Bologna az egyik leghangulatosabb olasz város – ez persze merész kijelentés, mert szinte mindnek megvan a maga különleges stílusa, mással össze nem téveszthető atmoszférája. Bolognát, ha röviden akarnám jellemezni, a barátságos, meleg színű középkori épületek, a girbe-gurba utcák, szabálytalan formájú templomok és tornyok, a tehetős polgárság komótos, jó élete, és a klasszikus európai kultúra állandó jelenvalósága jellemzi. A város már az etruszkok idején virágzott, a középkorban pedig a lombardiai liga oszlopos tagja volt – amíg 1506-ban a harcias II. Gyula pápa be nem kebelezte az egyházi államba. Úgy tartják, itt lehet a legjobban élni Itáliában – jókat enni (a húsipar ősi fészke, a mortadella szülőhazája), fedett árkádok alatt sétálni, hogy nyáron ne tűzzön a nap a fejünkre, esőben ne ázzunk… Gyönyörű zenét hallgatni (nem véletlenül élt itt a híresen ínyenc, és a kényelmet nagyra becsülő Rossini is).
Bolognát mi, magyarok mégis leginkább a bolognai spagettiről ismerjük, amit sajnos gyakran nem az eredeti recept szerint (vagy urambocsá! konzerv szósszal) készítünk. Én ugyan nem – az eredeti recept is annyira egyszerű, hogy kár lenne eltérni tőle, ha már olyan jól kitalálták! Egy következő cikkben majd leírom nektek ezt is – most azonban egy még fontosabb bolognairól essék szó, mely meghatározza az észak-itáliai városka mindennapjait. Ami miatt a város pecsétjében és a középkori pénzein ott szerepel ez a mondat: „Bononia Docet” – azaz „Bologna tanít”.
A bolognai egyetem - teljes nevén az „Alma Mater Studiorum Universitá di Bologna”. Neve beszédes és olaszosan költői: körülbelül azt jelenti, hogy „a tudományokat tápláló édesanya”. Ez Európa legelső - vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy a teljes nyugati kultúrkör első egyeteme. A történészek 1088-ra teszik a megalapítását.
A másik első egyetem, a párizsi, amelyikkel versengenek ezért a címért, 1150 körülire teszi az alapítását, és egészen más irányultságú, más rendszerű tanintézmény volt. Míg Párizsban a tanárok ajánlották maguk közül az egyetem vezetőségét, a rektort, akit az egyházi méltóság nevezett ki (így ez az intézmény Universitas Magistrorum volt, a magiszterek testülete) – Bolognában az egyetem növendékei valamelyik tanulótársukat (egyszerre mindjárt kettőt) választották meg rektornak egy-egy évre. Így a bolognai egyetem Universitas Scholariumnak neveztetett – azaz a diákok testületének. A szabályzatuk szerint rektor csak olyan egyházi rendű férfiú lehetett, aki komoly előéletű, tiszta erkölcsű, megbízható, igazságos, higgadt, legalább 25 éves, és „nem feleséges”… Ő adta meg a tanítási jogot a tanároknak, ő kérte fel a tekintélyesebb professzorokat is. A tanárokat a diákok fizették!
Nézzük, hogyan alakult ki e jeles intézmény. A hagyományok szerint egy Pepone nevű mester nyitotta meg magániskoláját Bolognában 1088-ban. Tanárai közt szerepelt Irnerius, aki a kortársai a „Lucerna Iuris” – azaz A Jog Lámpása névvel illettek. Az ő tanítványai élesztették újjá a római jog tudományát! Európa első egyeteme tehát eredileg jogtudományokra szakosodott.
1155-ben I. Barbarossa Frigyes privilégiumot adott a bolognai egyetemnek: mindazok, akik az egyetemen tanultak, császári oltalomban részesültek, vagyis akadálytalanul utazhattak, és tartózkodhattak utazások célhelyén. Ha valaki velük szemben jogtalanságot követett el, vagy őket bántani akarta, súlyos büntetésben részesült. Ha pedig valaki beperelte őket, joguk volt választani, hogy tanáraik ítélkezzenek-e, vagy a város püspöke.
Érdekesség, hogy Rőtszakállú Frigyes az egyetemen több előadást és vitát is tartott arról, hogy a római jog már elavult, és a birodalomnak már teljesen új törvényekre van szüksége.
A diákok testülete két részre oszlott: a „citramontani” – azaz hegyen inneniek voltak az itáliaiak, az „ultramontani” – hegyen túliak pedig a külföldiek, először spanyolok, franciák, angolok, katalánok, németek, lengyelek – ÉS MAGYAROK! Igaz, a Collegio Ungarico-t csak 1553-ban alapította meg Szondy Pál (mennyezetén és falain ma is megtekinthetőek a freskók, melyek az akkori magyar diákság életét ábrázolják, csakúgy, mint Szent László, Szent Imre, Bakócz Tamás képei az ebédlőben). Később már akár 25 nemzet fiai is összegyűltek Bolognában egyetemi tanulmányokat folytatni.
A jogi tanszék után létrejött az orvosi kar – a Bolognai egyetemen tanítottak először anatómiát! Évszázadokon át az európai orvostudomány fejlődését az itt tanuló orvosok határozták meg. Jól jellemzi ezt, hogy az orvosok a reneszánsz novellákban és Shakespeare olasz témájú műveiben is rendszerint bolognaiak voltak. Puccini „Gianni Schicchi” című vígoperájában pedig, amely a 15. századi Firenzében játszódik, azt énekli a doktor: „..a bolognai egyetemé minden érdem!”
