Én nem ismerem nagyon, de hallottam már természetesen énekelni őt. Szép is a hangja, kedves is a nő, de ez a nagyon természetes attitűd nekem kicsit "műmájer", elnézést a nagyon pesties kifejezésért, mert nem jut eszembe jobb most. Nagyon is mai a nő, szép, amit a karácsonyról és az anyaságról mondott, csak ne hallottam volna pont kb. két hete beszélgetni az RTL-en Holló Mártával. Egyfolytában azt ecsetelte, hogy ő megteheti, hogy minden évben hat hetet egy mexikói faluban tölt a kedvesével, hogy feltöltődjön (az jutott eszembe, a sok millió elnyűtt, hajszolt családanya mit kezdjen az idegrendszeréve, ha nem tud Mexikóba utazni januárban 6 hétre?), neki kell az óceán moraja és a pálmák látványa (kinek nem?) és igaz, hogy már 32 éves, de nem tervez gyereket még jó pár évig! Lehet, hogy ódivatú vagyok, majd úgyis reagáltok rá, de nekem egy nő értékéből nagyon sokat levon, majdnem mindent, ha azt nyilatkozza ország-világ előtt, hogy nem akar 32 évesen még évekig anya lenni! Nem zavar, ha ezt gondolja, de minek hirdeti? Eléggé ez már az általános kép a mai huszas, harmincas nők körében, elég sok bajnak a forrása ez a nézőpont, minek ezt egy ekkora sztárnak még inkább követendő, vagy természetes példaként tálalni!

Érdekes, hogy ezt most nyilatkozta, hogy nem akar gyereket... Közben éppen most jelent meg egy új száma, ami arról szól, hogy a baba a nőnek a fejében fogan meg! És az egész szám a szülésről szól... Szerintem ilyet nem csinál az, aki nem akar még szülni. Talán akarna ő, csak egyelőre nem jön össze. De erről nem szívesen beszél az ember még a családjában sem, nem még ország-világ előtt, a tévében... Úgyhogy én magamban lefordítom, amit mondott, arra, hogy majd szül, ha összejön...

Még annyit: egy zenésznek, művésznek pont ugyanannyira nehéz lehet megtalálni a helyes ösvényt a női szerepek között, csak hát ők általában erős elhivatottságot éreznek, az átlag nőnél fontosabb számukra, hogy megmutassák a tehetségüket. Másképp talán nem is lehet, nem is mernének kiállni emberek ezrei elé énekelni a legbensőbb érzéseikről... Nem vagyunk egyformák, szerencsére.

Az jó, hogy nem vagyunk egyformák, és ez mindenki legbensőbb magánügye, hogy mit akar, ezért ha százezrek véleményét tudja befolyásolni a saját véleményével, akkor inkább ne mondjon semmit....szerintem....mert esetleg egyfajta követendő képet, modellt ad sok nőnek, azt sugallja egy ilyen kijelentéssel, hogy azért sikeres, mert még nem anya, amiben van igazság is, de manapság az ismert demográfiai adatok és trendek tükrében nem egészséges ezt sugallni!

Mielőtt elfajulna a vita köztetek, én is hozzászólok... Ebben az esetben Zsófinak adok igazat annyiban, hogy egy hírességnek óriási felelőssége van abban, hogy mit közvetít az emberek felé. Vonatkozik ez az öltözködésre, a színpadi fellépésre, és elsősorban a nyilatkozatokra! Sokat hallottam már PB-ról, de nem ismerem a lemezeit, és élőben énekelni is most hallottam először a hétvégén. Attól az értékes stílustól, amit ő közvetít, elég idegennek tűnik annak hangoztatása, hogy nem akar gyereket...Mivel szerencsés alkat, szép fiatal lány , sok rajongója akadhat olyan körökből is, akik eredetileg nem voltak vevők a népzenére... Pontosan ezek miatt kellene nem ennyire trendi módon, hanem kicsit átgondoltabban nyilatkoznia.
Van annyira kialakult világképem, hogy senki nyilatkozata nem tud különösebben befolyásolni; legfeljebb rácsodálkozom, és örülök, ha valaki hasonló elképzelésekkel rendelkezik a világról, mint én.
De a fiatalok felszínessége, gyökértelensége miatt egyáltalán nem mindegy, hogy mit hallanak az ünnepelt sztártól a leghatékonyabb kommunikációs csatornából ( újságot úgysem nagyon olvasnak).
A Karácsonnyal kapcsolatban: jó lenne, ha az emberek ráébrednének, hogy mit is ünneplünk Karácsonykor...
( néhány évvel ezelőtt a gyerekeim óvodájában még "fenyőünnepre" hívták a kedves szülőket...) Ehelyett a sok csilli-villi fényreklám és kivilágítás helyett egyelőre ( az évszaknak megfelelően) a sötétségnek, várakozásnak kellene jelen lennie, fokozatos világosodással, hogy 24-én megszölessen a Fény, a Megváltó...
A rákészülésben most ott tartok, hogy próbálom apránként végigtakarítani a lakást, megpucolni az ablakokat ( ez elég nehéz az állandó ködszitálás és eső miatt...), hogy kívül is rend legyen, de elsősorban üres perceket keresek, hogy a lelkemet tudjam készíteni...Nálunk 24-én böjtös kaja van ( hal, mákosbobájka), szűk családi körben meggyújtott gyertyák, éjféli mise, és utána kezdődik az ünnep.

