Luxemburgból Arlonon és Bastogne-on keresztül haladva Brüsszel felé, követező állomásunk Namur. Ez egy, százezer embernek otthont adó, fontos közlekedési csomópont. Jelentős ipari és keresedelmi központ is, híres bőr, fém és porcelán üzemeiről. Beérve a városba nagyon szép látvány fogadja az utazót, a hangulatot meghatározza a Sambre folyó, és a gyönyörű épületek tömege.
A városnak viszontagságos történelem jutott : a kora középkorban épült meg a folyó mellé a vár, amely aztán számos csata színhelye volt az évszázadok során. A várat az 1640-es években megerősítették, amikor Namur a Spanyol-Németalföld részévé vált. 1692-ben aztán XIV.Lajos francia csapatai foglalták el, majd 1709-ben a hollandok lettek az urak. 1713-ban már az osztrák Habsburgok vették át az irányítást a város felett, majd 1794-ben, a francia forradalom után, ismét francia befolyás alá került. 1815-ben, a Bécsi kongresszus döntése alapján a terület Hollandia része lett ismét, végül 1830-ban Belgium elszakadt Hollandiától. Namurt jelentős károk érték a 20. században a két világháború alatt.
A város közepe a Vas utca (rue de Fer), ez a város legforgalmasabb útvonala, tele boltokkal, üzletekkel.
A belvárosban számos templomot, katedrálist talál a turista, ilyen pl. a város legöregebb temploma, a Szent János-templom a XIII.századból. Híres a várostorony, a Tour Saint-Jacques, amely a XIV.században épült városfal egyik bástyája volt.
Továbbhaladva Namurből Brüsszel felé meg kell említeni Charleroi-t, amely egy félmilliós közigazgatási körzet középpontja és jelentős ipari vidék. Korábban a nehézipar és a szénbányászat volt a meghatározó, de ma is számos üzem és gyár működik a környéken.
A város határában található repülőtér nagy forgalmat bonyolít, innen indulnak és érkeznek például az olcsó (fapados) repülőtársaságok gépei.
Ha nem repülünk el Charleroi-ból és továbbmegyünk, már csak igen rövid út választ el attól, hogy beérkezzünk a belga fővárosba, Brüsszelbe.
A belga főváros történelme éppen olyan mozgalmas, mint az egész országé.
A XI.században már felépült a város fala, a XIII.században a legfőbb iparág a szövés-fonás lett. A város folyamatosan épült, fejlődött. 1695-ben XIV.Lajos francia hadserege megostromolta Brüsszelt, az alsóváros leégett, a központ, a « Grand Place » palotái rommá váltak, így a tér a csata utáni újjáépítésben kapta meg mai formáját.
1830-ban forradalom robbant ki, amelynek következtében kikiáltották Belgium függetlenségét. A második világháborúban németek szállták meg Brüsszelt is, majd a háborút követően 1958-ban világkiállításnak adott otthont a város.
Brüsszel többnapos nézelődést is megérdemel, de ha csak rövidebb ideig maradunk, akkor természetesen a belvárossal kell itt is kezdeni a sétát.
A « Grand Place » a város főtere ! Ez a tér az óváros középpontja, amely 1998 óta az UNESCO világörökségének része. A tér a város kereskedelmi központja volt, ezért itt kaptak helyet a városi céhek épületei.
Itt található a városháza épülete, amely 1455-re lett készen, és egy gótikus stílusú, több mint 90 méter magas torony teszi különlegessé, amelynek tetején Szent Mihálynak, a város védőszentjének szobra látható.
A térhez közel található a város híres szobra, a « Manneken Pis » (a pisilő fiú). Ez a kisméretű bronz szökökút a város jelképe.
A "Grand Place"-t Victor Hugo a « világ legszebb terének » nevezte, de aki ezzel nem ért egyet, annak is be kell látnia, hogy mindenképpen gyönyörű a tér. A "Grand Place" esti fényei, az állandó emberáradat, az élő hangulat, a kávézók, vendéglők teraszai, nyüzsgése, mind maradandó emlékké teszik a téren tett sétánkat.
Nem lehet észrevenni a környező utcákban nézelődve az idő múlását, órákat eltölthetünk az építészeti remekeket csodálva, a kirakatok sokszínűségén ámulva, a híres belga csokoládéval teli boltok ablakaiban álló csokoládé szökőkutakat nézegetve.
A Brüsszelben eltöltött időtől függetlenül -legyen az csak pár óra, esetleg pár nap, vagy hosszabb idő- sok szép élménnyel gazdagodva utazhatunk tovább a városból.
Zsófi
