Abaúj az a hely, ahol felnőttem, ezért mesélem el itt is, mennyi szép hely van arrafelé. Egy felmérés szerint ez az ország legszegényebb térsége, amit a helyiek jól tudnak már régóta. A háború előttről való az a mondás, hogy: „Mogyoróska, Regécke, nincsen benne kenyérke”.  

Abaújszántó után, ha az ember nem kanyarodik el az Aranyosi-völgyre, amiről már írtam korábban, (http://kerjtanacsot.blog.hu/2011/07/15/abauj_es_zemplen) akkor Aranyost és Abaújalpárt elhagyva, Boldogkőújfalun át (ami híres „kőtengeréről”) Boldogkőváraljára érünk. Ez az a nyolc kilométer, amit én gyerekkoromban napjában minimum kétszer, de volt, hogy négyszer tettem meg busszal, iskolába menet. Legkedvesebb váram a boldogkői, érdemes bejárni magát az épületet, de a vár alatti dombot is, ahonnan gyorsan a faluba lehet érni.

A várnak nagyon szép legendája van, abból megtudhatjuk, hogy Bodókőből lett Boldogkő a neve, és a tatárjárás után épült. Legalább annyira volt szomorú a vár sorsa, mint amennyire maga a magyar történelem is. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Boldogk%C5%91i_v%C3%A1r)

Ma már minden kis faluban a környéken, így Boldogkőváralján is, több kiadó szobát, szállót, panziót lehet találni átlagosan 1500 és 6000 ft között szobánként.

Érdemes az egyik faluban letáborozni, és onnan bejárni autóval, gyalogosan, biciklivel a környéket. Már 3-4 nap elegendő ahhoz, hogy képet kapjunk Abaújról. Boldogkőváraljától öt percre van autóval Vizsoly, ahol áll egy szép és híres református templom. Ebben a faluban nyomtatta Károli Gáspár az első magyar nyelvű Bibliát 1590-ben. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Vizsoly)

Közel van Gönc, amit a gönci barackpálinkáról ismernek a legtöbben, de van itt Huszita-ház és Károlyi Gáspár Múzeum is.

A magyar embernek van humora, ezt mindenki láthatta, aki ellátogatott Boldogkőváraljára pár évvel ezelőtt, és a falut elhagyva kiért arra az útra, amelyen Vizsoly és Gönc, vagy Abaújkér, Tállya és Mád felé lehet elkanyarodni. A táblán ez állt: Gönc (és egy nyíl jobbra), Mád (és egy nyíl balra). Na de egyszer megállt valaki, és felfestett egy z-t meg egy l-t, és onnantól kezdve a tábla ezt mutatta: „Göncz” jobbra, „Mádl” balra! Évekig jártunk el így mellette, mire lecserélték a táblát.

Amit még mindenképpen érdemes megnézni a környéken, az két „zsákutcában” található település, Boldogkőváraljától kb.2 km-re van Arka (http://hu.wikipedia.org/wiki/Arka), onnan nem lehet továbbmenni autóval. A másik nagyon szép település a már emlegetett Regéc, amelyet a helyiek Regéckének is hívnak.

Nagyon nehéz körülmények közt éltek itt az emberek, termőföld kevés volt, az időjárás hidegebb az átlagostól. Erdőn és hegyen kívül más alig akadt arrafelé, abból kellett megélni, így a helyiek jól ismerték az erdő összes adományát, minden gyökeret, bogarat, gombafajtát, vadon élő állatot. Még az én gyerekkoromban is olyan összhang volt falu és lakói közt, amit elképzelni is nehéz annak, aki ilyet nem látott. A most ott élők persze ugyanígy ismerik a fákat, növényeket, állatokat, de egyre kevesebben vannak, mert elöregedőben van arrafelé minden település.

Remélem sikerült mindenkinek, aki még nem járt Abaújban és Zemplénben, de azoknak is, akik már jártak, kedvet csinálni egy szép kiránduláshoz.

Zsófi