Ezt a történetet pár napja olvastam az interneten, de mivel többször hallottam már hasonló helyzetről, ezért úgy gondolom, hogy megvitatásra érdemes a téma.
Egy feleség mesélte el, hogy férje egyszer csak azzal az ötlettel állt elő, mi lenne ha nyitott házasságban élnének, mert ő szeretne közelebbi kapcsolatot más nőkkel is kialakítani. A feleség először felháborodott és megfenyegette a férjet, hogy azonnal lépéseket tesz és megcsalja őt, így ez néhány hónapra elhalasztotta a "probléma" továbbgondolását!
Aztán mégis előállt a férj ismét ezzel, hogy nem bánja, ha a felesége megismerkedik valakivel, ha akarja, még segít is neki ebben, de ő mégis csak nyitott házasságot szeretne.
A nő dühös lett, megértette, hogy a férje már bizonyára a tettek mezejére is lépett. Annyira haragudott és szomorú volt, ahogy ez ilyenkor lenni szokott, hogy azonnal elkezdett az interneten kapcsolatot keresni, hogy bosszút álljon, bár ahogy írja, semmi kedve nem volt ehhez.
Rövid időn belül megismert egy tőle fiatalabb férfit, aki komoly kapcsolatot keres, ebben meg is állapodtak, hogy céljaik nem egyeznek meg, így barátok maradnak legfeljebb...de egyre többet beszélgettek, várták mindig, hogy a számítógéphez ülhessenek. Hamar kiderült, hogy szinte mindenben megegyezik az izlésük és így egyre szorosabb lelki kötelék alakult ki köztük...
Aztán persze találkoztak is, zavarban voltak, és megegyeztek abban, hogy pár napot adnak egymásnak, hogy kiderüljön, mi is ez az egész. Amikor a nő leírta ezt a történetet, már két napja túl volt a személyes találkozáson és nagyon várta a férfi jelentkezését, aki nem kereste őt, lehet, hogy megijedt a folytatástól. A nő számára ennyi idő elég is volt, hogy világossá váljon, szereti a férfit és kész lenne válni is, vele szeretne élni, nem a hűtlenkedő férjével, pedig eleinte kizárta a válás lehetőségét a két gyermek miatt.
Azért írtam le ezt a történetet, mert elég tipikus, amikor a feleség bosszút akar csak állni a férjén, semmi kedve nincs a hűtlenséghez, szereti a férjét és együtt akarja felnevelni vele a gyerekeket, de a "bosszúból" lelki kötődés, majd szerelem lesz és ilyenkor már elkerülhetetlen a válás.
Nem akarom olyan színben feltüntetni a dolgokat, hogy szegény, ártatlan kis feleségek és a sok hűtlen, szívtelen férj...de azt gondolom, ha egy nőben megfogalmazódik, hogy a lelkében már vége a házasságának, azt általában tett követi, és előbb-utóbb annak a házasságnak hivatalosan is vége lesz, míg a férfiak könnyebben tudják fenntartani a házasságukat és mellette kicsit "kalandozgatni" a nagyvilágban.
Visszatérve a címhez, a nyitott házasságnak semmi értelme nincs, mivel semmire nem jó. Szerelmi kapcsolat számomra nem lehet egy olyan kapcsolat, ahová beengednek még másokat is. Házasságnak sem jó, mert nincs már elég érzelmi alapja. Ha szükség van kalandokra, akkor ez a kapcsolat már -lássuk be-, nem működik.
Persze mondhatjuk azt, hogy ez az alapvetően szerelmi kapcsolatnak indult, de már kihűlt szövetség különböző okok miatt átalakítható, de ettől ez még nem marad házasság, hanem lesz belőle egy érdekszövetség, például a gyerekek felnevelésére szövetkezve, vagy egy gazdasági társulás, mert minek megbontani a közösen felhalmozott családi vagyont.
Szóval akármi lehet két ember hűtlen kapcsolata, de házasság szerintem nem. Ha ez nem házasság, akkor nyitott házasság nem létezik. Lehet velem vitatkozni, de én azt gondolom, hogy a címben szereplő "intézmény" nincs. Megértem, ha egy ilyen helyzetben két ember együtt marad különböző okokból, de legalább tisztázzák egymással, hogy hányadán állnak egymással és lássák be, ez nem a tökéletes formája a házasság intézményének.
Láttam már arra is példát, amikor két ember békésen megfért egymás mellett évtizedekig, nem kötötte őket össze csak a két gyerekük felnevelése, nem zavarták egymás életét és nem kötötték senki orrára, hogy tulajdonképpen a házasságuknak már régen vége.
Általában az is tipikus, amikor a feleség megtudja, hogy férje csalja, és úgy dönt, hogy csendben kivárja a megalázó szituáció végét, mert nem szeretné felrúgni addigi életét és nem akarja apa nélkül nevelni a gyerekeket. Azt gondolom, egy ilyen csendes, kivárós szakasz után elég nehéz, ha egyáltalán lehetséges, újra megbízni a másikban és elfelejteni a sérelmeket.
Gondolja meg mindenki, aki titkos viszonyt szeretne magának, hogy megéri-e, nem lehetne-e a párjánál keresni kapcsolatuk megoldását, nem lehetne-e még újra egymásra találni, nem lehetne-e a mindennapok apró kis sérelmeit kibeszélni és megbeszélni, nem lehetne-e felfrissíteni az emlékeket, miért is szerettünk bele a másikba anno...szóval nagyon sok dolgot lehet, csak akarni kell.
Szép nyári napot kívánok mindenkinek!
Zsófi