A sajtóban mostanában sok szó esik az Európai Unióról, az euróról, az európai uniós intézményekről, na de kevesebben tudják, hogy Brüsszel mellett fontos eu-s főváros Luxembourg is, a Luxemburgi Nagyhercegség fővárosa. Luxemburg egy szép és gazdag miniállam, fejlett bankrendszerének köszönheti jólétét és persze gondos vezetőinek, akik sikeresen lobbiznak a miniállam mellett a nemzetközi politikai életben.
A félmilliós ország nyolcvan ezres fővárosa völgyhidakkal és hegyekkel tarkított, a magyar városok közül Veszprém hangulatát idézi fel a magyar turistában. Sokan azt gondolják, hogy annyira kicsi ez a város, nincs is mit nézni rajta. Még egy vicc is járja, amelyben az egyik turista megkérdezi a másikat : « Ma mit csinálsz ? » Válasz : « Megnézem Luxembourgot ! » Erre a kérdező elcsodálkozik : « Na igen, de délután mit csinálsz ? »
Azért nem ennyire rövid program a város besétálása. Az eu-s negyednek Kirchberg városrész ad otthont, amely számos modern építész és szobrász művével is büszkélkedhet. Itt található az új Filharmónia és a Modern Művészetek Múzeuma. Itt van az Európai Bíróság, az Európai Parlament titkársága, az Európai Számvevőszék, a Kiadóhivatal (OPOCE), az Európai Befektetési Bank és a Bizottság több fontos főigazgatósága is.
A város középpontja az igazi turistaparadicsom. Itt az utcák többségéről ki van tiltva a forgalom, a gyalogosoké a tér, ettől nagyon vidám és jóhangulatú a belváros. Minden étteremnek és kávézónak hatalmas terasza van, ami márciustól októberig tele van, főleg német, francia és belga turistákkal, de szinte minden európai nyelvet hallani lehet egy-egy hosszú séta alkalmával.
A vendéglők választéka nagy és nagyon változatos. A luxemburgiaknak megvannak a saját nemzeti ételspecialitásaik, de jól ismerik és szeretik a német és a francia konyhát is. Itt megnyitni egy francia éttermet nem annyira biztos siker, mint a világ bármely más pontján, mert nem számít rendkívüli élménynek egy jól sikerült csokoládé „mussz”, egy rebarbara torta, egy „ezerlevél” torta, vagy egy véres marhasült valami francia szósszal nyakonöntve...A luxemburgiak nem esnek hasra szomszédaik gasztronómiájától, hiszen jól ismerik és nap-nap után főzik maguk is ezeket az ételeket.
Nagy segítség még az idegen számára, hogy három nyelven lehet felvilágosítást kérni a helyiektől. Mindegy, hogy németül, franciául vagy angolul kérdezünk (de sokan beszélnek olaszul és portugálul is, mert nagy az ezeken a nyelveken is beszélő kisebbség lélekszáma), a helyiek kedvesen fognak válaszolni.
Ha lehet, azért ne a némettel kezdjük a kommunikációt, mert bár ez hasonlít a helyi nyelvhez a legjobban és mindenki kitűnően beszéli, a történelemben a nagy szomszéddal szemben a szuverenitásukért megvívott harcaik emléke erős nyomot hagyott a nemzeti összemlékezetben.
A szabadság utáni vágy mindig –közmondásosan- erős volt a luxemburgiakban. Járja egy olyan történet, miszerint francia csapatok szállták meg Luxemburgot és helyi parasztok kaszákkal-kapákkal mentek ellenük, de az ellenség gyorsan lefegyverezte a csapatot. A francia bíró menteni akarta az emberek életét és segíteni akart a parasztokon. Szinte a szájukba akarta adni a kérdéseire adandó „helyes” válaszokat és azt kérdezte: ugye csak a mezőre, dolgozni mentek, nem a franciák ellen....Erre a parasztok vezetője büszkén azt válaszolta: „Nem mondhatunk mást, csak ami igaz, harcolni mentünk a betolakodók ellen.” Erre a válaszra nem lehetett másként reagálni, ki kellett végezni őket.
Ha besétáltuk a belváros utcáit, megnéztük a pályaudvar negyedét, a nagyhercegi palotát, az óvárost a város egyik völgyében, képet kaptunk a Nagyhercegség fővárosának életéről. Ha innen Brüsszelbe megyünk tovább, az úton számos élményben lesz még részünk, érdemes megállni az autópálya menti nagyobb városokban.
