Nóra előző bejegyzésében ajánlotta azokat a színeket, amelyek divatosak lesznek 2012-ben. http://kerjtanacsot.blog.hu/2012/01/11/tangozz_vegig_a_2012_es_even_mandarinvorosben

Már nem csak az öltözködésben kell vagy illik trendinek lenni, hanem minden területén az életünknek! Néhány éve a karácsony sem úszhatja meg divatirányzatok nélkül: egyre többen olyan színűre, és olyan díszekkel díszítik a fájukat, ami éppen annak az évnek a karácsonyfa-trendje. Amikor én erről először -körülbelül tíz évvel ezelőtt-
hallottam, hogy milyen a trendi fenyőfa, be kell vallanom, nagyon meglepődtem.

Az volt rá az első válaszom, hogy olyannak kell lenni egy karácsonyfának, vagyis jobban mondva a karácsonyfámnak, ami nekem tetszik! Ezek után elkezdtem figyelni a témában nyilatkozókat, és megállapítottam kicsit cinikusan: ez leginkább azért kell nekünk, hogy a „fenyőfadíszesek” megéljenek. Ami nem baj, és támogassuk is a magyar ipart, ha van ilyen! Viszont tudjuk sajnos, hogy az aranyalmák, és egyéb ünnepi kellékek
Kínában készülnek általában, így még csak ezt az előnyét sem nagyon hangsúlyozhatjuk az egyre népszerűbb jelenségnek.

Én azért sem nagyon értem a dolgot, mert nekem gyerekkorom óta a legnagyobb élmény a karácsonyban éppen az, hogy elő lehet venni a sokéves, vagy sokévtizedes díszeket, amelyek olyanok, mint a bölcs emberek: sokat tudnak, és főleg sokat tudnak mesélni!

Amíg díszítjük a fát, jó érzéssel lehet gondolni régvolt vagy csak pár évvel ezelőtti karácsonyokra. Akinek van gyereke, vagy volt egyszer gyerek, tudja miről beszélek: előkerül a dísz, és vele a sok emlék. Én ezt ki nem hagynám semmilyen divatirányzat vagy divatdiktátok kedvéért!

Azért sem vagyok hajlandó minden évben trendi karácsonyfát díszíteni, mert nem is tetszik, amikor egy, vagy esetleg két színben tündököl a fenyőfa.

Van az az öreg magyar mondás, hogy: úgy néz ki, mint a karácsonyfa. Ezt ugye nem akkor mondjuk, ha valaki megjelenik csupa pirosban, vagy kékben, esetleg a kettő kombinációjával, hanem akkor mondjuk, ha annyi színt magára vesz az illető, hogy belefárad a szemünk, ha ránézünk.

Már azt hittem, teljesen egyedül maradtam ezzel a (konzervatív) „fenyőfadíszítési világnézetemmel”, amikor -néhány nappal ezelőtt- egy jóbarátunk látogatott meg bennünket. Megállt a karácsonyfánk előtt (ami még áll pár napig), és ezt mondta: „na én pont így szeretem!”.

Először nem értettem, hogy mire céloz, de elmagyarázta, hogy neki akkor tetszik egy karácsonyfa, ha sokféle dísz van rajta. A mi fánk nem túlzsúfolt, de tényleg sokféle színű és formájú díszünk van. Nagyon sok díszt a gyerekek
maguk készítettek, évről évre bővítve a gyűjteményt, és ezek a darabok természetesen a legszebbek!

Karácsony előtt például a lányom egy olyan gyönyörű, orvosi torokvizsgáló fából (vagy „magyarul”: spatulából!) készült, aranyszínű kartonszárnyakat viselő angyalkát hozott haza az iskolából, hogy azonnali „népszavazással” meg is szavaztuk: ez fog a fán a központi helyre kerülni!  

Trendi, vagy nem trendi, ez itt a kérdés! Az én válaszom erre az, hogy ezután is nagy kedvvel és szeretettel fogom kicsomagolni a régi, kedves díszeket minden karácsony előtt!

Zsófi