Annyira hálás voltam ezért a gyönyörű őszért - nem is emlékszem, mikor fordult elő utoljára, hogy október közepén ujjatlan pólóban napozhatott az ember a parkban! Az előző, hosszú hétvégét is megkaptuk még ajándékba - meleg kirándulóidő volt, és mi kirándultunk is. A Nagyberekbe utaztunk, mely Balatonfenyvestől délre található. Nevezetessége a Fehér-vízi láp. A Tüskevár és a Téli Berek - Fekete Istvány regényei - itt játszódnak.
A Berek ma már nem azt az arcát mutatja, amit Fekete István gyerekkorában (találtam erről egy jó cikket a National Geographic-ban). De mégis érdemes bejárni a tájait, a sok szép madár, a távolban eliramodó őzek-szarvasok látványa, a csend és nyugalom kárpótol mindenért.
Hihetetlenül szép fénye volt az ősziesen éles szögben sütő napnak. Délután tettünk sétát a határban, és ahogy ment le a nap, a harsány narancsos-vöröses színekbe egyre több fakó barna vegyült. Megpróbáltam fotókon hazahozni magamnak a hangulatát, azokra az időkre, amikor már beköszönt a szürke, ködös-esős, igazi, undok ősz.
És ma beköszöntött. Esőre ébredtünk, ráadásul dolgozós szombat van ma a szabadnapok cserélgetése miatt. Korán keltünk, sötétben készülődtünk, rosszkedvűen. Aztán eszembe jutottak a múlt hétvégi fotók, és ahogy válogattam őket ehhez a blogbejegyzéshez, már jobb kedvem is lett. Remélem, rátok is ilyen hatással lesznek a képek!
Még a Balatonyfenyvesről induló kisvonat állomásán látott öreg vasúti vagonok is az ősz színeiben pompáztak:
Aztán esteledni kezdett:
Ma reggel viszont már sajnos ezt látom, ha kinézek az ablakon:
De ne legyünk telhetetlenek - így is sokkal tovább tartott a jó idő, mint amire számítottunk. Igyunk egy forró teát, és vegyük elő a kockás takarónkat...
Szép hétvégét kívánok:
Nóra