Ez a címe Kárpáti György (háromszoros vízilabda-olimpiai bajnokunk) nyolcvanas években megjelent könyvének, melyet Peterdi Pállal írt (az írótárs egyébként nagyban meghatározta a könyv stílusát is).

Kamasz lány voltam, amikor az akkor egyetemista sógorom megvette magának a könyvet, mely aztán az egész családban körbejárt – rongyosra olvastuk! Nagyon szerettem a humorát – az igazi pesti vagányok laza poénjait, miközben kiderült számomra: mi olyan szép ebben a furcsa játékban, a vízilabdában. Hogy nem csak kétszer hét langaléta pedálozgat a medencében, miközben passzolgatják egymásnak a labdát…

Ez számomra ma is a legférfiasabb sportok egyike! A játékosok erősek, pontosak, ráadásul okosak is – mert a taktika nagyon fontos szerepet játszik a vízilabdában! (Tudtátok, hogy ebben a sportágban szinte kínos egy válogatott játékosnak, ha nincs legalább egy diplomája…? És nem csak magyar hagyomány ez, világszerte ilyen a pólós társadalom!) Na de nem lenne teljes ez a cikk, ha kimaradna a vízilabda-sport „legfőbb erénye”: hogy a vízilabdások mennyire jóóóó pasik!!!!

Az már csak hab a tortán, hogy a magyar vízilabdások a világ császárai! 9-szeres olimpiai arany, 3-szoros olimpiai ezüst, 2-szeres olimpiai bronzérmes csapataink voltak eddig, a világbajnoki örökranglista első-második helyét birtokoltuk mindig az elmúlt 30 évben!

Hogy is lehetne nem szereti a pólósokat?

Mindez arról jutott eszembe, hogy Zsófi a Piedonéról szóló írásában idézte a rá vonatkozó részt Kárpáti György könyvéből: kerjtanacsot.blog.hu/2011/07/25/piedone_az_ordog_keze#c14066754. Na meg arról, hogy most zajlik a vizes világbajnokság – ami a szokásos izgalmakat tartogatja nekünk, magyaroknak!

Kemény Dénes, a világ legjobb vízilabdaedzője (ez a cím nem vitás!) 2008-ban hosszas tépelődés után döntött úgy, hogy folytatja a válogatott vezetését. Hogy miért tépelődött? Mert az addigi nagy csapat kiöregedett. Nincs már Kásásunk (visszavonult a válogatottságtól a most 35 éves klasszis, sokak szerint a világ legjobb vízilabdázója), nincs Benedekünk (vagyis van: a 39 éves, Kásáshoz hasonlóan háromszoros olimpiai bajnok játékos ma már a válogatott másodedzője!). Kemény Dénesnek tehát vadonatúj csapatot kellett építenie (vagy majdnem vadonatújat, mert azért van még Szécsink, Birosunk), és úgy érezte: az új csapat világszínvonalra való felhozatala már olyan hosszú folyamat lenne, amit talán nem akar, nem bír végigcsinálni.

Hálistennek mégis vállalta – és a csapat összeállni látszik, igazából már jó ideje! „Megmondom őszintén, hogy én ebben az időszakban kevésbé sikeres szereplést vártam. Nem számítottam az első két évben EB-elődöntőre, olyan VB-negyeddöntőre, amit hosszabbításban a végső győztessel szemben vesztünk el. Ez mindenképpen meglepett. Úgy gondoltam, hogy a csapat gyengébb lesz, öt-nyolc közötti helyezések is benne voltak a pakliban. Azt mondom, hogy a szereplés relatíve, a csapat összetételét és játékerejét figyelembe véve az elmúlt két szezon legfontosabb világversenyein elfogadható volt. Sőt! Az elfogadható fölött volt.” – nyilatkozza Kemény Dénes a válogatott honlapján.

És most Sanghajban eddig beigazolódni látszanak szép reményeink. Csoportelsőként jutottunk a legjobb 8 közé. Ma, július 26-án  helyi idő szerint 14 órakor az USA ellen játszhatjuk következő mérkőzésünket a negyeddöntőben. Július 28-án lesznek az elődöntők, július 30-án pedig a döntő. Szurkoljatok ti is nagyon erősen, hogy eljusson ez a fiatal magyar csapat odáig, sőt – akár a dobogó legmagasabb fokáig.

Nem lesz könnyű dolga a fúknak, hiszen versenyben vannak még az olaszok, spanyolok, a horvátok, szerbek… a vízilabda világversenyek hagyományosan legerősebb országai. Na de mégis: a mieink igazi Kemény-legények!

Nóra