Az anyukám ma 70 éves lett. Megrendítő, örömteli és szívszorító is egyben ezt kimondani és leírni (ez a mondat úgy hangzik, mint egy ünnepi beszéd - és annak is szánom kicsit!). Nagyon boldog vagyok, hogy az ő szüleitől eltérően megérte ezt a magas kort, és minden szeretettemmel azt kívánom, bárcsak élne 102 évig (ő mindig elborzad, ha ezt mondom neki - nem szeret öreg lenni, kikéri magának a 102 évet!).
Öregedni persze nem jó, nem jó megélni, hogy a testünk már nem működik olyan olajozottan, mint pár évtizeddel ezelőtt, és hogy a barátai, szerettei közül sokan elmentek időközben.
De nagyon jó látni, ahogy a gyerekeink és unokáink felnőnek, önálló életet kezdenek - talán nem pont olyat, amilyet mi szántunk nekik, de mégis: a saját útjukat járják, és ezt jó látni!
És jó újabb és újabb élményeket együtt átélni, mindig találni újabb örömöket egymásban, és a világban!
Isten éltesse anyukámat jó egészségben, boldogságban!
Nóra