Még a megnyitása előtt adtunk hírt Zelnik István Aranymúzeumáról, azóta az Andrássy úti villa rengeteg látogatót vonzott, az én facebook-falamon is feltűnnek időnként a barátaim által ott készített fotók. A milliárdos műgyűjtő nevét megismert az egész ország, tévéshow-kban is szerepelt - most pedig egy újabb ötletével hívta fel magára a figyelmet.

A hír nem csak a saját, további gazdagodásáról szól - egy régóta rendezetlen nemzeti ügyre kíván pontot tenni végre.

A Seuso-kincs hazahozataláról van szó - ez a leletegyüttes 1975-ben Polgárdi közelében került elő, máig tisztázatlan körülmények között. Sümegh József amatőr régész fedezte fel, de 4-5 évvel később rejtélyes körülmények között meghalt (leszerelés előtt álló kiskatona volt a halála idején, amikor felakasztva találták). Halálát az ügyészség két ízben is öngyilkosságnak minősítette. 1980-ban a műkincseket kicsempészték Magyarországról, feltehetőleg az Egyesült Királyságba, később New Yorkban, a Sotheby’s árverésén bukkantak fel. 2003-ban egy akkor börtönbüntetését töltő tanú azt állította: ő volt a társa Sümegh Józsefnek a kincs kiásásában. A Pápán raboskodó férfi, Lelkes József azt nyilatkozta egy bulvárlapnak, hogy Sümeghgel a Polgárdi melletti bányában, egy két méter mély gödörben találták a kincset, két nagy üstbe rejtve. A negyvendarabos leletet pedig eladogatták.

Az Index erre vonatkozó cikke részletesen leírja, mit lehet tudni a kincs tulajdonosi körének változásairól.

A magyar állam először 1990-ben jelezte, hogy igényt tart a területén előkerült leletre. Ám Libanon és Jugoszlávia is magáénak vallotta a kincseket - a per 1993-ban azzal zárult, hogy a bíróság megalapozatlannak ítélte az igényeket.

2006-ban egy aukciósház nem nyilvános kiállításon mutatta be őket, de a magyar kulturális tárca ekkor közleményben tiltakozott: a kincset Magyarország területén találták meg, az a magyar állam tulajdonát képezi, jogtalanul szállították külföldre, és tulajdoni igényét az állam továbbra is fenntartja. Az aukciósház ezek után nem tudta eladni őket.

Valahogy azonban mégiscsak akadt rá vevő, mert Zelnik István nem az első tulajdonostól veszi meg, és nem is egyben - a 8 tárgyat birtokló jelenlegi brit tulajdonossal már meg is kötötte az adásvételi szerződést, és a többi tárgytulajdonossal is közel a megállapodás.

Hazaérkezése után nem a már meglévő múzeumában szeretné kiállítani, hanem egy újabb Andrássy úti villát hozna rendbe e célra - és végrendeletében a magyar államra hagyná a kincseket!

De mi is a Seuso-kincs? Miért fontos, mitől értékes?

Attól, hogy a világ legnagyobb, késő római korból származó leletegyütteséről van szó. Mind művészettörténeti, mind régészeti értéke felbecsülhetetlen.

A mai Dunántúlt időszámításunk előtt 12-ben foglalták el a Római Birodalom csapatai. Az akkor még nagyobb kiterjedésű, partjain ingoványos Lacus Pelso (mai nevén Balaton) mentén élt a mai Polgárdi szőlőhegyén Seuso, egy gazdag római polgár (esetleg a római hadsereg magas rangú tisztje, helytartója is lehetett). Feltételezések szerint egy barbár betörés alkalmával rejthette el kincseit - mely a szőlőhegy belsejében lapult csaknem kétezer éven át.

A híres leletegyüttes 14 darabja a borkészítést, borszervírozást szolgálta, a borünnepet, a Bacchus-kultusz féktelenségét is megjeleníti a kincslelet egyik domborműves, aranyozott ezüstkancsója. 15. darabját - egy Hadrianus-portréval díszített, több mint 8 kilogrammos ezüsttálat eddig nem is ismertük. A 16. darab pedig a kincset rejtő, tárolásra használt rézüst.

A leghíresebb a vadásztál, amely felfedi a kincs valódi eredetét: a közepén medalion található, rajta a Balaton képével és a Pelso-felirattal - az tehát bizonyosnak látszik, hogy valóban itt keletkezett a műtárgy!

Hosszú tudományos kutatómunkával talán azt is sikerül bizonyítani, hogy Magyarországon került elő a lelet.

Reméljük, nemsokára Budapesten csodálhatjuk meg őket!

Nóra