A tágabb családom tagjai már többször is nyaraltak a hozzájuk közel található, gyönyörű természeti környezetnek tűnő, ám valójában mesterségesen kialakított víztározónál. Én az idén először jutottam el – és sajnálom, hogy csak most!
A Tisza folyó árterében hozták létre a Kárpát-medence második legnagyobb állóvizét – amelyben állóvíz létére jelentős a vízmozgás a folyó hatására. 1973-ban, a kiskörei vízlépcső üzembe helyezése tette lehetővé a duzzasztását. A tó legnagyobb hossza 27 km, legnagyobb szélessége 6 km, tehát nem túloztam, amikor a Balatonhoz hasonlítottam!
A gyerekeim is ezt kiabálták, amikor odaértünk a partjára: „Ez pont olyan, mint a Balaton!”. Persze nem pont olyan, a vize talán nem olyan selymes, de fürdőzésre teljességgel alkalmas! A Tisza-tavi strandokon két hetente ellenőrzik a vízminőséget, és a minősítése minden alkalommal kitűnő. A sekély vízbe hosszan bemehetnek a gyerekek, a hat éves fiam lába is leér benne. Nincs kiépített betonszegély lépcsővel, de nem is szükséges, a partnál bokáig ér a víz.
Mi Sarudon, a remek Eurostrand kempingben szálltunk meg, amely saját partszakasszal rendelkezik, tehát közvetlenül a tó partján található. A kis gáton átsétálva már fürdőzhetünk is! Van csónak-, vízibicikli-, kajak- és kenukölcsönzési lehetőség, szintén a kemping saját strandján, de a közvetlenül mellette található kikötőben is. A kemping idén egy akciót is elindított: annak, aki regisztrálja magát a honlapjukon (www.eurocamping.hu), egy óra ingyenes kenuzást adnak ajándékba, amikor első alkalommal ellátogat a kempingbe. De vigyázat – érkezéskor jelentsétek be, hogy mikor szeretnétek igénybe venni az ingyenes kenuzást. Máskülönben úgy járhattok, mint mi: mire jeleztük az igényünket, az összes kenut kiadták már, és így nem tudtuk behajtani a nekünk járó ajándékot… Igaz, a szomszédos kikötő kenujával így is mentünk egy jó nagy menetet, és az ára így is megfizethető volt!
Mindenkinek ajánlom, hogy valamelyik vízijárművet vegye igénybe – hiszen a tó közepén található nádast megközelítve gyönyörűbbnél gyönyörűbb vízimadarakat figyelhetünk meg. Mi láttunk kócsagot, kárókatonát, szürkegémet, vadkacsákat – hattyúcsaládot menekített előlünk a hattyúpapa, elcsalva minket a kicsinyeitől. Virágzik a nád, a tündérrózsa, a vízitök sárga virágából hatalmas mezőket láthatunk.
Egyedül a sulyommal kell vigyáznunk – ez a vízinövény is nagy mezőkben tenyészik a tavon, de gondot csak akkor okoz, ha csónakkal közé hajtunk (beleakadhatnak a lapátjaink), vagy ha a víz szélére sodródott barna, kemény termésével nem vigyázunk: a sajátos, 2-4 szarvú termés csúcsai annyira hegyesek, hogy belelépve sérülést okozhatnak. (Kevesen tudják, én is csak most tudtam meg: az ázsiai konyhában kedvelt, vízigesztenyének nevezett eledel nem más, mint a sulyom! Keményítőben gazdag, ínséges időkben, pl. a török hódoltság idején az Alföldön is megették!) Aki teheti, gumiszandálban gyalogoljon be a tóba, így védve van a sulyomtól – de ha nem, akkor is elegendő egy kis odafigyelés, hogy ne történjen baleset.
A másik „veszélyforrás” a tóban a kagyló – ekkora hatalmas kagylókat én még sohasem láttam! Azt mondják: amúri kagylónak hívják őket, eredeti hazájuk Kína, és gyöngytermelésre is használják. A hatvanas-hetvenes években a haltelepítésekkel került be a tóba. A pettyes és fehér busa, valamint az amur, mint növényevő halak mesterséges betelepítésével a tó elhínárosodását próbálták megakadályozni, nem csak itt, hanem Magyarország számos tavában – a Balatonon is. Csakhogy ez a kagylófajta is bekerült, elszaporodott, és sajnos néhány évente tömeges pusztulásnak indul a tóban. Kiderült: egy olyan atka okozza a pusztulást, amely az őshonos tiszai kagylókban eleve megtalálható, de azokban nem okoz fertőzést, csak ebben a vendég-fajtában… Tavaly komoly gondot jelentett a nagy tömegű, elpusztult kagyló a Tisza-taviaknak. A döglött kagylók húsa a partra sodródva akadályozta a fürdőzést. Az abádszalóki strandot például hálóval kerítették le, hogy megakadályozzák a dögök partra sodródását, a hálóból pedig dögkutakba ürítették folyamatosan a kagylókat… De még így sem volt kedve fürdőzni senkinek a tóban ilyen körülmények között.
Idén szerencsére tömeges pusztulásról nincs szó. A tó közepén, a nádasban láttunk pár lebegő kagylóhús-maradványt, ezek a vízimadaraknak jó táplálékot nyújtanak. És találtunk a part mentén jó néhány óriási, még élő kagylót is – az egyik fel is hasította a kisfiam pocakján a bőrt, na nem mélyen, de azért épp eléggé ahhoz, hogy fertőtleníteni kelljen, és aznapra véget érjen számára a fürdőzés…
Úgyhogy ügyeljünk a kagylókra és a sulyomra, de emiatt ne hagyjuk ki ezt az egyedülálló élményt – a Tisza-tavi kirándulást!
Azt mondanom sem kell, hogy a tó horgászparadicsom, aki ilyen céllal érkezik, biztosan nem fog csalódni!
A tó parti létesítmények is megfelelő színvonalúak, lehet a büfében meleg ebédet kapni, jégkrémet és hideg sört is… A parton öltözőkabin és homokozó is található. Igaz, egy zuhanyozó még elkelne – de mivel a kemping konténerházai (mi egy ilyenben szálltunk meg), és a közös zuhanyozó is csak pár lépésnyire van, el lehet viselni a parton a zuhany hiányát is.
A kemping kis bungallói közt szalonnasütésre, bográcsban főzésre is van lehetőség – így aztán semmi nem hiányzik egy igazi, vadregényes kempingezéshez (de azért a kényelmünkről sem lemondva)!
Nóra
