Ezek a filmecskék nagyon jók! Eszembe jutott róla a Julie és Julia című filmnek az a része, amikor a fiatal Julia Child Franciaországban beiratkozik a világhírű Cordon Bleu főzőiskolába, és hagyma-hegyeket kell felaprítania, amíg tökélyre nem fejleszti az egyenletes hagymadarabolás művészetét! Ebben az interjúban pár másodpercre feltűnik ez a jelenet: www.youtube.com/watch?v=wPdR_eHcRPo&feature=related

Aztán az is eszembe jutott, hogy a nem egészen 6 éves fiam tegnap tökéletesen megpucolt egy uborkát, és meg is reszelte, minden sérülés nélkül, hibátlanul...pedig nem nézett oktató videókat!

Túl van misztifikálva a főzés, és azt gyanítom: leginkább azért, mert az emberek lusták főzni, könnyebb ráfogni, hogy "én ezt nem tudom", "ez túl bonyolult!", márpedig akkor ugye az oktatófilmek is fölöslegesek, hisz ezek a háziasszonyok nem is akarnak megtanulni főzni...

Nóra, teljesen egyetértek veled, szerintem is ennek a jelenségnek az oka leginkább a lustaságból adódik, könnyebb rendelni egy pizzát házhoz, mint főzni, gondolják sokan, de azt kell hogy mondjam, én sokkal jobbat tudok főzni gyorsabban, mint a motoros futár!!!! Mert a pizza nagyon finom, szeretjük is, de egy idő után már egy lecsó is sokkal kívánatosabb látvány az asztalon, és az ugye tényleg 15 perc, ha nagyon gyorsan vágja fel az ember a hozzávalókat!
Viszont tegyük hozzá azt is, hogy annak az embernek nem kell oktatófilm, aki a -főzni tudó- anyja szoknyája mellett nő fel, és látja a dolgokat egészen apró korától...az én 11 éves lányom rendszeresen készíti el a salátát, míg én megfőzöm hozzá az ebédet. Sőt, időnként erőszakkal akarják eldönteni, hogy ő vagy a bátyja készítse a salátát, mert mindketten nagyon szeretnek dolgozni a konyhában...és a lányom olyan tökéletes uborkakockákat vág oktatófilm nélkül -ahogy Te is írod Nóra, hogy ügyesek a fiúk nálad-, hogy nekem nincs hozzá annyi türelmem, és nem tudom olyan szép egyenletesre vágni, mint ő.
Viszont én hiszek abban is, hogy vannak olyanok, akik pl. szeretnék meglepni a szerelmüket egy finom vacsorával, de korábban soha nem mentek be az anyukájuk konyhájába, mert nem érdekelte őket, vagy a mama sem főzött soha. Ezeknek az embereknek mégis megéri ilyen filmeket készíteni, vagy azoknak, akik eddig lusták voltak, de látva a dolgok menetét, mégis kedvet kapnak a főzéshez...

A "könnyebb, gyorsabb" témához szeretnék pár mondatot hozzáfűzni. Hat hónapos múlt a kisfiam, annak rendje s módja szerint megkezdtem néhány hete a hozzátáplálást: reszelt alma, húslevesből répa, krumpli, a kertünkből meggy, cukkini. Eszembe nem jutott volna üveges kotyvalékokat vagy instant porokat adni. A napokban viszont elbeszélgettem azokkal a kismamákkal, akiknek hasonló korú babája van. Mindegyikük tápos, ritka, aki szoptat (jó, tudom, ez sokszor bonyolult történet...), és a picik kizárólag üveges ételeket, tejpépeket kapnak. A bébiételek jó része talán már nincs tele cukorral és tartósítószerrel, de az úgynevezett anyatej-kiegészítő tápok, tejpépek összetétele katasztrófa: sovány tejpor és mindenféle adalék.
Csak hétköznapi józan ésszel gondolkodva nyilvánvaló, hogy a sűrítményből készült üveges almapürében nem sok vitamin marad, vagy a néhány hetes kora óta hipoallergén tápon nevelt csemeték első randija a tejpéppel könnyen végződhet allergiás tünetekkel. Egyébként pedig percek alatt kész a kisbaba otthon készített étele, nem több idő, mintha dobozosból készíteném, olcsóbb is, egészségesebb is, mégis rengeteg kisbabás anyukát szédít el a marketing. Őrületes biznisz épül arra, hogy jót akarunk a piciknek.

@szutshedi: Nagyon örülünk, hogy itt vagy! Teljesen ugyanezt állapítottam meg én is,a mikor kicsik voltak a gyerekeim. Sőt, egy viszonylag jófej védőnőnk volt, aki mégis, minden jófejsége ellenére, ha nem is beszélt le a szoptatásról, de részletesen ecsetelte, hogy milyen jók a tápszerek ma már! Jó lenne, ha a birka-hozzáállás helyet az emberek a józan eszükre hallgatnának, és nem sajnálnák azt a napi néhány percet egy krumpli megpucolására, vagy egy alma lereszelésére...

Arról meg, hogy "jót akarunk a gyereknek" csak annyit - egy céget soha nem az mozgat, hogy jót akar bárkinek! Csakis a lehető legnagyobb profit érdekli, és ennek érdekében boldogan rábeszél bárkit a legnagyobb marhaság megvételére is... Sőt, ugye már ez a mondat önmagában is abszurd, mert a tápszer- meg bébiételgyártó cég nem egy személy... Se jót nem akar, se rosszat, csak elad minden módon, ahogy lehet.

