Nóra "Cappuccino és társai" című írása elindította a fantáziámat és összeszedtem magamban, milyen kávékat is ittam már...számomra is az olasz kávé az alapja a "klasszikus kávézási szokásoknak", de erről Nóra már leírt mindent.
Ha "Keletről" haladunk "Nyugatra", számomra a vietnami kávéval kezdődik a sor, ami nagyon finom, hiszen ők a brazilokkal együtt a két legnagyobb kávétermelő hatalom a világon! Aki eljut Vietnamba, meg is tapasztalhatja, hogy mennyire érződik ez az országban...a legszegényebb időszakban is minden második ház aljában állt egy kis kávézó, általában ezek családi vállalkozások, van, ahol 3-4 asztalból és 10-14 székből áll az egész helyiség, az asztalok és székek az IKEA gyerekbútorainak méreteivel azonosak, ezért ha egy nagyobbacska európai vagy amerikai ráül, időnként harsány nevetést okoz ezzel a helyiek körében, amit egy "kinevetett" idegen általában ideges reakcióval viszonoz... de ha ezen túlvagyunk, jöhet a kávé...2 dl-es üvegpohárban kapja az ember a forró italt, vagy teljesen üresen, vagy meleg sűrített tejjel, attól függően, hogyan kéri. Nagyon finom a jeges változat is, amelyet 3 dl-es pohárban készítenek: erős hideg kávéból sok édes sűrített tejjel, egy kicsi igazi tejjel és sok jégkásával...felejthetetlen élmény, maximum azon aggódik egy turista, vajon a jeget ásványvízből vagy forralt vízből fagyasztotta-e a tulajdonos, vagy sima vizet kap és akkor esetleg ennek következményei is lehetnek a gyomrában...de erős gyomrúakra ez is ártalmatlan!
A vietnami kávézókban elengedhetetlen még, hogy legyen mindig frissen készített limonádé citrom darabokkal, sűrű facsart narancslé, vagy friss kókuszkockákkal dúsított kókuszlé (nem simán kókusztej ez, mert vízzel és cukorral keverik, egy frissítő ital készül belőle!), esetleg van még mangólé, de ez nem annyira gyakori, mint a másik három ital, mert északon, Ha Noiban nem lehet mindig mangót találni. Dél-Vietnamból szállítják és évszaktól függ az ára, ha nincs szezonja, akkor drága!
Elmaradhatatlan még a kicsi kávézók választékából is az a 3-4-5 féle sütemény, amelyek a francia időkből megmaradt receptek alapján készülnek, vagy azok vietnami változatai. Az egész vietnami gasztronómiára jellemző, hogy nagy hatással volt rá a gyarmatosítók konyhatudománya. Bár szinte mindenben ellenálltak, vagy próbáltak ellenállni a "nyugati" hatásoknak és "okoskodásoknak", a konyhaművészetben kitűnő ízléssel meglátták, mi lesz az, ami beépítve a hagyományos keleti konyhaművészetbe nagyon jó hatással lesz erre az ázsiai ízvilágra! Ennek eredményeként szerintem a vietnamiak a világ egyik legváltozatosabb konyhaművészetének birtokosai, az átlagos vietnami (férfi is!!!) mesterfokon kezeli a konyhai eszközöket és irigylésre méltóan uralja a konyhát! Ami még az egyik legnagyobb előnye a tudományuknak, félóra elég ahhoz, hogy több fogásos kulináris élményben részesítsék a vendégeiket. Ha valaki elles egy-két fogást ezekből a gyors ételkészítési technikákból, garantáltan használni is fogja ezeket egy-egy rohanós ebédkészítésnél, vagy váratlan vendégek betoppanásakor!
A következő állomás Kelet és Nyugat találkozásánál Oroszország! Az orosz arisztokrácia és értelmiség kedvelt helye volt Párizs és nagy hatással voltak az oroszokra is a franciák ebben-abban (például nagyon hasonlítanak a régi francia utcai szemetesek a még a szovjet időkben is általánosan előforduló utcai szemetesekre!), de egy jószemű idegen ezer és egy ilyen apró dolgot fedez fel a két ország mindennapi életében.
