A csokoládéval kapcsolatban nemrégiben beszéltünk már az Amazonas vidékéről és annak csodálatos világáról. Erről a vidékről az embernek eszébe jut a csokoládén kívül még néhány dolog, mint például : a civilizációtól még mindig elzártan élő indián törzsek, a sok eső, az erdőpusztítás, Eldorádó legendája…
Régen létezik az a legenda, miszerint Brazíliában, az Amazonas menti erdőkben létezik egy elfeledett civilizáció, ami páratlanul gazdag. Többen próbálták már megtalálni Eldorádó nyomait, mindeddig hiába. A felfedezőkre nagyon nehéz körülmények várnak, hiszen nem kímélik arrafelé az embert sem a klíma, sem a dzsungel “kihívásai”.
David Grann könyve (Eldorádó - Az elveszett város) például jól leírja a felfedezők nehézségeit: a mai napig legalább hatvan, a civilizációt kerülő indián törzs él ott, a rágcsálók akkorák mint egy vaddisznó és rengeteg betegség fenyegeti azt, aki bemerészkedik az égig érő fák közé, valamint nem csak a vadállatok, hanem kannibálok is vadásznak rá. A legtöbb felfedező megőrült vagy meghalt a dzsungelben, kevesen élték túl az őserdőt.
Az egyik leghíresebb felfedező Percy Fawcett volt, aki 1921-ben indult el a fiával és annak barátjával, hogy megkeresse Eldorádó maradványait, de eltűntek az őserdőben. Mielőtt végleg eltűntek, rendszeresen küldtek az indiánokkal üzeneteket a világnak. Amikor megszűnt a kapcsolat velük, több csoport is elindult, hogy megtalálja őket, de hiába, nem kerültek elő többé. Még egy érdekesség: Fawcett személye nyújtotta az alapot a kitalált régész, Indiana Jones figurájának a megformázásához.
A Wikipédia ezt írja róla:
„Fawcett először 1906-ban járt Dél-Amerikában, Brazília, Peru és Bolívia határát kellett térképeznie, illetve a helyszínen kitűznie. 1906 és 1924 között hét expedíciót vezetett Dél-Amerikában. Ezen expedíciók célja kezdetben a különböző országok közötti vitás határvonalak feltérképezése volt, majd utána a térképen lévő „fehér foltok” felderítése, néprajzi, zoológiai és botanikai tanulmányok végzése. Barátság fűzte H. Rider Haggardhoz és Arthur Conan Doylehoz, kiknek gyakran mesélt őserdei kaladjairól. Egyik ilyen beszámolója adta az ötletet Conan Doyle-nak ahhoz, hogy megírja az Elveszett világ című nagysikerű könyvét.
Fawcett meggyőződésesen hitt egy magasabb rendű indián civilizáció, egy elveszett város létezésében. Ezt a várost írásaiban a legendás „Z” városának nevezte. Feltételezéseit korábbi portugál levéltári adatokra, és egy Roposo nevű portugál utazó 1753-as beszámolójára alapozta. A legendás várost Brazíliába, a Mato Grosso térségébe helyezte. 1925-ben fiával Jack Fawcett-el és annak barátjával Raleigh Rimmel-el indult el a város megkeresésére. Az volt a terve, hogy a korábbi expedíciójának végső pontjáig kísérőkkel utazik, majd onnan mindösszesen hárman indulnak tovább. Utolsó levelét 1925. május 29-én írta. Ebben a levélben beszámolt arról, hogy ő és fia jól van, azonban Raleigh-nak gennyes fekélyek vannak a lábán, beteg és lesoványodott, ezért kétséges, hogy kibírja-e a további megpróbáltatásokat. Ezek voltak az utolsó hírek az expedícióról; a résztvevők további sorsa mind a mai napi ismeretlen. Fawcett másik fia, Brian több alkalommal is kutatta apja nyomdokait az őserdőben, de kutatásai nem szolgáltak megbízható értesülésekkel. A legvalószínűbb, hogy vagy ellenséges indián törzsek ölték meg őket, vagy a megpróbáltatások során vesztették életüket.”
A Heti Válasz január 7-én, az interneten megjelent cikke beszámol egy szenzációs hírről, amely szerint annyi kísérlet után végre megtalálták Eldorádó maradványait! Egy finn és két brazil tudós arról számolt be, hogy Eldorádó legendája talán mégsem legenda csupán.
A cikk szerint: „Martti Parssinen, Denise Schaan és Alceu Ranzi éveken át kutatott az Amazonas medencéjének északi vidékein, az Andoktól keletre, s paradox módon a környezetrombolás sietett a segítségükre. Brazília és Észak-Bolívia erdőségeinek kipusztítása nyomán ugyanis ezúttal nem eltűnőben, hanem előtűnőben vannak egy valahai pre-kolumbiánus civilizáció maradványai. A feltételezhető Eldorádóé. Utak és nagy földmunkák, valamint épületek nyomai bukkantak elő, óriási négyzetes, háromszög alakú, elliptikus és más geometriai formákban. (A geometriai formáknak egyébként rendkívüli jelképes jelentőségük volt a korai amazóniai kultúrákban.)
A régészek szerint egyes utak Krisztus előtt 200-ban készülhettek, míg másokat XIII. századira becsülnek. Egyes helyeken kerámiákra - méghozzá jó állapotban fennmaradt kerámiákra - is leltek, s mivel épségben megmaradtak, jól megkülönböztethetők a vélhető funkcióik is; használhatták őket hétköznapi foglalatosságokhoz, és rituális ceremóniákhoz.
A régészek szerint - akiknek kutatásait a Finn Akadémia finanszírozta - olyan amazóniai kultúra nyomai ezek, amelyről soha nem gondolták, sőt, soha nem is feltételezték, hogy létezik, ráadásul ilyen nagy, kiterjedt méretekben. „A leletek egyértelmű bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy kifinomult pre-kolumbiánus társadalom élhetett itt” - állítja a három tudós, akik szerint a dzsungel mélye még több ezernyi épületet rejthet.”
Zsófi
