Nyárról és Balatonról már írtunk, és nem mehetünk el szó nélkül a magyar nyár elengedhetetlen kelléke: a fröccs mellett sem.
Jómagam azon sznobok közé tartozom, akik sajnálják elrontani egy jó bor ízét bármivel (rossz bort pedig inkább nem iszom) – a vörösboros kóla szerintem például főbenjáró bűn az emberiség ellen.
De mégis elismeréssel hajtok fejet a fröccs kultúrtörténeti jelentősége előtt. A fröccs alapját képező szódavíz ugyan szigorúan véve nem kizárólag Magyarországon született, hisz a 18. században egy angol úr, Joseph Priestley oldott először szén-dioxidot vízben, s ezért az angol Királyi Tudományos Akadémia ki is tüntette. Találmánya azonban a labor falai között maradt.
Nem úgy, mint a magyar Jedlik Ányos találmánya, akinek tervei alapján megépült az első szikvíz-üzem. És az ő nevéhez fűződik a világ első fröccsének elkészítése is.
1842. október 5-én történt. Fáy András, író, politikus, a magyar reformkor egyik jeles alakja vendégségbe hívta barátait fóti pincéjébe. Ott volt Vörösmarty, Czuczor Gergely, és Czuczor rokona, Jedlik is a mulatságon – és ez utóbbi úriember magával vitte új találmányát, a szódavizes palackot is. A házigazda és a vendégek nagy örömére spriccert készített – azaz fröccsöt, kellemesen enyhítve ezzel a bor erősségét. Vörösmarty magyarosította az ital nevét fröccsre, s a Fóti dal című versében írt is róla: „fölfelé megy a borban a gyöngy”.
A fröccs diadalútja azóta töretlen, ezer féle változatban létezik azóta, elsősorban a higítás arányától függ a megnevezése.
Az alap a kisfröccs: 1 dl bor + 1 dl szódavíz. Nevezték még rövidlépésnek vagy füttynek is – József Attila szerint azért, mert egy füttyre meg lehetett inni…
A nagyfröccs: 2 dl bor + 1 dl szódavíz. Móra Ferenc „húzás”-nak nevezte, merthogy „Húzás ide a gallér mögé”…
A hosszúlépés 1 dl bor + 2 dl szódavíz.
Közismert még a házmester: 3 dl bor + 2 dl szódavíz.
A viceházmester épp fordítva: 2 dl bor + 3 dl szódavíz.
A háziúr 4 dl bor + 1 dl szódavíz.
A maflás igazán nagyot üt: 5 dl bor + 5 dl szódavíz…
A polgármester 6 dl bor + 4 dl szódavíz.
A bakteranyós az egyik kedvencem (de csak a neve miatt): 2,5 dl bor + 2,5 dl szódavíz.
Nagyivóknak ajánlottak a következőek - a csatos: 10 dl bor + 5 dl szódavíz.
A lámpás 15 dl bor + 5 dl szódavíz.
Szülővárosunkból kelt világhódító útjára az avasi fröccs: 7 dl bor + 3 dl szódavíz.
A Krúdy-fröccsben a szóda igazán csak arra való, hogy a buborékok egy kicsit megnevettessék a bort: 9 dl bor + 1 dl szódavíz keveréke, tehát nem sokat hígít a boron az a kis víz… Fordítottja a sóher fröccs: 9 dl szódában 1 dl bor…
A málnás fröccsben van boron és szódán kívül más is: száraz fehér borból készült nagyfröccs + egy kis málnaszörp…
A maci vörösborral készült kisfröccs + málnaszörp.
Aztán itt vannak azok az italok, amelyeknek az eredeti fröccshöz nem sok köze, mert nincs bennük bor – mégis a fröccs ihlette őket, és a nevükben is megjelenik:
A matrózfröccs egy korsó sör, mellé fél dl rum.
A postásfröccs dupla feketekávé rummal.
A színészfröccs a legjobb: 2 dl szódavíz langyosan…
Az Újházy fröccs bor és jegesre hűtött kovászos uborka leve.
A babafröccs 1 dl szőlőlé + 1 dl szódavíz keveréke.
Az azonban biztos, hogy ha csak annyit mondunk: iszom egy fröccsöt – az mindenképpen száraz fehér bort jelent szódavízzel hígítva.
A fröccs egyelőre hungarikum, de nem tartom elképzelhetetlennek mai, piac-orientált világunkban, hogy palackozva-dobozolva előbb-utóbb valaki elterjeszti majd a nagyvilágban is ezt a remek találmányt. Sok sikert kívánok neki, és azt hiszem, ebben a kánikulában félreteszem a sznobériámat, és az ebédhez iszom majd egy hosszúlépést.
Egészségetekre!
Nóra
