A Múlt-kor történelmi portálon érdekes cikk jelent meg tavaly nyáron, amely szerint 25 év titkosítás után a British Library megnyitotta azt az anyagot, amelyből kiderül: hogyan szervezték be az oroszok Anthony Bluntot, és erről később ő maga hogyan vélekedett. Blunt a harmincas években kezdett dolgozni az NKVD-nek, az akkori szovjet titkosszolgálatnak, és a II. világháború alatt a brit belső elhárításnak (MI5) is ügynöke volt.

Blunt volt az egyik tagja a “Cambridge-i Ötökként” ismert kémcsoportnak. Ez egy Nagy-Britanniában működő szovjet kémhálózat volt, amely a II.világháború alatt és az ötvenes évek első felében titkos katonai és nemzetbiztonsági információkat szolgáltatott ki a Szovjetunió titkosszolgálatának. A kémhálózat tagjai magasan képzett értelmiségiek, brit állampolgárok voltak, és elismert családok gyermekei.

A „cambridge-i” kémhálózat tagjai név szerint:

Kim Philby (1912–1988)

Donald Duart Maclean (1913–1983)

Guy Burgess (1911–1963)

Anthony Blunt (1907–1983)

Ők voltak a szovjet hírszerzés leghatékonyabb nyugati csoportja. A tagok többségét Blunt szervezte be, amikor Cambridge-ben találkoztak egyetemistaként vagy egyetemi tanulmányaikat már befejezett ösztöndíjasként a harmincas években. Valamennyien antifasisztának vallották magukat és szimpatizáltak a Szovjetunióval.

Ebben az időszakban erősödött a fasizmus Európában és az angol, az amerikai, valamint az orosz politika közös érdeknek tekintette a fasizmus megállítását. Ez a közös érdek a II. világháború végén, Németország teljes vereségével megszűnt. Kezdetét vette a hidegháború korszaka, a Szovjetunió a nyugati világ közös ellensége lett. A szovjetek viszont szerették volna megszerezni az atomtitkot és más fontos katonai titkokat.

A csoport tagjai az ötvenes évek elejéig nyugodtan dolgoztak, ekkor azonban gyanússá vált Maclean és Burgess, akik Philby figyelmeztetésére Moszkvába menekültek. Philby 1963-ban szökött a Szovjetunióba. Anthony Bluntot 1979-ben azonosították hivatalosan is, mint a csoport negyedik tagja. Cairncross, a csoport ötödik tagja viszont úgy halt meg 1996-ban, hogy soha nem ismerte be kapcsolatát a többiekkel.

A Wikipédia ezt írja: “Valószínűleg Cairncross volt a kémcsoport „ötödik tagja”, akit sohasem azonosítottak hivatalosan. Ebben valószínűleg része lehetett fivérének, Sir Alexander Kirkland Cairncross tekintélyes közgazdásznak, és unokahugának Frances Cairncross-nak (Sir Alexander leányának), az „Economist” ismert újságírónőjének is. Az ő befolyásuk révén John Cairncross élvezhette a tradicionális brit társadalomban a „mi kutyánk kölykének” kijáró szolidaritást, és sohasem vonták őt felelősségre.”

A Múlt-kor cikke hivatkozik Blunt emlékiratára, amelyben leírja: “a háború előtti Cambridge "intenzíven antifasiszta" hangulata őt is megragadta, és ennek hatására fontolóra vette, hogy belép a brit kommunista pártba. Burgess azonban - akit akkor már a szovjetek beszerveztek - lebeszélte erről, és rávette, hogy inkább ő is álljon Moszkva szolgálatába. "Életem legnagyobb hibáját követtem el ezzel" - vallja meg a néhai kém. Amikor Maclean és Burgess 1951-ben Moszkvába szökött, Bluntot szintén figyelmeztették szovjet összekötői, hogy szükségessé válhat az ő menekülése is. Úgy döntött azonban, hogy inkább vállal bármilyen kockázatot saját hazájában, de a Szovjetunióba nem megy.”

Blunt 1964-ben lepleződött le, de nem vonták felelősségre, mert elmondott mindent, amit tudott a szovjet kapcsolatairól és azok tevékenységéről.  Blunt ezután művészettörténészként dolgozott 1979-ig, amikor Margaret Thatcher akkori konzervatív miniszterelnök a londoni alsóházban név szerint említette a szovjet kémek között. Ezután megfosztották lovagi címétől.

A csoporttal kapcsolatban találtam még egy  érdekes információt a Múlt-kor portálon, amely szerint Guy Burgess úgy halt meg a Szovjetunióban 1963-ban, hogy végig nem tudta, hazatérhetett volna bűntetlenül.

Guy Burgess, aki akkor már nyolc éve élt a Szovjetunióban,1959-ben kapcsolatba lépett az angolokkal, miután megtudta, hogy anyja haldoklik. Azt kérte az angol hatóságoktól, hogy engedjék meg neki édesanyja meglátogatását, és visszatérését Moszkvába.

A brit főállamügyész tájékoztatta az ügyben illetékes szerveket, hogy se bizonyíték, se jogszabály nincs a kém ellen, így akár sértetlenül hazatérhetne. Ekkor az angolok úgy határoztak, hogy ezt senki nem tudhatja meg, még maga Burgess sem, és elutasították a kérését. Tisztában voltak az angol hatóságok azzal, hogy a szovjeteknek dolgozó kém büntetlensége óriási felháborodást keltene.

Zsófi