Hihetetlen, de négy évvel ezelőtt halt meg Szabó Magda. Azért hihetetlen, mert olyan, mintha "tegnap" lett volna a kilencvenedik születésnapja, ennek alkalmából az ünnepség-sorozat, és szülővárosa szeretetének megnyilvánulása a róla még életében elnevezett könyvesbolttal. Majd egy hónappal ezután a hír, hogy olvasás közben végleg elaludt az írónő.
Szabó Magda mindig azt nyilatkozta, ha megkérdezték, fél-e a haláltól, hogy egy kicsit sem fél, mert mindenki, akit szeretett, elment már, és ő biztos abban, hogy találkozni fog velük.
Írtunk már róla a blogban többször is, http://kerjtanacsot.blog.hu/2010/05/07/a_debreceni_csoda
http://kerjtanacsot.blog.hu/2011/01/31/szabo_magda_beremenyi_geza_az_ajto
de néhány életrajzi adat álljon most itt ismét, emlékezve a nagyszerű emberre, aki a legismertebb magyar írónő a világban.
Debrecenben született 1917. október 5-én, nemesi-értelmiségi családban. Felmenői közt több családtagnak is volt írói vénája. Apjához erős lelki kötelék kötötte. Szabó Elek jogász volt, városi tanácsnok. Az írónő tanulmányait szülővárosában végezte a Dóczi Leánynevelő Intézetben, ahol utálta a cserkészetet és a tornaórákat. Egy tanára, Szondy György ifjúsági író már 11 éves korában felismerte tehetségét. Verseket írt, fordítással is kísérletezett.
Érettségi vizsgáját 1935-ben tette le Debrecenben. Az érettségi utáni nyarait Bécsben töltötte, ahol taszította a katolicizmus és a Habsburg-kultusz, és magyarsága elmélyült. Diplomáját a Tisza István Tudományegyetemen szerezte meg Debrecenben, latin-magyar-történelem szakon 1940-ben, majd azonnal tanítani kezdett: két évig szülővárosában, 1942-től 1945-ig pedig Hódmezővásárhelyen a Református Leánygimnáziumban dolgozott.
1945-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett. Pesten bekerült az irodalmi élet sűrűjébe, publikálni kezdett, első versei a debreceni Magyarok című folyóiratban jelentek meg.
1947-ben ment feleségül Szobotka Tibor íróhoz, és ebben az évben írta meg első versesköteteit Bárány, illetve Vissza az emberig címmel.
1949-ben Révai József utasítására visszavonták tőle a Baumgarten-díjat, s polgári származása miatt munkahelyéről is elbocsátották.
1958-ig nem publikálhatott, ezekben az években tanított. 1959-től műveit kiadták, és József Attila-díjat kapott. Az ismertséget az 1958-ban megjelent „Freskó”, és az 1959-es „Az őz” című regényeinek köszönhette.
Innentől kezdve már csak az írásból élt, életműve színes, és az olvasók nagy örömére igen gazdag...
Nézzünk meg néhány részletet az írónő emlékére a műveiből készült alkotásokból:
Régimódi történet:
http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=88929&i_city_id=3372&i_county_id=-1
https://www.youtube.com/watch?v=cPHzj1f8F9o&feature=related
https://www.youtube.com/watch?v=6FmBsWdzJxI&feature=related
Bánfalvy Ági, az örök „Torma”:
https://www.youtube.com/watch?v=3dt8tqHsecE
"Abigél-variációk":
https://www.youtube.com/watch?v=jywYl10DjhQ&feature=related
https://www.youtube.com/watch?v=cPxn5fpsrmE
Az írónő hűséges olvasója:
Zsófi