Belgium, hivatalos nevén a Belga Királyság etnikailag és nyelvileg megosztott ország. Itt élnek a flamandok (nyelvük majdnem megegyezik a hollanddal), a francia nyelvű vallonok és a német kisebbség, valamint számos más országból bevándorolt idegenek.
Luxemburgból a vallonok által lakott országrészen keresztül lehet eljutni a belga fővárosba, és az első város a határ közelében, ahol érdemes megállni egy kis pihenőre, az Arlon városa.
Arlon a belgiumi Luxemburg tartomány székhelye. Az 1830-as belga forradalom után a nagyhatalmak megerősítették Luxemburg Nagyhercegség függetlenségét, de nyugati részét Luxembourg tartomány néven Belgiumhoz csatolták.
Ez a városka Belgium délkeleti részének idegenforgalmi központja, huszonhat ezer lakosa van, és sokan innen járnak minden nap Luxemburgba (a szomszéd országba !) dolgozni.
Az Arlonból és környékéről Luxemburgba dolgozni érkezők (franciául « frontalier »-nak nevezik az ingázókat) alkotják a környező országokból a Nagyhercegségben munkát vállalók jelentős részét. Járnak át dolgozni a francia határ környékéről, és Németországból is sokan.
Ahogy megérkezünk Arlonba, már az építészet stílusa is elárulja, hogy Belgiumban járunk. Ezen a vidéken már más a házak, a terek, és a városközpontok kinézete, hangulata, mint a « németesebb » luxemburgi városokban. A luxemburgi élénkebb színekhez képest itt sok már a piros, vörös vagy barna (klinker) téglával burkolt homlokzat, amely a holland kisvárosok hangulatát idézi.
Arlon két híres tere a « Grande Place » és a « Place Leopold », azaz a « Nagy tér » és a « Lipót tér », amelyek a település központját alkotják. A városban számos híresség is megfordult, lakott itt pl. Victor Hugo, és a francia forradalom elől menekülő Chateaubriand, francia író és politikus is, akiről –tehetségét elismerve- éppen a fiatal Victor Hugo jelentette ki : « Chateaubriand akarok lenni, vagy semmi ! ».
Arlon története a római korig nyúlik vissza, így számos látnivaló maradt fent ebből az időből, amelyeket a város régészeti múzeumában lehet megtekinteni.
Ha az ember már elfáradt a sétától, és enne valamit, a belvárosban rengeteg, igazán belga hangulatú (olcsó) kisvendéglő várja a vendégeket, napos időben szép teraszokkal. « Nemzeti » eledelként mindenütt kipróbálható a sült krumpli pl. andalúz mártással, a gofri porcukorral, csokoládéöntettel, vagy eperrel és tejszínhabbal, és ki-ki kedvére megkóstolhatja a belga sörök számos fajtáját.
Ha továbbmegyünk Arlonból, a következő város, – igaz, ez egy kis kitérőt jelent a brüsszeli úttól északra, de megéri megnézni ! – amely híres a történelemből, Bastogne.
Ez egy tizennégy ezer lakost számláló kisváros, nagyon szép városközponttal, és mindenütt fellelhető második világháborús emlékekkel. Gyakori itt a korhű ruhákban és harci eszközökkel bemutatott « katonai » felvonulás és az emberek több, mint hat évtized után is hálásan lengetig az amerikai zászlókat a katonai dzsipekről egy-egy ilyen felvonuláson.
Éppen tavaly decemberben volt az 1944 decemberében indított német katonai ellentámadás, az ardenneki csata néven ismertté vált hadművelet 65.évfordulója. A szövetségesek által már felszabadított Bastogne-nál 1944 telén nagy ellentámadásba lendült a német hadsereg az Ardennek hegységben. A várost ostrom alá vették a németek, a védők száma pedig kicsi volt a támadáshoz képest. 1944 december 26-án sikerült Patton tábornok erőinek áttörni az ostromzárat és január közepére sikerült végleg visszaszorítaniuk a német csapatokat. A harcokban huszonöt ezer ember halt meg, ezért emlékezik mind a mai napig a város az akkor történt eseményekre !
Bastogne-tól néhány kilométerre áll a Mardasson-emlékmű, amely egy 12 méter magas ötágú csillag, és monumentális emléket állít annak a 76 890 amerikai katonának, aki a vidék felszabadításában megsérült vagy meghalt.
Továbbhaladva Brüsszel felé még számos látványosság és nevezetesség várja az utazókat, azokról majd a következő részben írok !
Zsófi