A könyvkiadók nagyon kiszúrnak velünk év végén… hisz rengeteg jó könyv megjelenését időzítik a karácsonyi ajándékvásárlás időszakára. Szegény Jézuska, alig bír választani… És még így is hetekig tobzódom a sok jó könyvben karácsony után! Ráadásul a születésnapom is ilyenkor van…
Az idei ajándékaim sem okoztak csalódást. Az egyik barátnőmtől megkaptam Haruki Murakami japán író egyik könyvét, a Birkakergető nagy kalandot. Nagyon várom, hogy hozzákezdjek végre, mert neki a kedvencei közé tartozik, a japán fiatalok körében állítólag szupersztár (ami talán nem mond nekünk olyan sokat, hisz az ő körükben elég könnyű sztárrá válni), de már nem Japánban él, hanem az egész világot meghódította, és sorra nyeri a rangos irodalmi díjakat. Semmit sem olvastam még tőle, majd igyekszem beszámolni, hogy engem is megfertőzött-e a Murakami-láz.
Kaptam a szülinapomra egy nagyon érdekes kultúrtörténeti könyvecskét is: "40-es vagy?". Azt mutatja be, hogy hogyan töltötték a 40. születésnapjukat különféle történelmi korokban élő híres személyiségek, Nagy Katalin cárnőtől Goethéig vagy Dalí-ig. Ezt a könyvet is nagy várakozással soroltam be a rövidesen elolvasandók sorába.
Érkezett egy nőcis lektűr is a fa alá, Barbara Delinsky írta, és ne lepődj meg, ha rákeresel: igen, ennyire mindenevő vagyok könyvek tekintetében. Semmi kétségem afelől, hogy ebben a könyvben érzelmektől átitatott, forró szexjelenetek tömkelegét fogom találni, valamint ármányt, intrikát, és a végén persze hepiendet!
Amit viszont karácsony után azonnal elolvastam, az Anna Gavalda könyve, a Vigaszág. Gavalda egy velem egyidős francia írónő, és eddig minden könyve nagy élmény volt. Az Együtt lehetnénk (egy ügyefogyott, dadogós, fiatal arisztokrata, egy anorexiás festőnő, egy zseniális, ám fölöttébb morcos szakács, valamint az életből kifelé tartó, emlékeibe visszavonuló nagymama története), A Szerettem őt (ami egy fiatal anyáról szól, akit elhagy a férje. A nő kétségbeesett helyzetében az apósához menekül, aki cserébe elmeséli neki élete nagy titkát…), a Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol (ami egy novelláskötet)… mind! Bármelyiket választod is, nem fogsz csalódni benne. Én a Vigaszág első harmadában kicsit megijedtem – hogy nem forr ki az előző könyveihez hasonló módon a történet. De mindenkit megnyugtatok – kiforr! És finom, gyümölcsös ízhatású fehérborrá nemesedik a végére!
Ha már italhoz hasonlítottam az előző könyvet, akkor folytassuk ezzel a hasonlattal… a koktélos cikkben már említettem nektek a Lamborghini-koktélt, aminél fejbeütősebb italt nem ismerek: lángoló-szikrázó, brutalitásában mégis nagyszerű. Na, ilyen könyv a Bunny Munro halála. Kedvenc zenészem (tudom… túl sok kedvencem van…) Nick Cave, aki ausztrál rosszfiúból alternatív kulturális ikonná nőtte ki magát (először mindent elkövetett, hogy elpusztítsa magát, majd lehiggadt, jelenlegi felesége egy gyönyörű modell, és úgy tűnik, boldogan él Angliában, miközben minden kiadott lemezével valami egészen újat produkál, és nem tagadja meg énjének sötét oldalát sem). Első regényével - És meglátá a szamár az Úrnak angyalát címmel – bebizonyította, hogy nem csak a zenei életben, hanem az irodalomban is helye van. (Hátborzongató egybeesés: Nicknek a való életben ikerfiai születtek, vagy 15 évvel azután, hogy első regényét úgy kezdi, hogy leírja egy ikerfiú-pár születését, és az elsőszülött halálát… szerencsére az ő fiai jól vannak.) Azóta írt filmforgatókönyvet, többet is, írt előszót Márk evangéliumának egy új kiadásához… De regényt csak most írt újra. Nagyon vártam, a dalszövegeit a magas irodalom legszebb műveihez sorolom, és összességében nagyon különleges intellektusú, kivételes tehetségű embernek tartom. A Bunny Munróval sem hazudtolta meg magát – de e könyv elolvasását mégis csak a legerősebb idegzetűeknek, a nem annyira széplelkeknek, az élet kemény kérdéseitől sem megrettenőknek ajánlom. Bunny egy szexfüggő, súlyosan beteg fickó, aki kozmetikai szerekkel ügynököl – s közben megállíthatatlanul zuhan az ő személyes pokla felé. Mivel a címben is benne foglaltatik a regény végkifejlete, Nick nem hagyott nekünk egyetlen pillanatnyi kétséget sem afelől, hogy mi lesz a történet vége. Ez mégsem csökkenti a történet hihetetlen, egyre fokozódó feszültségét. Mestermű!
S végül hozott nekem a Jézuska még egy nagyon értékes kincset: Umberto Eco, olasz filozófus-középkorkutató-szemiotikus-író új könyvét, a címe: A lista mámora. A Louvre felkérésre Eco 2009 novemberében konferenciákat, kiállításokat, vetítéseket és egyebeket szervezett egy általa szabadon választott témában. Ő habozás nélkül ezt a témát választotta – a lista, egy ritkán elemzett, de gyakran használt irodalmi forma (Homérosztól Joyce-ig hoz példákat rá), és a lista, a képzőművészeti alkotások gyakori tárgya (abban az értelemben, ahogy pl. egy csendélet mintegy felsorolja, listába szedi a tárgyakat, vagy egy csatajelenetet ábrázoló képen a megszámlálhatalan sok katonát felsorakoztatja a festő). A könyv nem csak gondolatiságában, és az általa átfogott tudás-anyagban nagyon gazdag, de több mint száz gyönyörű, színes reprodukcióval illusztrálja a mondandóját – közte ritkán látható vizuális csemegék. Ennek a könyvnek az elovasását olyan napokra tartogatom, amikor mindkét gyerekem megy oviba-iskolába, amikor nem kell elcsípnem egy-egy percet az olvasásra… Úgy érzem, már így belelapozva is, hogy igazi intellektuális csemege lesz!
Szeretettel:
Nóra
P.S.:
kaptok egy kis zenei illusztrációt Nick Cave könyvéhez, ami azt is megmutatja, mennyire rá van kattanva a nyuszikra - íme:
Itt pedig angolul tudók belehallgathatnak abba, hogyan olvas fel Cave a Bunny Munro halálából:
www.guardian.co.uk/books/video/2009/jul/13/nick-cave-death-bunny-munro
