Az anyukám cirkuszba vitte a gyerekeinket, így lett két szabad óránk – elrohantunk hát egy laza, szombat délutáni mozira.
A Sorsügynökség című film sci-fit és romantikát ígért (ez máris érdekes párosítás) – és azt meg is adta, de közben (meg utána) el is gondolkodtatott. Nekem ez már elég ahhoz, hogy ajánljam nektek!
Pár száz évvel ezelőtt még csatákba mentek, embereket kínoztak meg és máglyára küldtek olyan típusú kérdések miatt, hogy vajon van-e egy előre megírt, felsőbb terv, aminek a részei vagyunk, létezik-e önálló akaratunk, vagy egy magasabb rendű akaratnak engedelmeskedve cselekszünk csupán…?
A máglyák a világ nagyobb részén szerencsére már ellobbantak. Ma inkább novellákat írnak és hollywoodi filmet készítenek azok, akiknek ilyesféle gondolatai támadnak…
Philip K. Dick az egyik legjobb, legkülönlegesebb sci-fi író volt, a mesterséges intelligencia, a virtuális valóság már akkoriban foglalkoztatta, amikor ezek csak a képzelet világában létező fogalmak voltak (ma már, én is írtam róla, sokkal közelebb állnak a valósághoz!).
Művei gyakran kissé paranoid beütésűek: a főhős rájön, hogy semmi nem az, ami, és ő sem az, aki…
A leghíresebb filmadaptáció, mely szintén egy novellájából készült: A szárnyas fejvadász. De az ő művéből írták az Emlékmás című filmet is, a Különvélemény c. Spielberg-rendezésű mozit, és rengeteg más sci-fiben fellelhető műveinek nyoma – a Mátrixtól a Terminátorig!
Philip K. Dick „Kiigazító csoport” című novellájából pedig most megszületett a „Sorsügynökség” című film. Matt Damon és Emily Blunt a két főszereplő, akik mindketten nagyon jók, a mellékszereplőkkel együtt.
A film teljesen más lett, mint ha pl. a „Szárnyas fejvadász” rendezője, Ridley Scott vette volna kézbe ezt a novellát is – ez a feldolgozás sokkal hétköznapibb, egyáltalán nem nyomasztó (ami nagyon nagy szó, ha egy Ph. K. Dick-történetről beszélnük!).
Sokkal erősebben dominál benne a csodálatos szerelmi szál, és a filozofikus elmélkedés a sors útjairól, meg arról, hogy melyek az igazán fontos dolgok az életben. Hogy a döntéseink, választásaink hogyan hatnak ránk és a körülöttünk lévő világra. Hogy a teremtő (a filmben: az Igazgató) mit és hogyan alkot meg a számunkra.
Anélkül, hogy a film egyetlen poénját is lelőném, ennyit tudok mondani nektek róla. Javaslom, hogy nézzétek meg, ha tehetitek – és ha nem taszít benneteket a romantika. Ne várjatok Terminátor-szerű akciót, de még a Mátrix extravaganciáját se. Csak pár kellemes percet jó színészekkel, inspiráló gondolatokkal.
Nóra