Ma van a születésnapom, éveim száma szép kerek… Úgy gondoltam, hangulatos ünneplés lesz, ha két nappal a szülinapom előtt elmegyünk a párommal, meg egy-két barátunkkal a kedvenc zenekarom koncertjére, és ennyi. Ezzel az ünnepelgetés letudva.
Nem tudom, hogy a kerek évszám miatt, vagy csak véletlenül, de másképp alakult, mint ahogy terveztem. Immár egy kilencedik napja tartó ünnepségsorozattá nőtte ki magát az a szülinap, amit sok nő úgy él meg, mint múló ifjúsága megtestesítőjét. Én nem így élem meg, és nagyon jól esik, hogy a szeretteim ünneplésre méltónak találják.
Először eljöttek a nővéremék, és a sógorom 50. szülinapjával együtt (ami még kerekebb, mint amennyi én vagyok…) az enyémet is megünnepeltük, pontosan kilenc nappal a valódi napja előtt.
Aztán kiderült, hogy a párom házibulira hívta a barátainkat. Nem teljesen meglepetés-buli volt, hisz én főztem – inkább csak azt tartotta titokban, hogy kiket hívott meg. Azt hiszem, nem kell ecsetelnem, milyen nehéz úgy főzni, ha csak azt tudja az ember, hogy 12-24 ember lesz jelen, és talán lesznek vegetáriánusok is, talán nem… De a feladatot megoldottam, a főztöm ízlett (majd írok róla egy-két receptet), a zenés-táncos mulatozás hajnali kettőig tartott. Nagyon jó érzés, ha a kedvemért összejönnek azok, akiket szeretek – már időtlen idők óta nem volt bulim, nem is emlékeztem, milyen ez… És az az érzés is teljesen új, amikor egy átmulatott éjszaka után fél hétkor hazaérkeznek a gyerekek… Igaz, nagyon tapintatosan hagytak még fél órán át pihengetni, mielőtt végképp kirángattak az ágyból.
A buli másnapján következett a koncert – Quimby! Az egyetlen olyan magyar zenekar, akiket feltétel nélkül szeretek, rendszeresen járok a koncertjeikre, és komoly barátságaim is szövődtek nekik köszönhetően. A cikk végén találtok tőlük három dalt, de most nem róluk akarok áradozni, legyen elég annyi, hogy tegnapelőtt éveim számát meghazudtolóan táncoltam a koncertjükön, a páromon kívül egy 25 éves barátnőm és fiúja, valamint egy 16 éves barátom és az ő barátja társaságában… Világ életemben remekül megfért a kalandvágyó és a kötelességtudó énem egymással (horoszkóp-hívőknek: Nyilas vagyok, Bak aszcendenssel…). A jó zenék, az élő koncertek engem feltöltenek, rengeteg energiát nyerek belőlük a dolgos hétköznapokra.
Most is feltöltődtem, de egyben fizikai állóképességem hiányosságai is kiderültek… Másnap egész nap lepény voltam… Szerencsére jött az anyukám, aki csodálatos szülinapi ebédet főzött nekem, és megvendégelte anyósomékat is.
Közben az összes unokatestvérem küldött jókívánságokat – egyikük sem feledkezett meg rólam, pedig nem tartjuk napi szinten a kapcsolatot! Sőt, olyan barátom is írt, akivel évente egyszer-kétszer váltunk szót. A szülinap jóóóó! A kerek szülinap pedig ezek szerint még jobb.
Így érkeztünk el születésem valódi évfordulójához… Mire rámtört december 21-e, már egészen megszoktam a gondolatot, hogy mostantól új évtized kezdődik az életemben. Az élét is elvette ez a sok ünnepelgetés, bár kicsit a nap varázsát is. Igaz, kicsiny családom felköszöntője ekkor következett – a legfontosabb mind közül. És végre van módom kipihenni is az eddigi bulizgatás fáradalmait! Ez a legnagyobb ajándék…
Aki pedig már túlesett ezen, az nyilván nevet az egészen, hisz mit kell ebből akkora ügyet csinálni – igaz? Tényleg nem nagy ügy. Állítólag utána is van élet… A fiatalabbak kedvéért holnap elárulom, hogy milyen az élet utána.
Szép napot nektek is!