Lehet, hogy épp ezt ellensúlyozza a szülős dalával... A művészete talán többekhez eljut, mint egy ilyen interjú, amiben a magánéletéről beszél. Egyébként itt megnézhető a videoklip a Szülésdalról: www.youtube.com/watch?v=IWAd6Ip_-Wc&feature=PlayList&p=0E3C3C03EC7B3C16&playnext=1&playnext_from=PL&index=46

@turoskardinalis: Az enyémek óvodája a ritka kivétel. Ott nem is tartanak semmiféle karácsonyi ünnepséget, mert az maradjon meg karácsony napjára, családi körben. Advent kezdetétől készítik fel rá a gyerekeket, ilyenkor lehet például "jóság-csillagokat" gyűjteni az angyalka ruhájára... Adományt gyűjtenek a szegény gyerekeknek. Csak egy baj van ezzel: hogy amint a nagyfiam bekerült egy "sima" szellemiségű általános iskolába, máris rázuhant a nagy magyar valóság... Ezt most elég nehezen emészti meg.

...És még az elfajuló vitáról: mi Zsófival 25 éve ugyanilyen vehemesen ütköztetjük a szinte mindig eltérő véleményünket mindenről... Azt remélem, hogy formálunk is egymáson valamennyit. Pont ezért gondoltuk, hogy talán érdekes lehet egy ilyen oldal másoknak is.

A hagyományok őrzése nagyon fontos ( lenne) , és akár tetszik, akár nem, ezt általában az egyházi fenntartású (vagy alternatív) oktatási intézményekben tartják számon . A lányom eddig állami óvodába járt, de ebben az évben átvittem egy egyházi óvodába. Össze sem lehet hasonlítani a kettőt. És most nem a közös liturgiákról beszélek, hanem egyáltalán a gyerekekhez való hozzáállásról, törődésről . Sok olyan szülő is hordja oda a gyerekét, aki nem templombaj áró típus , de látja a színvonalbeli különbséget. És a gyereken keresztül időnként a szülőt is lehet alakítani...
Az állami oktatási intézményekben siralmas a helyzet, híven tükrözi a magyar társadalom jelenlegi állapotát.

Kedves (T!)uroskardinalis és Nóra! Örömmel látom, hogy pár óra alatt milyen jó kis véleménycsere alakult ki itten! Nóra szabad gondolkodó (nem mondom rá, hogy liberális, mert ez a szó kezdi eredeti értelmét teljesen elveszíteni már jó régen, sok különféle okból kifolyólag), én meg mindig ultrakonzervatív voltam....az összes vita gyökere ez nálunk, de ez senkit nem zavar, különben azt is mondhatnám ironikusan, hogy kit érdekel P.Bea! Egyetértek hagyományőrzéssel, nem pótolható semmi mással ebben a fenekestül kifordult világban, viszont sajnos fogott ki az én nagyfiam olyan tanító nénit egyházi iskolában, aki enyhe jelzővel élve is gyenge volt szakmailag is és lelki értelemben is....de ez nem jelenti azt, hogy ez általános jelenség és nem jobb az az iskola, ahol szeretetre, szeretettel nevelik a gyerekeket, nem csak az anyagot oktatják!
Zs.

@turoskardinalis: Hát igen, ezt nem emeltem ki az előbb, de az enyémek katolikus oviba járnak... Pontosan a szellemiség miatt. A 4 év alatt, míg a nagyfiam odajárt, egyetlen egy verekedés nem volt, a fiaim ránk szólnak, ha akár egy enyhén csúnyább szó kicsúszik a szánkon, és még ezer olyan különbséget sorolhatnék, ami a helyi önkormányzati óvodába járó unokatestvérüknél egészen másképp van... Csakhogy az iskola éppen ezért igazi mélyvíz... elég nagy gond ez most nekem.

