Vallomás1. Szeretem Rudolf Pétert. A Cha-cha-cha óta szeretem – akkor még, kamaszlányként az esetlen, kamaszfiús bája fogott meg, később a humora, és úgy az egész, egyben – ahogy van! Érdekes látni, ahogy kölyökképű fiúból egyszeriben kopaszodó középkorúvá vált, a közbülső állomásokat valahogy kihagyta… Színészként is szeretem, emberként is – a feleségével, Nagy-Kálózy Eszterrel sok éve élnek házasságban, három gyereket nevelnek, és a család nagyon fontos számára. Ennek ellenére egy interjúban elmondta: ő olyan kávéházi ember… az állandó nyüzsgés közben tud a legjobban gondolkodni. A 30-as években érezné otthon magát, ha nem lett volna előtte is, meg az évtized végén is egy-egy szörnyű háború… 

Az utóbbi hetekben sokszor ott ragadok a tévé előtt, és nézem a Mindenből egy van című improvizációs tévéműsort – műfaja nehezen meghatározható, a szituációs komédia, a színházi vígjáték, a szappanopera és a Beugróból ismert színészi helyzetgyakorlatok egyvelege, melyet élő közönség előtt, színházban vesznek fel. Nagyon jó ebben is Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter, meg a többiek is többnyire (Scherer Péter különösen).

Pár napja pedig egy színházi előadásban láttam a házaspárt, érdekes módon abban is (mint a Mindenből egy van-tévésorozatban) válófélben lévő, de egymástól elszakadni mégsem tudó párt alakítottak! Hogy mennyire jó színészek mindketten, az azon is lemérhető, hogy mennyire más típusú embereket alakítottak a két műben! Másképp volt szerencsétlen alak Rudolf Péter, másképp volt neurotikus, az öregedést rosszul viselő negyvenes nő Nagy-Kálózy a színházban, mint a tévében!

Vallomás 2. Szeretem Básti Julit! Ő volt Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter mellett a harmadik főszereplő a látott színházi előadásban. Rég volt módom színpadon látni Básti Julit – és mindig lenyűgöz. Drámai alakításai ugyanannyira egyéniek és erősek, mint amikor komika-énjét tudja megmutatni. Kamaszkoromban nem láttam őt annyira vonzó nőnek, mint ugyanolyan sokat szereplő kortársát, Udvaros Dorottyát – de valószínűleg csak azért, mert Básti nem élt annyira nyilvánvalóan a szépségével, nőiességével, mint kolleganője… Kifinomultabb az ő vonzereje, és mindig mert csúnya is lenni (például nagy filmes szakmai sikert hozott neki a Sztálin menyasszonya c. film, melyben felismerhetetlen a félkegyelmű orosz parasztlány szerepében – színpadon pedig zseniális Übü mama volt a Katonában! Volt szerencsém látni, talán a 90-es évek elején!). Nagyon szépen érleli az idő, azon színésznők táborát erősíti, akik nem botoxolják szét az arcukat az örök fiatalság hamis illúzióját kergetve. A Centrál Színházban látott darabban (melynek igazgatója, és darabbeli partnere, valamint a darab rendezője a férje: Puskás Tamás) laza, elegáns humorát mutatta meg – még az itt-ott trágár szöveg sem hatott zavaróan tőle…  Nagyon tetszett az alakítása megint!

Vallomás 3. Szeretem Woody Allent! Még akkor is, ha pályája során sokszor rendezett gyengébb színvonalú filmeket – de a nagy mesterművei kárpótolnak ezért!

Még akkor is, ha cseppet sem volt szimpatikus, amikor lebukott, hogy meztelen fotókat készített 18 éves nevelt lányáról – a Mia Farrow-tól való válása csúnya és botrányos lett. Nem javít a véleményemen az sem, amit az 1992-ben történtekről utólag nyilatkozott: „Mi volt ebben a botrányos? Beleszerettem ebbe a lányba, feleségül vettem. Most már csaknem 15 éve vagyunk házasok! Nincs semmiféle botrány, de az emberek botrányként hivatkoznak a történtekre, és ezt most már nem is bánom annyira – így legalább elmondhatom, hogy volt az életemben egy igazán szaftos botrány…”

Tényszerűen persze igaz, amit mond, Soon Yi Prevint (Mia Farrow és André Previn örökbefogadott lányát, saját nevelt lányát) tényleg elvette feleségül, amikor napvilágra került a kapcsolatuk, közös gyermekeik is vannak azóta… De Woody Allen egyetlen vérszerinti fia, Ronan Farrow például nem tudja neki megbocsátani, ami történt: „Az apám feleségül vette a nővéremet. Így most egyszerre vagyok a fia és a sógora. Ez az erkölcsi törvények áthágása. Látni sem bírom. Nem tudok kapcsolatban maradni vele, mert akkor erkölcsileg következetlen lennék. Mia adoptált gyerekeivel együtt nőttem fel – ők a családom. Azt mondani, hogy Soon Yi nem volt a nővérem – ez minden örökbefogadott gyereket sértő következtetés lenne.” Így hát az öregedő Woody elveszített egy nevelt lányt, elveszített egy vérszerinti fiút (nem is akármilyen fiút – Ronan ugyanis zseni, 15 évesen érettségizett, 16 évesen felvették a Yale-re, még nem volt 20 éves, amikor már Richard Holbrook tanácsadójaként dolgozott, s ma, 24 évesen már Amerika egyik legismertebb menekültügyi szakértője, az Obama-kormány ifjúságpolitikai kormányhivatalának igazgatója!!), de nyert egy feleséget egy új családdal… Bonyolult történet ez!

A magánéleti foltoktól eltekintve viszont muszáj azt mondanom: Woody Allen New York-i zsidó humorát mindig is nagyon szerettem, a korai harsányabb műveiben is, és a mostanában készülő, finomabb filmjeiben is. Sőt, a színpadi művei is örökzöldek!

A színdarab, amit fentebb emlegetek Rudolf Péter és Básti Juli kapcsán – az ő műve!

Woody Allen írta a Central Park West című darabot  - 14 év színházi kihagyás után, 1995-ben. Egyfelvonásos darabról van szó, egy kis szösszenetről, ami azonban nagyon jó komédiázási lehetőséget nyújt az összesen öt szereplő közül háromnak… Minden meglepetést nélkülöz ugyan, hogy a darab során a szerelmi négyszög (később ötszög) két, vesztesnek tűnő résztvevője győztesen kerül ki a banális helyzetből  - mégis, ha tudjuk is előre a poénok jó részét, annyira élvezetesen van megírva, jók a párbeszédek, jól eltaláltak a karakterek – hogy szórakoztató az előadás.

Az alaphelyzet: egy pszichológusnő rájön, hogy a férje éveken át megcsalta a baráti házaspár nőtagjával, legjobb barátnőjével… A pszichológusnő Básti Juli, az álnok, csábító barátnő Nagy-Kálózy Eszter, a csalfa férj Puskás Tamás, a felszarvazott másik férj Rudolf Péter.

Woody Allen egyébként tegnap töltötte be 76. évét, de még ma is minden évben elkészít egy-egy filmet. Ráadásul 2005 óta Európában forgat, ő – akiről el sem tudtuk képzelni, hogy valaha kiteszi a lábát New Yorkból! Én remélem, még jó néhány évig lesz aktív.

Több vallomást nem tartogatok mára… Inkább nézzétek meg ezt az összeállítást az előadásról (ebben egyébként még Gesztesi Károly alakította Puskás Tamás szerepét).

Szép hétvégét kívánok.

Nóra