Kevéssé ismert jeles nap a 40 vértanú napja, én pl. leéltem az egész eddigi életemet úgy, hogy nem hallottam róla. De ma igen - úgyhogy le is írom nektek, mert a mai nap a magyar néphagyomány szerint nagyon fontos: a parasztkalendárium negyvenes napjai az időjárás meghatározásban fontos szerepet játszó napok, melyeket következő negyven nap időjárásáról adtak felvilágosítást. Ilyenek például: vízkereszt (január 6.), Pál fordulása (január 25.), gyertyaszentelő (február 2.), József (március 19.), Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.), Medárd (június 8.). És ilyen a negyven vértanú napja is: március 10.
Az alapjául szolgáló történet Constantinus császár idejébe vezet vissza. A keresztény vallást először a hadseregben ismerték el. Constantinus uralkodótársa, a pogány Licinius, aki kezdetben türelmet, sőt jóakaratot tanúsított a keresztények iránt, Constantinusszal történt szakítása után "a régi istenek nevében" üldözni kezdte a keresztényeket. Egyes városokban megfosztotta a katonákat tiszti rangjuktól, ha nem áldoztak az isteneknek. Elrendelte, hogy minden kereszténynek meg kell tagadnia hitét, s ha nem teszi, kivégzik. A helytartó Agricolaos, a mai Örményország területén szó szerint végrehajtotta a császári ediktumot.
Ennek felolvasásakor lépett elő negyven keresztény katona, s mindegyikük kereszténynek vallotta magát Agricolaos előtt. Sem a kitüntetések, sem az előléptetések és pénzjutalmak ígérete, sem a fenyegetések nem vették rá őket, hogy eltántorodjanak hitüktől. Amikor a helytartó kilátásba helyezte a halálbüntetést, azt válaszolták: „Hatalmad van a testünkön, amelyet megtanultunk megvetni; a lelkünk azonban nincs alávetve semmiféle kívülről jövő erőszaknak”. Egy hétre fogságba vetették őket, s mert ez sem változtatta meg álláspontjukat, a helytartó szokatlanul kegyetlen halálnemet eszelt ki a katonák számára: fagyhalálra ítélte őket. Mivel Örmnyországban a tél nagyon kemény és hideg, még márciusban is olyan fagy volt, hogy lóval és kocsival is át lehetett kelni a folyók és a tavak jegén. Egy különösen hideg éjszakán, a negyven „engedetlen” katonát meztelenül kitették az egyik városfalakon belüli befagyott tóra. Egy ott található fürdőházban - amelynek a romjai fennmaradtak - ugyanekkor meleg fürdőt készíttetett azoknak, akik hajlandóak a hittagadásra. Az elítéltek bátran vállalták a halált. Istenhez imádkoztak egymásért: „Urunk, negyvenen kezdtük el a harcot; ne engedd, hogy negyvennél kevesebben kapjuk meg a győzelmi koszorút”
Egyikük végül mégsem bírta elviselni a lassú fagyhalál kínjait, és befutott a meleg fürdőházba. Ott Isten büntetéseként tüstént elérte a halál, mert megfagyott tagjai nem tudták már elviselni a meleg fürdőt. Isten kegyelméből azonban azonnal a helyébe állt egy másik, úgyhogy a vértanúk negyvenes száma ismét teljessé lett. Azt történt ugyanis, hogy a fürdőháznál őrséget álló katonának látomása volt: égi sereg szállt le, hogy a hős harcosok között kiossza a római hadseregben szokásos győzelmi koszorúkat. A látomás hatására az őr ledobta ruháit, és „keresztény vagyok” kiáltással bajtársaihoz futott a jégre, hogy betöltse a gyengének mutatkozott katona helyét.
Emléknapjukhoz – tudomásunk szerint – hazánkban csak egyetlen, ünneprontó hagyomány fűződik. Mohácsi sokacok mesélik, hogy az emléknap előestéjén egy asszony szőtt. Figyelmeztették, hogy ne dolgozzék, mert holnap a negyven vértanú ünnepére virradnak. Hányavetien felelte: én nem bánom, csak szenvedjenek, én azért csak befejezem a munkámat. Két hét múlva hirtelen meghalt.
A monda nyilván onnan ered, hogy valamikor a téli szövést-fonást eddig a napig be kellett fejezni, mert az asszonynépre már a tavaszi munka várakozott.
Ma langyos tavaszi esőt hozott a 40 vértanú. Ha hihetünk az időjárásjósló regulának: "Ha fagy a negyven vértanú napján, még negyven napig várhatjuk a zord időt.” Idén tehát már nem jön a negyven napos fagy, lassan elkezdhetjük kiültetni a tavaszi virágainkat - én meg is tettem, különféle tavaszi szépségeket (primulát, előhajtatott nárciszt, százszorszépeket) ültettem össze nagy, közös cserépbe, szépen elrendezve - ezt láthatjátok a képen. Bár a jövő héten egy-két napig még hideg lesz, be kell majd takargatnom őket. Addig viszont gyönyörködhetünk benne!
Szeretettel:
Nóra