Az „Útkeresés” cikk hozzászólásaiban szó került arról, hogy Miskolc városa, melyhez mi sok szálon kötődünk (nekem pl. szülővárosom, és 18 éves koromig csak ott éltem) – vajon mit hív elő a nem ott élő emberek fejéből, ha meghallják a város nevét.
Szóba került a 100 éves DVTK focicsapata (hajrá!), a levitézlett Pataki Attila, aki az Edda együttes frontembere, és a Miskolci Egyetem kollégiumában alakult meg együttese, valamint dalaikban többször említik a várost. De szóba került a bűnözés is, ami nem éppen pozitív imázst alakít a szülővárosom köré.
Én viszont találkoztam egy olyan hírrel, ami bejárta a magyar sajtót, sőt, a világ szaksajtóját is – és alkalmas arra, hogy öregbítse Miskolc jóhírét! Három évtized óta először magyar kutatók űrkísérletét végezték el vasárnap a Nemzetközi Űrállomáson – és ezek a kutatók miskolciak! (Legutóbb Farkas Bertalannak volt űrbéli anyagkísérletek végzésére lehetősége 1980-ban…)
A Miskolci Egyetemből kinőtt Admatis Kft., melynek vezetője Bárczy Pál egyetemi tanár, újítása egy olyan berendezés, amelynek segítségével lehetővé válik fémhab előállítása bármilyen alakzatban, olcsó előállítási költségek mellett.
Fémekből habot csinálni nem könnyű, mert előállításuk általában vagy nagyon drága, vagy csak egy irányba, felfelé tudnak habot képezni. A technikai újítás azonban kiküszöböli mindkét akadályt! Az így előállított fémhab a víznél könnyebb (úszik a vízen), nagy szilárdságú, jó szigetelő és kiváló energiaelnyelő tulajdonságú. Gazdasági jelentősége hatalmas. A berendezés jól vizsgázott a súlytalanság állapotában, és lehetőség nyílt arra is, hogy megvizsgálják, hogyan viselkednek a habszerkezetek a gravitáció nélküli környezetben.
A cég ezzel megváltotta belépőjegyét az űripari kivitelezők szűk körű klubjába. Gratulálunk nekik és büszkék vagyunk rájuk! Miskolc nekik köszönhetően közelebb került a lehetőséghez, hogy technopolisszá alakulhasson, mely nagyban elősegítené a térség megújulását.
A miskolciak pedig arra kaptak lehetőséget, hogy újra büszkélkedhessenek kicsit a városukkal.