Zsófinak: mondjuk úgy, hogy tradicionalista szabadgondolkodó vagyok... :-) A liberális jelzőért kardot rántanék!! Elég nagy utat tettem meg azóta, mióta madaras jelvénnyel vonulgattam fel főiskolás koromban...

Én büszke vagyok arra, hogy ilyen (konzervatív) szellemiségben neveltek fel, de látom a környezetemben a saját barátaim zömén (ez legfőképpen a saját generációmról mondom), hogy sokuktól távol álltak a konzervatív értékek, nem volt divatos 20 évesen pl. konzervatívnak lenni (engem többen mulatságosnak tartottak emiatt éretlen koromban), de ez gyökeresen megváltozott akkor, amikor gyerekeik lettek....a gyerekkel másként kezdi látni az ember a világot....még a valláshoz is közelebb kerül, ha biztosítva látja, hogy nem fogják napi atrocitások érni a kicsi gyerekét....és ez jó, hogy sokan legalább már gyerekesen meglátják, hogy a szabadság nem egyenlő a szabadossággal, és kellenek az útjelzők, a szabályok és jól bevált dolgok az életünkbe, ettől a gyerekek is nagyobb biztonságban érzik magukat.

Nóra, ha egyházi óvoda van a környéketeken, akkor iskolának is kell lennie... Ha sikerül 18 éves koráig kihúzni egy ilyen környezetben, akkor talán nagyobb esély van rá, hogy "az Életbe" kikerülve nagyobb vértje lesz, mint a többieknek. Nem mondom, hogy ez biztos megoldás; saját környezetemben látom, hogy az egyházi iskolába is bekerül mindenféle gyerek, de -egyrészt : a "mindenfélék" kisebbségben" vannak, másrészt - ha elég következetes az iskola vezetése, és odavaló tanárokat vesz fel- jobban tudják kezelni ezeket a gyerekeket.

Hú lányok, nem nézek be egy nap és miről maradok le.
Palya Beáról nem nagyon tudok nyilatkozni. Már sokat hallottam, és olvastam róla, de a zenéjét nem ismerem. Az az igazság, hogy a zene maga úgy eléggé ki marad az életünkből. És ezt néha nagyon sajnálom. Valahogy otthon nagyon ritkán teszünk be valamit, kocsiba meg nem utazunk olyan hosszan, hogy érdemes legyen. Mindig elhatározom, hogy otthon több zenét kellene hallgatni, de a Tv mindig felülkerekedik. Pedig ez rossz. Tudom. De most is a Tv megy a háttérben egy jó kis zene helyett. Ha jól belegondolok nem is nagyon vettem mostanában CD-t. Egy-kettőt úgy kívánok, de még nem jutottam el a boltig.
Ami meg a világnézetünket, értékrendünket illeti, úgy látom, hogy én Nóra és Zsófi között helyezkedem el félúton. Annyira nem vagyok nyitott, befogadó és elfogadó mint Nóra, de talán olyan szigorú sem vagyok mint Zsófi. Bár a PB riportot olvasva a 6 hetes mexicoi "töltekezéséröl", ugyan azok a gondolatok jutottak eszembe, mint Zsófinak. Fontos nekem, hogy a kisfiam tisztába legyen a jó, a rossz, fogalmával, hogy becsületes legyen és szeresse a társait, ne legyen gonosz, ne bántsa a gyengébeket. Igyekszünk is ebbe az irányba terelni. A visszajelzések szerint talán nem is csináljuk túl rosszul, mert mindenki kedves, érzékeny, empatikus gyereknek látja. De néha meg pont az a bajom, hogy olyan "anyámasszony katonája", azaz kicsit jobban is kiállhatna magáért.
Na tudom, hogy nem pont ez volt a téma, de valahogy most ez csúzsott ki belőlem.

