Beata Bishop (pszichoterapeuta, író) egyik előadását olvasom, a címe: Ölés helyett ölelés. Sok hasznos gondolat van benne, még biztos fogom idézni – most egyelőre csak ezt emelem ki:

Amikor önismeretünk nem működik kellően, gyakran előfordul, hogy a másik emberbe vetítjük ki azt a rossz tulajdonságot, amit magunkban nem tudunk elfogadni.

Vannak olyan árnyéktulajdonságaink, amelyekkel nem szívesen szembesülünk (erről Jung írt bővebben). Ezeket a tulajdonságokat a tudattalanba szorítjuk. Részben azért, mert gyerekként azt nevelték belénk, hogy az rossz, hogy el kell hagynunk az efféle tulajdonságainkat – részben pedig azért, mert ha beismernénk magunknak, hogy ezzel a rossz tulajdonsággal rendelkezünk, az nem férne össze szépen kozmetikázott énképünkkel!

A psziché azonban nem páncélszekrény  - írja Beata Bishop. Nem zárhatjuk el hermetikusan azt, amit a tudattalanunkba tuszkoltunk! Ez az árnyéktulajdonság így, vagy úgy, de a felszínre tör – elszólások formájában, vagy olyan ballépésekként, amelyeket magunknak sem tudunk megmagyarázni. Előtör – elintéz valamit, aztán újra eltűnik, mi pedig állunk zavartan, és azt motyogjuk: elnézést…

Ezeket az árnyéktulajdonságainkat vagyunk hajlamosak másokba belelátni, ha magunkban nem tudjuk elfogadni. És ez a fajta vetítés rengeteg fölösleges konfliktusnak lehet a forrása. Egymás rossz tulajdonságait észrevesszük, felnagyítjuk, hangsúlyozzuk – a magunkét pedig megpróbáljuk eltüntetni… Inkább jól összeveszünk a másikkal, mint hogy rádöbbenjünk: mi magunk sem vagyunk különbek.

Bishop azt mondja: ha nem számítjuk az anyagi, politikai és hatalmi motívumokat a világ konfliktusaiban, akkor szinte minden konfliktus mélyén az önismeret hiánya lapul meg! Ezért nagyon fontos, hogy próbáljunk szembenézni valódi önmagunkkal. Mindannyian egyénileg, egyenként vállaljuk a felelősséget a tetteinkért, az önismeretünkért – a tulajdonságainkért. Jókért és rosszakért egyaránt.

Bishop, aki ugyan Magyarországon született, de élete nagyrészét Angliában töltötte, nem fedezi fel mondandója és a magyar közmondás-kincs közti szoros összefüggést. Nekem azonban azonnal eszembe jutott:

Mindenki a maga portája előtt söpörjön.

Na meg:

Más szemében a szálkát is, magáéban a gerendát sem veszi észre!

Keressétek hát ezen a szép, hideg őszi hétvégén is a gerendáitokat – mert azok is jók lesznek valamire. Ha másra nem, hát megtámaszthatjátok velük repedezett énképeteket…

Nóra