Létezik egy vadregényes hely, mely a magyar erdők közül a legtöbb látogatót vonzza – és mégis: a nyugalom szigete, valami földöntúli békét és megnyugvást sugároz.

Mátraverebélytől 5 km-re, a Mátra lábánál, de már a Cserháthoz tartozik a völgy, mely Szent László királyunk idején vált zarándokhellyé. Aki ma ellátogat Szentkútra, azonnal megérzi a történelem levegőjét. A legenda szerint 1091-92-ben László király az ellenségei elől menekülve egy reménytelenül mély szakadék fölé ért itt, ám Szög nevű lovával hatalmasat ugratva forrást fakasztott – ő megmenekedett, a forrás pedig gyógyító erejűvé vált!

A történelem igazolja, hogy Szent Lászlónak igen erős harcokat kellett megvívnia ezen a környéken a moldvai kunokkal, s hogy 1091. körül jutottak el ennek a völgynek a vidékére is. A meghódolt és megkeresztelt kunok közül sokakat telepítettek a későbbiekben errefelé.

A következő legenda a XIII. századhoz kötődik: egy néma pásztorfiúnak megjelent itt a Szűzanya a kisdeddel a karján, azt parancsolva: ásson le a földbe, és az előtörő vízből igyon. A fiú engedelmeskedett, és a csodatévő forrástól visszakapta beszélőképességét. A történetet egy 1714-ben kelt feljegyzés örökíti meg először – de eredetének sokkal korábbi idejére utal a tény, hogy 1210-ben Vereb (a mai Mátraverebély) a zarándokok sokasága miatt templomot épített, innen vonultak körmenetben a forráshoz. 1258-ban az apostoli Szentszéktől búcsújáró engedélyt kapott a település. 1290-ben bukkan fel először egy okmányban „ad fontem Vereb”, azaz a verebi forrás.

Verebi Péter erdélyi alvajda, akit Hunyadi János apjának tartanak, a terület tulajdonosaként 1370 körül rendezte a környéket, cserébe csodás gyógyulásáért! A völgyben utat vágatott, a sziklákat áttörette, a források vizének árkot ásatott. A verebi kolostor pálos atyái és testvérei kísérték a zarándokok csoportjait a kegykúthoz.

1540-ben Szentkút is török kézre került. Sokáig bujkálva, lopva jöttek a hívek a kegyhelyre, fából épített kápolnájukat a törökök 1542-ben felgyújtották.

1605-ben megöntötték a legrégebbi magyar feliratos harangot, a verebélyi templom harangját, valószínűleg a templom mellett kialakított harangöntő műhelyben. A harang később a Nemzeti Múzeumba került.

A törökök később rájöttek: a búcsújáróhely jó bevételi forrás is… Ettől fogva adót szedtek a búcsúsoktól. A hatvani török basa engedélyezte a gyöngyösi ferences barátoknak a körmenet szervezését is a forráshoz, a gyöngyösi Koós család pedig – miután gyermekeik meggyógyultak itt – megjavíttathatták a Szent Kút födelét.

A búcsújárás azonban igazán csak a török uralom elmúltával lendült fel újra. 1700-ban XI. Kelemen pápa kivizsgáltatott néhány, Szentkúton történt gyógyulást, és azok valódiságát elfogadta.

1701-ből egy csodás esetet jegyeztek fel: Szentkúton búcsújáráskor, Nagyboldogasszony vigiliáján a körmenetetet járó hívők ezrei előtt este nagy világosság támadt az égen s megjelent a boldogságos Szűz Mária karjaiban a kis Jézussal, egy trónon ülve. Erről Szentkúton ma is olvashatunk megemlékezést.

1705-ben felépült az első kőkápolna és a kálvária. Almásy János (a hollywoodi film által megörökített és híressé tett „angol beteg”, Almásy László őse) alapozta meg a búcsújáróhely mai képét, miután rendkívüli gyógyulást nyert a szent helyen. Az Almásy-sírbolt ma is megtalálható a kéttornyú templomban, melyet az ő és a búcsúsok adományaiból építettek fel 1758 és 1763 között, a mellette álló kolostorral együtt, melyben 1772 óta ferencesek élnek (a török időkig ciszterciek látták el a búcsújáróhelyet).

II. József egy napra korlátozta a búcsújárást, ekkoriban épült fürdő a patak partján, hogy legyen ürügy a többnapos zarándoklatra…

1926 óta az év minden napján teljes búcsút nyerhetnek itt a katolikus hívek.

1932-ben felépült a ma is látható Lourdes-i barlang.

A kommunizmus idején a ferenceseket elűzték, a kolostort az ötvenes években szociális otthonná alakították.

1970-ben VI. Pál pápa „Basilica minor” rangra emelte. A Minorita ferencesek csak 1989-ben tértek vissza. 2006-ban Erdő Péter a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia élén nemzeti kegyhellyé nyilvánította Szenkutat, mely a magyarországi Mária-tisztelet lelki központjává vált. A Főbúcsú a Nagyboldogasszony ünnepéhez (augusztus 12-13.) legközelebb eső vasárnapon van.

A nem hit-béli meggyőződésből ideérkezők is rálelhetnek azonban lelki békéjükre ezen a rendkívüli hangulatú helyen. A forrásnál épített, sőt: egy mai táltos-rend által faragott pihenőhelyen élvezhetik az erdő csendjét, a templom melletti ösvényen felkapaszkodhatnak a dombtetőn található remetebarlangokhoz, amelyekben a XIII. század és 1767. között éltek pálos rendű remeték. Az utolsó szentkúti remete, Dobát Jozafát, Remete Szent Antal rendjébe tartozott, sírja megtalálható a bazilikában.

Aki Szentkútra kirándul (vagy zarándokol), ne mulassza el a mindössze 14 kilométerre található Hollókő meglátogatását sem. A falu a Világörökség része, a palóc kultúra csodálatos állapotban megőrzött fellegvára.

Szeretettel ajánlom nektek ezt a kirándulást:

Nóra