Igen, a drog- és gyógyszerüzlet után a gyerekipar a legnagyobb biznisz. A szememben ez az anyatej-kiegészítő tápszer a vörös posztó, s naponta többször látom a reklámját az ismeretterjesztő csatornákon. A termékmintáját kéretlenül sózzák a nyakunkba, ez legalább arra jó, hogy az összetevők listáját elolvashassam. Idézem: Növényi olajok (kókusz-, repcemag-, pálma-, napraforgó-olajok), sovány tejpor (tejből), laktóz (tejből), burgonyakeményítő, maltodextrin, savófehérje-koncentrátum (tejből), taurin + egy csomóféle ásványi anyagnak csúfolt szervetlen só (pl. kalcium-karbonát), és jól van, a végén némi vitamin és prebiotikum. Hát ezzel nem igazán kívánom kiegészíteni az anyatejet.

A másik kedvencem az úgynevezett "fejlesztő játékok", ezek az elemes, villogó, cérnahangon Jingle Bellst vagy Mozartot csipogó nyomkodós, méregdrága és szakmainak tűnő ideológiával megtámogatott vackok. Vettem ugyan pár játékot Andrisnak, igyekeztem jó minőségű, lehetőleg fa vagy textil anyagú játékokat venni, műanyagnak úgyis ott lesznek majd a konyhai eszközök, mostanra a házat mégis majdnem elárasztják a jó szándékkal hozott villogós-csipogósok. A kedvencei pedig az átlátszó, fedeles pohárba zárt mindenfélék, pl. bab, kis csengő, cumi, amit naponta cserélgetek, ez az egy nem fullad nyüsszögő unalomba.

@szutshedi: A babbal azért vigyázz, nehogy leszedje a pohár fedelét, és benyelje...
Az anyatejkiegészítők - ugyan miért is kell kiegészíteni az anyatejet?! Amíg kicsi, az anyatej mindent biztosít neki, amikor meg már elég nagy, hogy mást is igényeljen a szervezete, IGAZI ételekkel kell hozzátáplálni, krumplival, almával, répával...

A villogó játékokról eszembe jutott a férjem nagybácsija, aki egy időben kínai játékok behozatalából tartotta fenn a családját. Ő mesélte, hogy a kínaiaknak az a tévképzete, hogy az európaiaknak csak az a jó minőségű játék, amely a lambadát vagy a Für Elisét harsogja, miközben villog és berreg... ezért neki minden megrendelésre külön, nagy, piros betűkkel rá kellett írnia: NO MUSIC PLEASE!!! :-DDD

Én azt a megoldást találtam ki, amikor a gyerekeimet a rokonok elárasztották lambadázó kisautókkal, hogy mindig nagyon hamar "kimerült" az elem, és pont olyan tartalékelem nem volt soha otthon, amelyik kellett volna :-P De egyszer még azt is sikerült egy csavarhúzó segítségével megoldanom, hogy a villogás maradjon, csak a zene múljon ki...

Köszi, a babnál odafigyelek, de egyelőre (szerencsére) még nem jött rá, hogy működnek a csavaros dolgok.
A csipogós zene megszüntetése felér egy bomba hatástalanításával :-)

A mi körzetünkben úgy tapasztaltam, a kórházi gyermekorvosok és védőnők szemlélete viszonylag szoptatásbarát volt, megfelelő segítséget kaptunk annak ellenére, hogy papíron nem bababarát kórházban született Andris. A védőnőnk is segített, ha kellett, de a körzetben dolgozó gyerekorvosokat kilóra megvette a tápszeripar. Sok kismamához az az egyszerű információ nem jut el, hogy a növekedési ugrásoknál, kisebb szoptatási kríziseknél nem kell tápszerért rohanni, elegendő néhány napig 1-1,5 óránként szoptatni. Egy 4-6 kilós babának nem lesz különösebb baja attól, hogy néha részletekben kapja meg a vacsit.

@szutshedi: Na ebben nagyon igazad van! Ez az egész lényege, hogy az anyuka ne izguljon, ha átmenetileg apad a teje...ez általában tényleg csak pár nap, de egy nagy alvással, sok folyadékkal és egy kiadósabb ebéddel visszaáll a rend, és lesz anyatej is, normális esetben...én ezen soha nem izgultam, de nagyon sok anyuka adja ilyenkor azonnal a cumisüveget a tápszerrel, és ugye onnantól sok kisgyerek már nem akar anyatejet...
az elveket egyre nehezebb betartani, ahogy a gyerek nő, mert saját akarata is lesz. Soha nem adtam két éves korukig epret a gyerekeimnek, az allergia miatt, de a kicsi idén 14 hónaposan sírta ki tőlem az epret, amikor látta, hogy a nagyok eszik...
De ugyanígy van ez a játékkal is, az első elől még eltehető a gagyi játék, de ha a nagy kisírja a búcsúfiát onnantól már nem lehet ezt eltenni a kicsi elől sem...és különben meg én nagyon szeretem a lambadát, addig amíg ki nem fogy az elem!:))))))))))))))))))))))))))
Ugyanez a véleményem a babaételekről is, a két nagy gyerekemnél nem is ismertem az üveges étel fogalmát, de amikor a legnagyobbal három órán át írtuk az első osztályos matematika házit, mert a tanító néni annyit adott fel, akkor bizony már evett a harmadik gyerek üvegből is, eleinte rosszul voltam emiatt, na de egyszerre elég nehéz 3 dolognál többel foglalkozni...