Míg Párizs a skolasztika fellegvárává vált (teológiát, kánonjogot, orvoslást, bölcseletet, klasszikus nyelveket és retorikát oktatott), Bologna a jog és az orvostudomány mellé a világinak tekintett tudományágakat: filozófiát, logikát, retorikát, asztronómiát, aritmetikát és a nyelvtudományt sorakoztatta fel. A 16. században pedig teret kapott az úgynevezett „természeti mágia” – azaz a kísérleti természettudomány – a gyógyszerészeti kutatások, az állatok, nővények, fosszíliák tanulmányozása. Az egyik leghíresebb bolognai anatómiaprofesszor, Marcello Malpighi nevéhez köthető például az ujjlenyomat felfedezése, az ő korában úttörőnek számító mikroszkópos vizsgálatai segítségével (meg még számos más fontos kutatás, amivel nem untatom a nem természettudományos érdeklődésű olvasókat).
Az egyetem történetének leghíresebb diákjai Dante, Petrarca, Rotterdami Erasmus, Paracelsus, Albrecht Dürer, Carlo Borromeo, Torquato Tasso, Carlo Goldoni. Kopernikusz is itt kezdte meg csillagászati megfigyeléseit – miközben egyházjogi tanulmányait végezte… Itt élt és munkálkodott Galvani, aki eredetileg teológia szakot végzett, majd az orvosi kart, de végül mégis az elektromossággal kapcsolatos felfedezéseiről vált ismertté.
Ez jól jellemzi azt, amit a bolognai egyetem Európának adott – és amiről az utóbbi 20 évben egyre többet hallunk az úgynevezett bolognai folyamat és a bolognai oktatási elvek révén (amire később még visszatérek). A diákok igényeik és érdeklődési körük szerint mindig is szabadon mozoghattak az egyes tudományágak között.
Az egyetem alapításának 800. évében a világ egyetemei Bolognában gyűltek össze egy hatalmas ünnepségre, tisztelegve a tudományok édesanyja előtt, és kinyilvánítva közös gyökereiket.
Ezután újabb száz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a bolognai egyetem ismét a világ érdeklődésének középpontjába kerülhessen – 1988-ban újra az egyetem évfordulóján írták alá az Európai Egyetemek Magna Chartáját, kihangsúlyozva az egyetemi hagyományok értékét, és az egyetemek közti kapcsolatok fontosságát.
1999-ben pedig 29 európai ország oktatási minisztere írta alá a Bolognai Nyilatkozatot, mely a bolognai folyamat néven ismert átalakulás kezdetét jelentette. Az eseményen részt vettek jelentős nemzetközi szervezetek is, mint az Európa Tanács, az UNESCO, valamint felsőoktatási intézmények, hallgatók, kutatók – a felsőoktatás Európában össztársadalmi kérdéssé vált, s mindezt a világ számára Bologna testesíti meg! Kimondatott (és szerencsére tettekké is változott), hogy Európa polgárai számára a felsőoktatás kulcsfontosságú, hogy a világ más térségeivel szemben csak úgy őrizhetjük meg versenyképességünket, ha Európa egyeteimet összehangoljuk, átjárhatóvá tesszük, és kiépítünk közösen egy rendszert, amelyet a tagállamok egyetemei mind egységesen alkalmaznak. De ez már szinte politika, úgyhogy ezt ennyiben is hagyom!
Ennél sokkal izgalmasabb, hogy Bologna városa egy kicsit továbbvisz régi fényéből valamit, ebben a modernizálódó, gyakran kissé felületessé váló világunkban. Az utcáin járva ma is pezsgő a hangulat – diákok járnak-kelnek városszerte, éjjel-nappal! Bárok, kávézók sokaságában váltják meg a világot. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy minden utcában van egy könyvtár vagy könyvesbolt… (Nem is akármilyenek: az egyetemi könyvtár 200 000 kötetből áll, és 5000 felbecsülhetetlen kéziratból!) Este 11-kor még előfordul, hogy egy kivilágított kirakaton bekukucskálva akvarell-festészetet tanuló diákokat látunk – és a diák szót itt tessék egészen kiterjesztőleg érteni. Akad köztük 40-es, sőt 60-as éveiben járó diák is…
Az egyetemi városrész külön világ – autóval behajtani tilos, motorino-parkoló csíkok vannak felfestve a járdák mentén. Sőt – az egyetemistáknak ingyen bicikli is dukál – piros egyen-bicikliket köthetnek el az egyetem épülete melletti biciklitárolóból.
Ez is egy olyan dolog, amit sajnálok, hogy kimaradt az életemből – amikor mi gimnazisták voltunk, még nagyon jellemző volt az a szemlélet, hogy „Melyik tantárgyban vagyok a legjobb? Abból fogok felvételizni!” – és ahová egyszer felvételiztünk, és netán felvételt is nyertünk, azt vittük a hátunkon egy életen át. Ahelyett, hogy a legtöbbünk végiggondolta volna, hogy milyen életet szeretne majdan felnőttként élni, mi az, ami annyira érdekli, hogy egy életen át foglalkozzon vele! És ha esetleg egy-két évvel az érettségi után valami más irányt talált ki magának, mint eredetileg, akkor az is megvalósíthatta volna… (Tisztelet a kivételnek!)
A mai diákok már másképp nőnek fel. Ma már, aki gondol egyet, és hajlandó tenni érte – nyugodtan elmehet bolognai diáknak. Ahol akár a vizsgát megelőző napon is fevehet egy új tantárgyat – a teljes és tökéletes rugalmasság jegyében. És állítólag akár egyetlen diák kedvéért is beindítanak egy tantárgyat – minden fej számít!
Egyszóval ma már minden diák elmondhatja, hogy egy ilyen döntés csak Istenen múlik – vagy saját magán. „O dio. Od io…”
Nóra
