabb, mint mi. Akinek nem válik be a tanácsa, azt lenézzük, ostobának tartjuk, de mindkét esetben rejtett harag a dolog vége.
Az igazi segítség a bajban tehát nem a tanácsok osztogatása, hanem a MEGHALLGATÁS, az odafigyelés, a segítő figyelem. Az, hogy minden rezdülésünkkel a másikra figyelünk, amikor ő megnyílik felénk. És az, ha megerősítjük abban, hogy ő maga képes lesz megoldást találni a saját problémájára – mi pedig ebben mindig támogatni fogjuk.
Alkalmazzátok ezeket a módszereket ti is a saját lelki egészségetek érdekében – tanácskozzátok meg a problémáitokat valakivel, és hallgassátok meg figyelemmel a másikat. Ezt nem tanácsolom ugyebár – hanem mondjuk inkább így: javaslom nektek...
Szeretettel:
Nóra
