Lackfi János verseit nagyon szeretem, Zsófi is és én is ajánlottunk már tőle olvasnivalót nektek itt, a blogon. Most újra találtam tőle egy verset, amely nagyon szíven talált - azt remélem, mást is, aki hosszú párkapcsolatban él, és aki a hétköznapi elbizonytalanodások ellenére érzi, hogy a másik ember, akivel összekötötte az életét, neki van kikeverve. Forróból és hidegből - de neki.
Lackfi János: Határozatlankodó
Tudod mi jellemző rám a legjobban? Reggelente
zuhanyzom, de ez még nem volna olyan hű, de jellemző,
gondolom, rajtam kívül jó pár millió ember zuhanyzik
reggelente, és akkor azokról a szerencsétlenekről
ne is beszéljünk, akik se reggel, se este nem jutnak
fürdéshez, no, itt azért még nem tartok, de amikor
reggelente zuhanyzom, hát egy örökkévalóság,
míg beállítom azt a rohadt hőfokot, a forró először
még nem teljesen forró, végig kell érjen a víz
a csöveken, én meg adagolom hozzá a hideget,
és ahogy egyre forróbb a forró, egyre több hideget,
úgyhogy a végére teljesen langyos vagy éppen
hideg jön a rózsából, akkor persze visszaveszem
a hideget, vagy adok hozzá kis forrót, de vagy túlságosan
visszaveszem vagy túlságosan sokat adok hozzá,
mindenesetre újra forró lesz, míg aztán teljesen
összezavarodom, és forrónak érzem azt, amit az előbb
még hidegnek, langyosnak vagy épp jónak, és afelől
is elbizonytalanodom, vajon milyen vízben szeretek
én zuhanyozni, hidegben, forróban vagy langyosban.
És aztán, ahogy megállok a hálószoba küszöbén,
és elnézem azt fehér leplek közé gabalyodott,
szőrös és formátlan, gilisztarózsaszín testet, hát
csak gusztustalannak látom, semmi másnak, aztán
elképzelem, hogy fejet növeszt, vagy tényleg
fejet is növeszt, és borostásan és kétértelműen
rám vigyorog vagy épp lehetetlenül bamba gyerekképet
vág, vagy teljesen szét van esve szájra-szemre-orra,
mint egy Picasso-portré, és csakhamar teljesen
összezavarodom, szeretem-e egyáltalán ezt a pasit,
mit szeretek rajta, a kölykösségét, a bunkóságát,
a kölykös bunkóságát, a gátlástalanságát vagy a
gátlástalanság mélyén szorongó gátlásosságát,
képes vagyok-e szeretni bármilyen pasast, vagy
leginkább mindegyiket szeretném, esetleg mindegyiket,
kivéve ezt az egyet, és már azt sem tudom,
pasi ez egyáltalán vagy csak az én szórakoztatásomra
és kínzásomra keveri ki forróból és hidegből
valaki nap mint nap.
Szeretettel ajánlom az év utolsó napjaira, elgondolkodásra:
Nóra