Például a "bisztro intézményét "(gyorsétterem, kiskocsma) is annak köszönhetjük, hogy a Franciaországba költözött orosz emigránsok nem mindig a jómodorról voltak híresek, és gyakran kiabálták azt az éttermekben éhesen, hogy "bisztro, bisztro!", ami annyit tesz, hogy gyorsan, gyorsan (azaz ide már azzal az étellel, mert éhesek vagyunk!).
Az oroszok alapsalátája a "stolicsnii" , azaz "fővárosi" nevet kapta és érdekes története van. 1860-ban Moszkva egyik leghíresebb éttermének, az "Hermitage"-nak francia mesterszakácsa, Lucien Olivier alkotta meg és az ő nevét viselte műve, bár ezt sokan nem is tudják, hogy a legtipikusabb és legismertebb orosz saláta "atyja" egy francia volt...Mint minden közkedvelt dolgot általában, ezt is próbálták leutánozni a rivális éttermek, mert nagyon hamar népszerűvé és keresetté vált ez a saláta. Így több variációja is keletkezett és megmaradt, de egyik sem volt az igazi. Mígnem Olivier egyik orosz segédszakácsa, Ivan Ivanov egy este megleste, hogy a mester kimegy a titkos műhelyéből, amikor éppen a saláta öntetét állította össze, és ekkor az orosz kolléga beosonva lejegyezte a felhasznált alapanyagokat. Ahogy ez már lenni szokott, a megszerzett titokkal rögtön beállt egy másik étterembe főnöknek, ekkor kapta a saláta az új nevet és lett "fővárosi" és innentől kezdve már nem volt akadálya a diadalútjának...Ez a saláta az orosz szilveszter - ami talán a legnagyobb orosz ünnep - elmaradhatatlan része a kaviáros szendviccsel és a finom orosz (lehetőleg száraz!) pezsgővel, valamint a legkedveltebb előétel a vendéglők kínálatában.
Az orosz kávézási szokások elég "egyszerűek", hosszú kávét isznak teljesen feketén, általában cukorral, vagy sűrített tejjel, persze a rendszerváltás ebben is meghozta a "nyugatosodást", megtalálható már mindeféle kávézó és kávé, valamint cukrászda Moszkvában is és az orosz városokban általában...Sőt! "Esterházy cukrászda" is van már, amely nagyon közkedvelt találkahely az orosz fővárosban és magyar, valamint hagyományosan közép-európai cukrászati remekeket készít.
A frankofón országokban és Franciaországban is kialakultak kávéspecialitások, amelyek hasonlítanak is és kicsit el is térnek az olasz kávékülönlegességektől. Ilyen a "francia cappuccino", amelyet nem tejhabbal, hanem tejszínhabbal készítenek...de a tejszín általában a francia konyha gyakran használt kelléke, így a kávé különböző variációiban is szívesen felhasználják.
A caffé latte, azaz tejeskávé francia változata a "café Russe" vagy "café á la Russe" (érdekes módon orosz kávénak hívják!), amelynek létezik több fajtája is. A leggyakrabban úgy készítik, hogy tejhab a pohár aljába, arra egy erős kávé és arra megint tejhab, és ez egy nagyméretű üvegpohárban réteges, fehér-fekete-fehér színű látványt nyújt. Van ahol erre is tesznek még tejszínhabot, de van ahol másként készítik, ez izgalmasabban hangzik, de "veszélyesebb" is: egy adag erős és forró kávéba öntsünk egy kis vodkát, tegyük egy szép és nagyobbacska üvegpohárba, arra öntsünk tetszés szerint folyékony tejszínt, nyáron pedig az egészet megkoronázhatjuk még jégkockákkal is, majd keverjük össze az italt alaposan és már iható is.
Finom még a "café á la Parisienne": készítünk egy erős kávét, hozzáöntünk forró csokoládét (1/3 csokoládé, 2/3 kávé arányban!), teszünk bele egy kis konyakot, öntünk a tetejére egy kis tejhabot és még melegen egy cappuccinós csészében szolgáljuk fel.
Azt hiszem ez a téma kimeríthetetlen, de most tartsunk inkább egy kis kávészünetet!
Jó iszogatást kívánok a különböző kávékhoz!
Zsófi
