Kezdem megérteni idén is, már sokadjára, hogy miért nem szeretem az őszt! Olyan nagy és hirtelen váltás ez a nyár után...és nem csak az időjárás miatt.

Már azt is nehéz elviselni, hogy átmegyünk egy nyári, világos, napos időből egy őszi, sötét, esős időbe. Ehhez még az is társul, hogy a laza nyári napirend ismét visszatér a rendes megszokott „mókuskerékbe”!

Reggel csörög az óra, sötét van és ez csak egyre rosszabb lesz. Kávé, rohanós reggeli, tízórai minden mennyiségben dobozolva és el is indul a nap, az a nap, amelyikről azt gondoljuk ilyenkor, hogy vége soha nem is lesz.

Szóval megterhelő az ősz mindenki számára. Persze tudom, hogy a pohár félig tele és félig üres, ilyenkor lehet csak szilvát enni, meg szőlőt, aztán lehet szüretelni járni, meg disznóölésre, na oda viszont már egyre ritkábban sajnos.

Sororhatnám még az ősz jó oldalát, de nem fogom. Azért nem fogom, mert nehezemre esne. Inkább úgy csinálok, mint az egyszeri diák az érettségin, akitől azt kérték, hogy jellemezze Nagy Lajos korát. A diák erre így reagált: Nagy Lajos nagy király volt, DE Mátyás még sokkal nagyobb... és folytatta eme nagy királyunk korának bemutatásával.

Szóval az ősz szép, pláne ha idős hölgyeknek való az idő, és van sok gyümölcs, meg jól esik a forró tea, meg "befelé" lehet fordulni és le lehet csendesedni a nyári vidámság után, és többet lehet olvasni, mert egyre hosszabbak az esték, és kávéházból nézve még az eső is tetszik, és könnyebb kapcsolatot tartani a barátokkal, mindenki úgy is ott ül végre megint a számítógépe előtt...

De én mégis jobban kedvelem azt, amikor süt a nap és kellemes az este és 30 fokos hőség van, sőt, ha egyenesen hőségriadós a helyzet!

Mivel más lehetőség nincs, meg kell szokni, hogy most egy darabig ősz lesz, aztán egy „kis” tél, és csak aztán jön a tavasz.

Komolyabbra fordítva a szót, nemrégiben olvastam, majd láttam is egy interjút Boross Péter volt miniszterelnökkel. (Olyat mondott, ami miatt most ismét több interjú készül vele.)

Boross Péter azt nyilatkozta, hogy fizetni kellene egy gyermektelenségi adót annak, aki nem nevel gyereket. Mert ha nem nevel gyereket, ettől még szívén kell, hogy viselje a hazája sorsát és jövőjét, függetlenül attól, hogy saját elhatározásából nincs gyereke, vagy így alakult.

Ha pedig szívén viseli a hazája sorsát minden magyar állampolgár, tételezzük fel ezt a legoptimálisabb állapotot, akkor mindenkinek be kell látnia, hogy közösen kell terheket vállalni.

Bizony az egy "közös tehervállalás", hogy felnevelünk egy-két-három jövendő adófizető állampolgárt, aki majd megteremti azt a szociális hálózatot is, amelyik felelős lesz azért, hogy legyen, aki ellátja a tömegesen egyedül megöregedő állampolgárokat is.

Tudom, most azt fogja sok ember mondani, hogy ez demagóg szöveg és Boross is az, meg én is, nem mintha miniszterelnökünk nagyságához mérném magamat, csak ebben az esetben egyetértek vele...és ez is eszembe jut minden reggel, amikor elindul a tanév.

Mert lássuk be, aki ősszel pl. nem tankönyvet csomagol, óvodapénzt gyűjt csoportosan, bölcsődébe szoktat, hanem elutazik egy "olcsó" utószezoni nyaralásra, az hogyan járul hozzá hazája jövőjéhez? Tudom, adót fizet...igen, és amikor öreg lesz? Tudom, akkor meg majd lesz annyi megtakarított pénze, hogy minden szolgáltatásért megfizet majd, amit igénybe vesz.

Na de a szolgáltatást, amit majd ki akarnak fizetni az egyedülállók, azt ki fogja elvégezni? Az, akinek ma tankönyvet csomagolnak, meg tízórait reggel hétkor, a Kanári-szigetek meg a fitnesz terem helyett, és akinek fuvolát vesznek, meg gitárt, balettórát fizetnek, meg fociedzést, és őszi cipőre meg kabátra gyűjtenek neki!

Szóval nekem ez olyan egyszerű, mint az egyszeregy, értem, mit akar mondani Boross Péter.

Még egy adat, amin el lehet és el is kell gondolkozni: 1981 óta nem volt olyan év (ugye lassan 30 éve!), amikor legalább annyi magyar született volna, mint amennyi meghalt!

Zsófi