Emlékeztek a Tóték egyik mellékszereplőjére, Mátraszentimre ideiglenesen kinevezett postásra (az igazi postást behívták katonának), Gyuri atyusra? Gyuri atyus kedves ember, kissé félkegyelmű, és csak azokat a leveleket kézbesíti, amelyeket helyesnek tart - vagy aminek örülnek a címzettek... Így süllyed el a patakban Tóték fiának halálhíre is - hiszen ha a gyásztávirattal egy időben képes levelezőlap is érkezett a frontkatonától, akkor nyilván még él...a távirat mehet a patakba!
Ma olvastam egy hírt, amiről eszembe jutott Gyuri atyus.
Egy genovai postás szabadságra ment. Helyettesítő kollégája döbbenten vette észre, hogy a postahivatal sarkában két nagy zsák tornyosul - benne száz kilónyi kézbesítetlen levél. Bírósági idézések, ajánlott levelek - minden, ami megváltoztathatta volna az életét rengeteg címzettnek. A postás egyszerűen nem kézbesítette őket, igaz, a patakba sem eregette, mint Gyuri atyus. Három évig gyűjtögette a zsákba a küldeményeket.
De ez a két zsák levél nem a legdurvább eset: egy szicíliai postás hétszáz (!) kiló levelet gyűjtögetett össze kézbesítetlenül. A rekorder pedig Leccóba valósi: ő nem egyszerűen hanyag volt, hanem nyilvánvalóan beteg. A kihordatlan levelek zsákjai megtöltötték a lakását, a kocsiját, összesen 11 tonna küldeményt nem kézbesített - pedig nyilvánvalóan egyszerűbb lett volna kivinni, mint tárolni őket!
Ez már nem is annyira vicces. Legalább annyi tragikomikum van benne, mint Gyuri atyus tettében - mégis inkább ez utóbbit nézzük meg. A 46. percnél következik Gyuri Atyus jelenete.
Nóra
