Nagyon jó híreket olvashatnak végre a környezetért aggódók: a német Neumayer III. Antarktisz-kutatóállomás vezetője közzétette mérési eredményeiket, mely szerint az ózonlyuk kezd eltűnni végre.
Három éve kezdődtek a Földünket védő, évtizedek "gondos" környezetszennyezése következtében kilyukasztott ózonpajzs gyógyulásának jelei. A fluor-klór-szénhidrogén-gázok felhasználásának világszintű tilalma tehát - ha lassan is, de meghozta a várt eredményt.
1987. szeptember 16-án 46 ország írta alá a sztratoszférikus ózonréteg védelmét szolgáló montreali jegyzőkönyvet. Mára több mint 189 ország csatlakozott hozzá, köztük Magyarország 1989-ben. Ez volt az első olyan globális környezetvédelmi megállapodás, amely igazán sikeresnek mondható.
Az egyezmény értelmében a csatlakozó országok vállalták, hogy megszüntetik a magas légköri ózont lebontó klórozott vegyületek gyártását, kereskedelmét, és használatát. A jegyzőkönyvet aláírók minden év szeptemberében tartják éves találkozójukat, amelyen igyekeznek minél több olyan intézkedést hozni, mely az ózonréteg eredeti állapotának gyors visszaállítását segíti elő.
2006-ban az ózonlyuk több mint 27 millió négyzetkilométeres volt, 2012-re pedig a mérete 18 millió négyzetkilométerre zsugorodott - így szólnak a hírek, melyek attól a kutatóintézettől származnak, mely az elmúlt 27 évben hetente mérte meg az ózonlyuk alatti állomásról felbocsátott ballonok segítségével az ózon állapotát. Ez úgy hangzik, mint egy igazi sikertörténet!
Ám ha az ember alaposabban utánanéz, hogy mi is történik az ózonréteggel, ennél sajnos sokkal árnyaltabb képet lát.
Ezen a weboldalon évről évre közzéteszik, hogy hogyan alakul az adott év szeptember hónapjában az ózonlyuk mérete. Jól látható, hogy sajnos folyamatos csökkenésről egyáltalán nincs szó. Utoljára a nyolcvanas években volt 20 millió négyzetkilométernél kisebb. A 2009-es, 2010-es évek valóban csökkenést hoztak, a 2011-es évben azonban újra kismértékű növekedést látunk a szeptemberi értékekben, míg 2012-re ez a weboldal 22,1 négyzetkilométert mutat, a sajtóhírekben megjelent 18 nkm-es értékkel szemben.
Hogy melyik a valós adat, azt mi nem tudjuk eldönteni. Vagy mindkettő valós, csak más mérési időpontban készült, és Gert König-Langlo, a német Neumayer III. Antarktisz-kutatóállomás vezetője nem tett mást, mint az optimista verziót tette közzé, és arra alapozta a reményt keltő híreket?
Nem tudom. Mindenesetre úgy érzem, még nem dőlhetünk hátra elégedetten, hogy ezt is megoldottuk! Továbbra is jól tesszük, ha kíméljük a környezetünket, törekszünk arra, hogy a lehető legkevésbé járuljunk hozzá a légszennyezéshez.
Nóra