Szombat este van, és ugye akkor X-Faktor! Még mindig nagyon jó a műsor. A múlt héten csak furcsa volt nekem valami, amiről most kiderült, hogy több, mint véletlen.

Tulajdonképpen ez nem egy ritka és kirívó eset, hanem egy egészen általános jelenség. Na de miről is van szó? Ugye a műsor végén az a két énekes vagy csapat párbajozik egymással, azaz elénekel még egy számot, aki vagy akik a legkevesebb szavazatot kapták a nézőktől.

Aztán a zsűri szavaz, hogy ki menjen haza és ki tovább...ha nem tudnának dönteni és kettő-kettő lenne a szavazatok száma, akkor az menne haza, akire a nézők a legkevesebben szavaztak. Ez még nem fordult elő, minden alkalommal tudott dönteni a zsűri.

Na de nézzük meg hogyan alakult idáig a műsor! Az első adásban párbajozott egy duó és egy énekesnő, a duóban volt egy férfi és egy nő. A második adásban párbajozott egy női duó és egy énekesnő. A harmadik élőadásban, azaz ma párbajozott ugyanaz a női duó, aki a múlt alkalommal is, és egy énekesnő.

Mi ebben a rendkívüli? Az kérem szépen, hogy esetenként rosszabb produkciókkal (értem én, hogy mindenki nagyon jó és nehéz dönteni, de akkor is!) továbbjutottak férfiak. Nem azt akarom mondani, hogy az X-Faktorban a fiúk kevésbé tehetségesek, mint a lányok, de nem annyival tehetségesebbek, hogy idáig soha egy férfi egyedül, vagy fiúcsapatban nem kellett, hogy párbajozzon. Mi lehet ennek az oka?

Egyszer olvastam arról, hogy az Egyesült Államokban a politikai kampányokat a női szavazókra hangolják, őket próbálják meggyőzni egy-egy politikus hitelességéről, mert egy-egy női szavazó behoz még minimum 2-3 szavazatot a magáéhoz. A nők gyakrabban „locsognak-fecsegnek”, nagy érzelmekkel tudnak kampányolni valaki mellett, aki szimpatikus nekik...és nem csak a családjukban, hanem az utcájukban, a munkahelyükön kávészünetben, vagy a baráti körükben.

A nők aktívabbak a betelefonálós műsorokban és a szavazatküldősökben is, és férfiakra szavaznak. Jó példa erre ez a műsor is, ahol a nők minden férfit beszavaznak, a férfiak viszont megállapítják valakiről, hogy de jó nő, de klassz hangja van és ennyi! Nem állnak fel a fotelból, nem kapják fel a telefont és nem „esemesezgetnek”.

Az is tény, hogy minden női közszereplőnek kétszer annyit kell dolgoznia a sikerért, mint a férfiaknak, és nőtársaik ellenállása miatt van ez így általában. Egy-egy női politikus vagy televíziós személyiség gyakran csak azt "éri" el, hogy: "na de ilyen okos én is vagyok, mégis ő ül ott!"

Sokszor persze jogos is a kritika, mert a nagyon elférfiasodott szakmákban a férfiak erősen őrzik a pozícióikat és "akárkit" nem engednek be maguk közé csak azért, mert tehetséges. Hiába az évtizedek óta fennálló egyenjogúság és a megvívott emancipációs küzdelem, ez mégis létező jelenség. Friss hír, hogy még mindig alúlreprezentáltak a nők a magyar médiában. Ki hinné ezt húsz évvel a rendszerváltozás után, akkor, amikor egyre több nő dönt a karrierépítés mellett és a sikeréért férfiasan meg is küzd.

Erről meg az jut eszembe, hogy néhány évvel ezelőtt egy fiatal újságírónő beszélt egy műsorban a munkájáról. Megdöbbentően őszinte volt, amikor elmesélte, hogy bekerült egy TV-be dolgozni, szépen ment felfelé azon a bizonyos „létrán”, már két műsora is volt, amikor hirtelen vége lett a sikerszériának. Maga sem értette, miért fagyott meg körülötte a levegő és vették el tőle a műsorait.

Elkezdett kérdezősködni, és az egyik kollégája megsúgta neki, hogy volt egy értekezlet, ahol a férfiakból álló vezetőség megvitatta a csatorna dolgait. A vezetők közül valaki szót kért és ennyit mondott: „Ez az X (mondta az újságírónő nevét) annyira fut, már két műsora is van. Gyerekek, ez hogy lehet?” Majd egy olyan ocsmány kérdéssel folytatta, ami nyomdafestéket nem tűr, és arra vonatkozott, hogy ki szokott közelebbi kapcsolatba kerülni időnként a hölggyel, mert ha senki, akkor meg miért fut ennyire! Így lett vége a sikerszériának és két műsornak. A nő „lebukott”, kiderült, hogy trójai falóként nyomul előre, közben meg senkinek sem a pártfogoltja.

Volt olyan újságíró barátnőm, akit behívatott az új főszerkesztő az egyik újságnál és azt mondta: „Sajnos le kell Téged építenünk, mert sokan vagyunk!”

Aztán "le" is "építettek" három újságírónőt, akiknek a helyére felvettek öt új kollégát, természetesen mind egy szálig az erősebb nemhez tartoztak.

Visszatérve az X-Faktorhoz: jó lenne, ha a teljesítmény is számítana, amikor az emberek szavaznak, nem csak a szimpátia. Tudom, hogy ezek a műsorok arra épülnek, hogy ki tetszik, kit szeretek, de akkor se párbajozzanak már olyan énekesek a harmadik adásban, akiknek a bentmaradók utolsó harmadában kellene majd lenniük a hangjuk alapján.

Nem beszélve egy másik jelenségről, ami még ennél is sokkal elszomorítóbb! Ma három olyan versenyző küzdött a továbbjutásért, akik a mezőny legszolidabb és „legjobban nevelt” részéhez tartoznak: távol áll tőlük a harsogó stílus, a közönséges szexualitás és a hatásvadászat, viszont világszínvonalú szerintem a hangjuk.

Hány sikeres magyar énekes boldog lenne fele ilyen hanggal is, mint ami ennek a három lánynak van. A jelen állás szerint viszont nem elég hogy nők, de még szerények és diszkrétek is hozzá, ez azért már sok a hátrányos helyzetből.

Kíváncsian várom a folytatást és most már szurkolni fogok külön-külön minden lánynak, teljesítménytől függetlenül. Nem vagyok a fiúk ellendrukkere sem, de nem bánnám, ha egy hét múlva legalább egy fiú lenne a két párbajozó közt, hogy ne legyen igazam. Mert olyan jó lenne, ha most nem lenne igazam!

Zsófi