Amit még nem mondtam el, hogy azt veszem észre magamon, hogy teljesen más dolgok jelentik most nekem az örömet, boldogságot, nyugalmat és más dolgoktól vagyok elégedett, mint 10 évvel ezelőtt. Ennek valószínű több oka van, de az alap ok mégis csak az eltelt évek számával és az alatta megélt dolgokkal van összefüggésben. Ma sokkal többet jelent nekem egy nyugodt, kellemes este otthon, mint hogy vegyek egy új ruhát, cipőt, vagy akár eljussak egy moziba. (bár a mozi az még fel tud lelkesíteni) Sokkal könnyeben meg tudok alkudni, ha kell, mint régen mikor még én voltam az elkényeztetett egyke, jól kereső mama kedvence. Most én vagyok a mama, akinek gondoskodnia kell a családról, mérlegelnie kell, hogy holnap miből élnek meg. stb. Szerintem pontosan értitek mit akarok mondani.

Klaró! Szerintem teljesen természetes ez a változás, amit leírtál az elmúlt 10 évről....furcsa is lenne, ha nem így lenne....más lesz fontos, máshová kerülnek a hangsúlyok az életben, nem jövünk tűzbe olyan könnyen attól, hogy buliba lehet menni, ha lehet, és van, aki vigyáz a gyerekre! Nekem pl. sokkal fontosabb ma már egy jó e-mail váltás a barátnőimmel vagy egy kis csetelés, vagy most ez a blog, mintha buliba vagy moziba kellene menni, pedig 13-14 évvel ezelőtt felhívott a barátnőm minden este munka után (nem árulok el vele nagy titkot, hogy Nórának hívták) és mindig addig beszélt rá, ez volt kb.3 perc, hogyha már úgy rádumált, találkoztunk és estig keringtünk a városban meg dagasztottuk a Mozart kávéház bevételét....ma már oda nem adnék annyi pénzt egy szelet tortáért, mint akkor....minek? Nekiállok és annyi pénzből csinálok egy tepsi süteményt és még csak el sem kell hozzá menni itthonról, nem kell öltözni, meg sminkelni! Fárad az ember a napi teendőitől és örül, ha nem kell semmit sem csinálnia 5 percig....

Még valami! Mielőtt kialakulna rólam az a kép, hogy szürke angolszabású kosztümben járok a konzervatív nőegylet gyűléseire, el kell magamról mondani, hogy a 70-es, 80-as évek átlagos falusi közegéhez képest ultramodern nevelést kaptam, apám járt először nyugati farmerban, sportcipőben a faluban, anyám rendszeres vendége volt a miskolci szépségszalonoknak és ide-oda jártunk a barátaikhoz az országban az autónkkal....ezért nem is értettem, hogy miért méregetnek meg csodálkoznak rajtam a miskolci osztálytársaim, amikor gimnazista lettem...sokan a fejemhez is vágták, hogy nem ilyen egy megszeppent falusi lányka a városban, mint én....na én ezen mindig vérig is sértődtem, hogy milyen szűklátokörűek, és hogyan dobozolják be már a kamaszok is egymást különböző cimkék mögé! Annyi elégtételt kaptam az élettől ezügyben, hogy ugyanolyan falusiak lettek aztán ezek a miskolci osztálytársaim a fővárosi felsőoktatási intézményekben és nagyon rosszul esett egyiknek-másiknak, hogy az a sok szemtelen "pesti" mindenkit válogatás nélkül lenéz!!!! Na jó, megint túlzok egy kicsit, de ez is jó példa erre, hogy az emberek szeretnek sémák szerint gondolkozni és minden milyen relatív, ki honnan nézi! El ne szálljon az egész, most elküldöm, még folytatom!

Szóval ezek után egyetemista koromban éltem külföldön, jártam több országban, részem volt sokféle fiatal között szocializálódni és ez egy életre szóló élmény marad....akkor tanultam meg, hogy milyen mások is és mégis milyen egyformák a különböző kultúrából jövő emberek. Azóta nekem soha semmi nem fehér vagy fekete, mindig próbálom meglátni a szürkét mindenben, szóval soha semmi nem egyértelmű, lehet így is magyarázni, meg érteni, és úgy is....van, amikor két teljesen különböző dolgot meg tudok magyarázni egy vita során, mindkettőt értem, van rá érvem, éppen csak ezek egymásnak ellentmondó dolgok esetleg...na ebből szokott is nagy vihar keveredni egy vitában, hogy akkor most döntsem már el, hogy mit mondok és mi mellett érvelek, na de ha mindkét oldal résztvevőinek bele tudom érezni magamat a helyzetébe!....ennyit még ahhoz, hogy én szigorú lennék, ahogy Klaró írta....nem vagyok az, de szeretem a jól bevált értékeket mindenben....és nem tudok bizonyos dolgokat elfogadni a mai világban....mindent nem nyelek le a modernség nevében.