Íme még néhány fotó. Ha a kastélyromnál fejeztük be legutóbb, folytassuk a kastély melletti kápolnával:

Ez talán a legrendezettebb része az arborétumnak. Az utóbbi években esküvőket is szoktak itt tartani.

Nagyon romantikus innen nézve ez a sziklákkal övezett lépcsősor, mellette az oroszlános kőmedence...

...hát még, ha azt is megmutatom, hogy hová vezet a kis lépcső. Ez a babaház - József nádor gyermekeinek játszóháza. Kis hercegkisasszonynak és kishercegnek lenni valószínűleg elég jó lehetett akkoriban... A babaház előtt alacsonyra nyírt sövénylabirintus buxusból.

A medveház oldalsó bejárata.

Ebből az irányból látszik, mennyire szűkösen kellett laknia szegény medvének.

Az épületek után nézzünk néhány gyönyörű fát.

Nem tudom a fajtáját, de nagyon szép formájú fa. A legérdekesebb rajta a "pótkar" - a vöröses, fiatal ág, ami a többi "öreg" ág közül kivirít.

Ez a gyönyörű kéttörzsű szoliter fa a kastélyhomlokzat előtt rét bal oldalán áll.

Ez leginkább egy terebélyes fenyőnek látszik...

Közelről nézve látszik a levelein, hogy egy óriási tuja. Ha pedig bebújunk a lombsátra alá: 

...feltárul a kert egyik legérdekesebb képződménye. Ami kívülről egyetlen törzsből növő, szabályos fenyő-alaknak látszott, az sokkal izgalmasabb ennél! Ez a fantasztikus, soktörzsű tuja igazi búvóhelyet alkot, ráülhetünk a ferdén, ívesen növő vörös törzseire megpihenni. Kicsit olyan, mintha egy sziget lenne a lombos erdő dús aljnövényzete közt - vagy akár egy hajó! És belülről nézve igazi csodának tűnik, hogy kifelé hogyan tud egyetlen, egységes lombformát mutatni a sok különálló törzs.

A platánok törzse olyan, mint egy nagyon öreg állat bőre - és állandóan vedlik.

Ennek a platánnak a törzsén egy kis mélyedés keletkezett - beleköltözött hát egy ibolyatő.

Ez a fa pedig lehajolt, hogy igyék egyet a tó vizéből...

Ha már elérkeztünk a tóhoz, kicsit időzzünk el a partján.

Szemközt feltűnik a Klotild-sziget.

Kezdem érteni, miért hoztak létre óriási erőfeszítések árán mesterséges tavakat az angolkertek tervezői! Ez a látvány teljesen természetes hatású, mégis nagyon festői.

Hol bújt el a képen a béka?

Így talán már jobban látható.

És feltűnnek a tó partján sorakozó törpék...

A mocsári ciprus léggyökerei.

Egész törpe-hadsereg, még a hídon túl is folytatódik a soruk.

A Klotild-szigeten álló grotta is szándékoltan romantikus látvány-elem. A "grotta" szó mesterséges barlangot jelent, nem csak az angolkertek tervezői alkalmazták előszeretettel, hanem már a reneszánsz kertépítők is kedvelték.

A tó után nézzünk még pár apróságot:

 Egy szép kis lila csillagvirág-féle, egy sárga kankalin (más néven primula), és egy szingli hunyor...

Cinke ül a madáretetőben.

A kivágott fatörzsben vöröshangya-boly, nagyon dolgoznak!

Végül, a kijárat felé sétálva ez a színpompa búcsúztat - és újra megértjük: minden, amit az arborétumban láttunk, gondos tervezőmunka, tudatos szín- és formaválasztás eredménye.

Jó kirándulást kívánok nektek Alcsúton, vagy bármely más erdőben - mert szerencsére országszerte rengeteg gyönyörű kirándulóhely található.

Nóra