Mindenki számára világos, hogy férfi és nő mindent különböző módon közelít meg, így másképpen reagálnak a vészhelyzetekre is, amelyek a család egységét veszélyeztetik.
Egy középkorú nő megelégedett, kiegyensúlyozott házasságban élt már több, mint egy évtizede: két gyerek, ideális anyagi körülmények, rendezett háttér. A férj kitalálta, hogy nincs hobbija, a mozgásra is szüksége van, ki ellenezne egy ilyen felvetést, természetes volt, hogy járjon csak ezentúl ez a szegény ember edzeni. Teltek a hetek, a férj egyre izmosabb lett, és egyre gyakrabban volt szüksége mozgásra. Felesége érzett valamit, de nem nyomozott. Aztán jöttek a furcsa telefonok, amikor férje kiment a szobából, ha hívták és egyre több gyanús dolog történt.
Egyszer éppen sms jött, és az asszony nem tudta megállni, hogy ne olvassa el, mert a férj éppen nem volt a telefonja közelében. Az üzenet ennyi volt: hiányzol! Ettől összetört, rosszul lett, az egész addigi élete pillanatok alatt fenekestől felfordult. Nem szólt semmit a dologról, csak este megkérdezte a férjet, boldog-e vele: a válasz az volt, hogy igen. Következő kérdés: nem hiányzik semmi az életükből? Válasz: semmi, minden úgy tökéletes, ahogy van. Kérdés: ne változtassanak-e valamin. Válasz: mi szükség lenne rá, hiszen jó a házasságuk....majd a nő megemlítette, ha minden tökéletes, ki írogat üzeneteket, és kinek hiányzik a férj. Erre a férfi dühös lett, hogy lebukott, és beismerte, hogy tíz hónapja viszonya van egy nővel, akivel együtt jár edzésre, akivel végre azonos hullámhosszon van, közös a hobbijuk, értik egymást, dúl a szerelem....azonnal összecsomagolt és menet közben még a feleségéhez vágta, hogy soha nem is volt vele boldog! Ez esett a nőnek a legrosszabbul, hogy ennyire becsapta a férje, soha nem mondta volna meg neki, hogy nem érzi már jól magát a kapcsolatban és mással boldog, ha ő nem nyomoz...már nem is tudta mit bánjon, azt, hogy egyedül maradt, vagy azt, hogy nyomozott és az egészet "magának" köszönhette.
A férfiak hónapokig, évekig tudnak úgy titkos kapcsolatot fenntartani, hogy nem akarják ennek tényét a feleség orrára kötni, a helyén tudják kezelni a dolgokat, a viszonyuk az egy dolog, a gyerekek, az asszony, a ház, a kocsi meg egy másik dolog...és sokszor úgy jönnek és mennek el dolgok egy férfi mellett, hogy arról a feleség soha semmit nem fog tudni...feltéve, ha nem hallgat a megérzéseire és nem kezd el jeleket keresni, bizonyítékok után kutatni.
Olvastam olyan hírt, talán Angliában történt a dolog, hogy 20 évig nem bukott le egy férfi, aki heti három napot mindig munkaügyben távol töltött a feleségétől, akivel ideális kapcsolatban éltek, mindaddig, míg porszem nem került a gépezetbe és a férfiról kiderült, ugyanígy távol van heti négy napot munkaügyben a két utcával arrébb található házától is, ahol élettársi viszonyban élt egy másik nővel, mondani sem kell, szintén példásan szép viszonyban!
Egy másik történetben egy harmincas férfi, két apróság apukája melegedett össze nagyon határozottan párt kereső csinos kolléganőjével. Amikor lebukott, maga sem tudta, mit akar, a pár hetes friss kapcsolatot vagy az egyetemi első szerelmet, amely a gyerekek születése után fakult, a feleség lefáradt, de erős köteléket jelentett már hosszú évek óta számára. Egy éjszakán át csomagoltak, felesége segített neki és biztosította arról, hogy bármikor visszajöhet hozzá. Átbeszélgették az éjszakát, és mire minden a bőröndben volt, hajnalra a férj számára is világossá vált, hogy hol a helye, mit jelent a felesége és mit jelent a bizsergető, hirtelen jött kaland és kicsomagolt. A kolléganő még próbálkozott, nem volt egy vesztes típus és utolsó esélyként élte meg ezt a kapcsolatot, ami elhalkította végre biológiai órájának hangos ketyegését. A férj állta az ostromot és a kapcsolatát feleségével teljesen új alapokra helyezték.
Mi nők sokszor nem szeretünk szembesülni azzal, hogy akármit is csinálunk, természeti lények vagyunk és alárendeltségi viszonyban állunk a férfiakkal. Soha nem leszünk egyenlőek, mert más a szerepünk és ugye a szarvasoknál sem a tehenek vívják a csatát, hogy ki a legerősebb és így övé majd az összes bika szerelme! Feminizmus ide, emancipáció oda, ez a kapcsolatrenszerünkön is látszik.
Ha egy nő szereti a párját, mindenre képes, megbocsájt, harcol érte, elnézi a dolgokat, sokszor a csalfa férj tudtára sem hozza, hogy esetleg mit tudott meg róla...ehhez partnerek a férjek is, mert félrelépnek esetleg, de ha szembesítik őket a valósággal, akkor a feleség mellett döntenek nagyon sokszor.
Az látszik ezekből a történetekből (amit sorolhatnánk még), ahogy az is igaz, hogy a nők választanak párt gyakrabban, úgy, hogy a férfiak sokszor nem is veszik észre ezt, ugyanígy ők a kapcsolat motorjai is. Ha nagyon szeretnek, akkor nagy baj nem érheti a kapcsolatot, mégha a férj el is botlik időnként. Viszont ha a nő szeret bele valakibe, ott nincs sumákolás évekig, azonnal váltani akar, vagy ha nem is azonnal, előbb vagy utóbb, de együtt nem fognak megöregedni a felek!
Kétgyermekes középkorú anyuka megismerkedett egy nála nyolc évvel fiatalabb férfival, akinek elég zavaros volt a magánélete, éppen válóban volt gyermeket váró feleségétől, aki ezt természetesen nehezen viselte, de már a terhesség előtt is sok bajuk volt egymással, a nő a gyerekkel akarta megtartani a férjét, aki erre nem volt hajlandó. Összemelegedtek és annak ellenére, hogy a férfi zavaros helyzete, a nő házassága és gyerekei, a nagy korkülönbség a kapcsolatuk ellen szólt, a nő mégis belevágott és elhagyta férjét. Megszületett párja gyermeke a feleségtől, majd hamarosan közös gyermekük is.
Egy felmérésből kiderült az is, hogy az elvált nők többsége megbánja, hogy felborította sokszor csak "hirtelen felindulásból" a házasságát. Ahogy elmondták, rossz döntés volt feldúlni a család életét, ahelyett, hogy próbálták volna megjavítani kapcsolatukat gyermekeik apjával, elkerülve a gyerekek számára a lehető legrosszabbat.
Zsófi
