Melyben különb-különbféle válogatott cifra, jó, egészséges, hasznos,
tiszta és szapora étkeknek megkészítése, sütése és főzése, mintegy éléskamarában,
rövideden leírattatik, és kinek-kinek hasznára leábrázoltatik

Mely most megbővíttetvén
I. Több szükséges és hasznos étkek nemeinek készítésével;
II. Liktáriomok, azaz befőttek s egyéb holmik csinálásáról egy jeles értekezéssel,
a gazdasszonyoknak nagy könnyebbségekre e kis formában kibocsáttatott,

Hallottatok már Misztótfalusi Kis Miklósról, az első magyar nyomtatott szakácskönyv kiadójáról?

A barokk Erdély kimagasló személyisége volt ő, életéről és eredményeiről nagyon hosszan tudnék áradozni nektek... Mint ahogy más, nálam hivatottabb szerző meg is tette már: róla szól Németh László Eklézsiamegkövetés című drámája, Tevan Andor pedig így ír róla A könyv évezredes története című művében: "Ha nem hiteles okmányok tanúsítanák a nagy magyar nyomdásznak, Misztótfalusi Kis Miklósnak csodálatos tündöklését és életének tragikusan szomorú befejezését, talán legendának tartanánk regényes pályafutását.

Külországban jár, abban a városban /Amszterdamban/, amelyben a világ legelső nyomdászai, az Elzevirek, a Blaeu-k dolgoznak, tehetsége és szorgalma révén megtanulja az előtte addig még teljesen ismeretlen nyomdászmesterséget. A legkitűnőbb és legbecsültebb munkatársa lesz mesterének, majd önállósítja magát, nyomdát és betűöntödét nyit a távoli nyugati városban. Nemcsak hogy megállja helyét a világ e legnagyobb nyomdászai között, de olyan hírnévre tesz szert, hogy messze földről kapja a megrendeléseket. Uralkodók fényes ajánlatokkal és meghívásokkal keresik fel, s amikor a legmagasabbra emelkedik, otthagyja a békességes, nyugodt életet, felpakolja szerszámait és könyveit, s a háború sújtotta Európán keresztül, ezer viszontagsággal küzdve, visszatér hazájába, Erdélybe. Mostoha viszonyok között, irigy és kicsinyes ellenfelek szervezett hadával körülvéve, a mellőztetés keserű érzésével eltelve fejezi be tragikusra fordult életét."

Én még néhány sokatmondó tényt tennék mindehhez hozzá: megbízói között szerepelt a grúz fejedelem, a Vatikán, a bécsi jezsuiták, de angolok,  svédek, németek, lengyelek, na meg örmények és kínaiak is - Cosimo de’ Medici herceg pedig tőle rendelte meg új firenzei nyomdájának teljes betűkészletét.

Életének számos eseménye annyira regényes, hogy remélem, egyszer eszébe jut valakinek filmet készíteni róla!

Én azonban most nem megyek ebbe mélyebben, inkább ideidézem egyik legérdekesebb művét, a Szakácsmesterségnek könyvecskéjét. Teszem ezt legfőképpen azért, mert ma is előszeretettel nyúlnak vissza ehhez az alapműhöz a magyar gasztronómia megújítói - mindazok, akik megelégelték az elmúlt 40-50 év elsilányított magyar konyháját. Akik újra minőségi alapanyagokból, időt és fáradságot nem kímélve akarnak jókat főzni, a több évszázados magyar hagyományokra alapozva.

Lássunk egy érdekes receptet mindjárt, a neve "Madár-lév" - ami mai nyelven annyit tesz: Szárnyasleves...

"Süsd meg a tyúkot, és vajjal, vagy szalonnával, vagy egyéb zsírral öntözzed, azonban levének apríts vereshagymát, aprón szeltenként ugyan jócskán, azt rántsd meg vajban igen jól, hogy légyen lágy; azután ha lészen, sós citromot tégy hozzá, ha nem lesz, csak azt a hagymát vagdald meg aprón, mazsolával, tölts egy kevés tehénhús-levet reá, és azután bort, ecetet, színmézet, hogy jó édes légyen, azután bors, gyömbér, sáfrány, szegfű belé, citrom-levet is ha szükség lesz, a citrom helyett. Ezek együtt lévén főzd meg jól, és a sült tyúkot, vagy egyéb sültet felmetélvén öntsd meg ezzel a lévvel, és tálald fel." (Jelzem, ez már Dr. Varga András átirata, hogy megértsük...)

Egy húsos étek, aktuális így szüret idején: a "Mustos pecsenye":

"A pecsenyét jó levesen süsd meg, akár tehén-, akár juhhús légyen, és mikor fel akarod tálalni, egy tálban metéld fel, és meleg musttal öntsd meg, azután tormázd meg. Ha pedig mustod nincs, csinálj mézes bort, a reszelt tormát tedd belé, úgy töltsd a sültre, az is egyet szolgál; jó étek, aki szereti."

S végül egy édesség: a "Rántott rizskása", vagyis mai fogalmaink szerint inkább bundázott tejberizs:

"A rizskását megtisztogatván téjben főzd meg, és mikor fő, tégy mazsolát belé, nádcukrot vagy egyéb mézet, és keverd el benne, ha megfő, egy tiszta tálba rakd ki, tedd hidegre, hadd hűljön jól meg, és mikor meghűl jó keményen, metéld fel jó laposan, mint két ujjnyi nagy darabokra: azonban négy vagy öt tojást üss egy tálba, és egy kevés fejér liszttel jól keverd meg, és a rizskását darabonként mártsd belé abba, mint egy kadocba, azaz liszt és tojás keverékéből készült tésztába, és tiszta vajban rántsd meg, és renddel a tálba rakván nádcukorral felül hintsd meg, s tálald fel."

Engem megihlettek ezek az ízes nyelven íródott receptek, remélem, ti is kedveteket lelitek bennük. Itt megtaláljátok a teljes Misztótfalusi szakácskönyvet digitalizálva:

http://mek.oszk.hu/08300/08343/08343.htm#170

Zárszónak pedig az ő bevezető szavait választottam:

"Ez az én könyvecském nem siet az udvarokban való nagy konyhákhoz, ahol a szakácsok csak magoktól is jóízű étkeket tudnak főzni; hanem csak leginkább a becsületes közrendeknek, akik gyakorta szakács nélkül szűkölködnek, akar szolgálni; csak azokat tanítja, miképpen kellessék két vagy három tál étket készíteni (noha egyéb renden lévő embereknek szolgálatjára is kész). De mivelhogy a nagy konyhákon mindennek rendi vagyon, kit mivel főzzenek, kihez micsoda lév illik, ez a könyvecske nem vigyáz arra, hanem aki mire érkezik, együgyűképpen rendet ád az elkészítésben (holott némelyek a vagyonból is nem tudnak élni az alkalmatossággal). Azért jámbor Olvasó, ha kedved szerint vagyon ez a könyvecske, vegyed jó néven, és légy jó egészségben!"

Szeretettel:

Nóra