Amikor az első gyerekem megszületett, az elején természetesen sokat izgultam. Ráadásul ahogy nőtt, úgy egyre fürgébb, és ügyesebb lett. Állandóan a nagyobb gyerekek között nyomakodott felfelé a legmagasabb mászókán és őket utánozta mindenhol...

Ahogy nőtt, én egyre jobban megismertem a képességeit és a természetét, így egyre kevesebbet aggódtam. Persze nem nagyon szerettem, amikor idegen anyukák szóltak nekem, hogy nem izgulok-e, mert az 5-6 éves gyerekem leugrik a kb.180 cm magas fahajóról, vagy a kisvárról, meg hajmeresztő dolgokat csinál. De nekem nem volt hajmeresztő, mert láttam a folyamatot, ahogy óvatosan kigyakorolt minden mozdulatsort, és a végén kész lett a mutatvány.

Erre mondta egy férfi családtagom, amikor megkérdeztem tőle egy költői kérdéssel, fiam egyik mutatványa után, szerinte ez miért kell és mire jó, hogy: na miért, miért?!? Mert FIÚ és ki kell próbálnia!

Jutott ez eszembe mostanában, látva egy riportot arról, hogy minőségellenőrök néztek meg nagyon sok babaeszközt, járókát, mászókát, kerekes járnitanító széket, amit én nem is kedvelek, mert szerintem ha fel tud már állni a gyerek, tanuljon meg a maga tempójában járni, nem kell ehhez segédeszköz és nem kell siettetni sem!

Siralmas lett a felmérés eredménye: találtak olyan –hálós oldalú- járókát például, aminek a műanyagszélét a gyerek könnyedén szét tudja harapni, és a műanyagot le tudja nyelni...van olyan műanyag járóka, aminek ha az egyik oldalára áll a 10 kg-os gyerek, akkor borul...olyan gurulós „járgány-szék”, aminek ha találkozik a kereke valamivel, akkor szintén borul...hadd ne soroljam! Szóval még csak veszélyes dolgokat sem kell művelnie a gyereknek ahhoz, hogy veszélyben legyen!

Amit én kezdő szülőknek tanácsolni tudok, ne vegyenek könnyű és műanyag járókát, mert nem stabil, felborulhat. De a gyerek sem tud benne járni, mert a hálós oldalát ha megfogja, nem érzi magát biztonságban, billeg a teste ide-oda, és egy idő után már nem is próbálkozik, hanem csak leül...és ugye akkor meg túl sokat nem fog dolgozni, és nem fog fejlődni a mozgása. Ami a legjobb, az a fajáróka, vagy egy szobasarok elkerítve.

Nagyon kell arra is figyelni, hogy a gyerek milyen gyorsan fejlődik, mert amikor a -már emlegetett- nagyfiam 17 hónapos lett, még jól elücsörgött a járókában a játékaival 30-40 percet egy nagy játszóterezés után, ebéd előtt. Ezt használtam ki mindig ebédkészítésre. Egyszer éppen így kavargattam az ebédet, és arra gondoltam, mi lesz, ha a gyerek már nem ül el ilyen jól a járókában, amikor valami zörgést hallok...nem akartam hinni a fülemnek! A fiam lábdobogását hallottam!

Megfordultam, és győztes arckifejezéssel állt mögöttem. Bevittem a szobába és megkérdeztem tőle: hogy tudtál kimászni? Erre megfogta a járóka szélét, feldobta a lábait a járókára, és bent is volt, majd rám nézett, ugyanígy lendített magán egyet, és újra kint volt.

Akkor értettem meg, ez többet nem fog működni, hogy járókában hagyom a gyerekemet, és ott biztonságban van, amíg főzök.

Még egy tanács! A játékokat is jó alaposan meg kell nézni. Ha bármi van rajta, ami mozog, és leválhat, ne adjuk oda a kicsinek, vagy nézzük gyakran, hogyan játszik, mert ami leválhat, az előbb-utóbb le is válik, és ugye fulladásveszélyes.

Ha csak egy kicsit is veszélyesnek tartunk valamit, nem kell azzal meggyőzni magunkat, hogy áááá, biztos nem is veszélyes, mert akkor nem lenne kereskedelmi forgalomban. Az ellenőrzések azt bizonyítják sajnos, hogy a forgalomban lévő tárgyak és játékok nagy része nem megfelelő kicsik számára és még veszélyes is.

Zsófi