Pár napja úgy jártam, mint a Solohov által írt „Emberi sors” című kisregény hősei, akik elkezdenek beszélgetni, és a főhős elmeséli egy idegennek az egész életét.
Elég gyakran szoktam találkozni az utcán egy hölggyel, köszönünk, néha megkérdezzük ki hogy van, és megyünk tovább. Leginkább a gyerekekről szoktunk beszélgetni, nagyon kedves.
Pár napja megint megállított, váltottunk néhány szót, és csak azt vettem észre, hogy már benne is vagyunk a sűrűjében.
Nagyon meglepett, amikor elmesélte, hogy ő egyedül van, akivel látni szoktam nem a férje, csak egy éve vannak együtt, laza kapcsolat, bár látszik, hogy örül most annak, ami van.
Szülei nem akarták, hogy tanuljon, így fizikai munkát végez 15 éves kora óta, lassan 40 éve. Hamar férjhez ment, lett három fia, és amikor a gyerekek nyolc, hat, és két évesek voltak, egyszer csak bejelentette a férje, hogy elmegy, lecserélte a vele egykorú –akkor 34 éves- feleségét egy 10 évvel fiatalabbra.
Az új feleségnek már volt akkor egy gyereke, de az évek során még született öt gyerekük, úgy, hogy az első házasságból született három fiút az apuka nem támogatta.
Az ismerősöm amikor egyedül maradt, éppen nem is dolgozott, a három kisgyereket nevelte otthon. Ott maradt egyik napról a másikra pénz, munka és fizikai segítség nélkül. A történet ezen részében láttam csak érzelmeket az arcán a beszélgetés közben, a többi részletet úgy mesélte el, mintha egy görög drámát, vagy egy latin szappanoperát mesélne el nekem, tárgyilagosan, külső szemlélőként.
Összeszedte magát, keresett munkát, és nagyon kevés pénzből embert nevelt a gyerekeiből, akik ma már felnőtt férfiak: a legkisebb is húsz éves, és nagyon rendes gyerekek. A legidősebb úgy járt, ahogy az anyukája, egy kicsi gyerekkel hagyta el a felesége egy másik férfi miatt. Ő is padlóra került, ahogy az anyukája, de ma már újra házas, és született egy kisbabájuk, aki pár hónapos már.
Arra a kérdésre, hogy a három fiú milyen kapcsolatban van az apjukkal ezek után, nem kaptam meglepő választ, azt hallottam, amire számítottam: nincsenek jó viszonyban az apjukkal, aki ugye nem segített a nevelésükben, de a legnagyobb és a legkisebb szóba áll vele, míg a középső még erre sem hajlandó!
Ami még nagyon érdekes a történetben, hogy a legidősebb fiú első gyermeke pont egy óra különbséggel jött a világra, mint a nagypapa legkisebb gyermeke. A nagypapa mondta is, hogy ő még „fiatal” erre a szerepre, hogy nagyapa legyen!
Szóval, ha azt gondolnánk, hogy az élet egy habostorta, akkor az ilyen történetekből láthatjuk, hogy mégsem az!
Zsófi