Pár napja egy barátnőm tanyáján vendégeskedtünk. A gyerekeim szerint az maga a földi paradicsom! Kiszedhették a tyúkok alól a tojást, a szívinfarktusig hajszolták a kutyát, és a nagyobbik fiam már teljesen egyedül kóborolhatott is a tanya egész területén. Mint utóbb kiderült, a tehenek nyomát követte - ami nem bizonyult könnyű feladatnak. A jámbor tehénanya ugyanis serdülő bocijával együtt szabadon jön-megy a telken, legelészik naphosszat - nehéz őket megtalálni, hogy éppen melyik lugas mögött bújnak meg.

Végül szerencsére a szülőkkel és a gazdasszonnyal együtt talált rá a békésen kérődző jószágokra. Azért szerencsére, mert a bocika (mely már nem kis boci, úgy 400 kg körül lehet), kedvet kapott egy kis barátkozásra! Jámbor, gyönyörű szemeit ránk függesztette, és elindult felénk egy kis nyakvakargatás reményében. Nem is akárhogy indult el - kecses szarvas módjára szökellni kezdett, böhöm testét mókásan dobálta... Mi, akik nem ismerjük őt, persze azonnal fedezékbe húzódtunk. A gyerekek felmásztak egy biztonságos magaslatra, a felnőttek pedig padok mögött kerestek menedéket. A gazdasszonynak azonban a boci elé kellett állnia - kénytelen volt megértetni vele, hogy nem ugrálhat az emberek közé, nem dörgölődzhet már úgy hozzájuk, mint amikor még kisboci volt - vagyis nemrég...

Szegény boci, nem kell etológusnak lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, mi játszódhatott le benne! Pár hete-hónapja még úgy babáztak vele a gazdái, mintha egy kedves plüssállatka lenne. A változás, ami a testében végbement az azóta eltelt időszakban, neki nyilván nem tűnt fel! Nem tudja magáról, hogy esetlen lett és erős - az őt etető embernél sokkal erősebb. A saját fejében még az a kép él magáról, hogy ő egy kecsesen szökdécselő, játékos kis állatka.

Amikor a gyerekeink kamaszodni kezdenek, bizony velük is ugyanaz történik, mint a serdülő bocival. Nehezen esik le a tantusz, hogy a papa már belerokkan, ha egy hirtelen ötlettől vezérelve a nyakába ugrik egy tízéves... hogy már csak néhány percig bírom a karomban dajkálni a babakorába visszavágyó nagy, lakli gyerekemet... Hiszen alig egy fejjel kisebb már csak nálam! 

A fiam saját maga is rájött erre a párhuzamra, tegnap este valamelyik esetlen húzása után dorgálta az apja - ő pedig így felelt: "Tudod, papa, úgy vagyok én is, mint a boci...még azt hiszem magamról, hogy kisgyerek vagyok!"

Én persze jól meghatódtam ezen, az imént pedig még azt is megállapítottam: a tízéves kis bölcs mennyivel érettebben, tudatosabban áll ehhez a kérdéshez, mint sok felnőtt! Mint azok a negyvenes nők, akik kamaszlány módjára pózolnak a facebook-fotóikon, vagy azok a sztárok, akik képtelenek elfogadni, hogy ma már másért szeretik őket a rajongóik, mint húsz évvel korábban!

Madonna erre az egyik legszomorúbb példa. 53 éves korára sem sikerült elfogadnia, hogy a szexbomba-imidzsről át kellene váltania valami másra, ami a jelenlegi énjéhez jobban illik. Mert hiába a vagyon, hiába minden plasztikai praktika, ötvenhárom évesebbnek néz ki, mint valaha... Nem segít a 24 éves szerető sem, és a sajtó bizony kigúnyolja, ha a színpadon lehúzogatja korosodó melléről a melltartót... Madonna fejében sajnos egészen más kép él saját magáról, mint amilyennek mi, kívülállók látjuk őt. És ezek szerint nincs mellette senki, aki az orrára koppintana - mint a gazdasszony a boci orrára, hogy viselkedjen korához méltóan!

Nóra

Íme, a felidézett Madonna-eset: www.dailymail.co.uk/femail/article-2157896/LIZ-JONES-Oh-rest-Madonna-At-53-youre-exposing-desperation.html