Örülök, hogy megírtad.

Megemlékezni így is lehet.

@fabos-net: Köszönöm! Jó érzés volt foglalkozni a témával, előásni a forrásokat. Ha máskor nem, legalább az évnek ezen a napján érdemes megtenni. Ráadásul ebben a szeles időben semmilyen kültéri megemlékezésre nem jutottunk el, úgyhogy az idén ennyi volt az ünnep.

Most olvastam egy hírt, hogy első kiadású Petőfi-köteteket árvereznek el a héten. Az egyik egy 1845 októberében, kis példányszámban kiadott, 39 verset tartalmazó kötetecske, a "Szerelem gyöngyei", amit Mednyánszky Berta, a gödöllői jószágigazgató lánya ihletett. Berta örült a költő udvarlásának, de az apja elutasította Petőfi lánykérését, mert sem poétának, sem pojácának nem adta oda a leányát... Belegondoltam, hogy ha Mednyánszky jószágigazgató úr nem olyan finnyás, talán másképp alakult volna a magyar történelem - mert Berta esetleg kevésbé táplálta volna költőnkben a forradalmi hevületet, mint ahogy később Júlia tette... A hozzá íródott kötet első kiadású példánya ma 600 ezer forintos kikiáltási áron indul.

A másik árverésre kerülő, szintén első kiadású kötet Petőfi utolsó, életében megjelent kis vereskötete, 1846 áprilisából - a "Felhők". Ennek 240 ezer forintról indul a licitje.

Döbbenetes történetet olvastam: előkerült egy eredeti kézirat, egy napló. Már két éve ismerik az irodalomtörténészek, de mostanra sikerült kideríteni, hogy valószínűleg Prielle Kornélia volt a naplóíró, 1845 márciusától 1849 decemberéig - és a napló megörökíti viszonyát Petőfivel... Igen, ez Petőfi Szendrey Júliával kötött házasságával esik egybe... Azt eddig is tudtuk, hogy Petőfi udvarolt a vándorszínésznőnek, meg is kérte a kezét 1846-ban, de Nelli egy színészhez ment inkább. Petőfi ez év szeptemberében ismerte meg Júliát, és egy évvel később összeházasodtak. Júlia sejthetett valamit a Prielle Nellivel folytatott viszonyról, mert a naplójában 1847 októberében, azaz egy hónappal a házasságkötésük után említést tett róla, hogy gonosz pletykékat hallott a férjéről, és utalt rá, hogy ezek férje hűségével-hűtlenségével kapcsolatosak... A vándorszínésznő naplójának pontos tartalmáról még nem lehet tudni semmit, de az irodalomtörténetet alaposan át kell majd írni, ha igaznak bizonyul, hogy Petőfi viszonyt folytatott Prielle Nellivel, miközben mintapárt alkottak Júliával, és gyönyörű versekben lobogott a feleségéért... És még egy érdekes momentum: a napló állítólag Júlia második férjének a birtokába került, és ezzel zsarolhatta meg Júliát, hogy dobja el idejekorán (még a gyászév letelte előtt) az özvegyi fátyolt - máskülönben nyilvánosságra hozza hős férjéről, hogy házasságtörő volt... Júlia pedig olyan magas piedesztálon tartotta a férjét, hogy inkább vállalta a nem kívánt, korai újraházasodást, mint hogy Petőfi emlékén csorba essen... Akár hűtlen férj volt, akár nem, akár tudott a félrelépéséről Júlia, akár nem: halálos ágyán Júlia ezt írta az apjának címzett levélben: "Apám azt mondta, hogy én boldogtalan leszek Sándor mellett. Asszonynak még nem adatott akkora boldogság, mint amit én éreztem, mikor együtt voltunk Sándorommal. Királynője voltam, imádott engem és én imádtam őt. Mi voltunk a legboldogabb emberpár a világon s ha a végzet közbe nem szól, ma is azok volnánk." Az irodalomtörténészek pedig jelenleg ott tartanak, hogy legszívesebben letagadnák az inkriminált napló létezését - de ezt nem lehet. Ezért mielőtt bombahírként előállnak a történettel, igyekeznek alaposan utánajárni, mi és hogyan történt.

Nem hiszem, hogy ennyi év után bármit is fog változtatni egy napló egy költőóriás megítélésében, hogy milyen ember volt...nem ezért olvassuk a verseit....azt tudtuk róla, hogy ember volt ő is, mégpedig a "nőcsábász" fajtából való, értett a nőkhöz, volt egy olyan kisugárzása, amivel meg tudta főzni a gyengébb nemet. Ha nem így lett volna, nem lennének ilyen gyönyörűek a szerelmes versei szerintem...Én azt sem hiszem, hogy zsarolás miatt ment volna férjhez Júlia. A férje meghalt, folytatnia kellett az életet és akkor egy nő egyedül nagyon kiszolgáltatott volt, szinte programozva volt minden fiatal özvegy életében az új házasság...ő annyiban különbözött a többi nőtől, hogy ismert volt és mindenki figyelte, hogy mit csinál...és az sem volt furcsa, hogy Petőfi megjósolta ezt, hogy férjhez fog menni...Tudta, ha ő meghal, mert jön egy forradalom, akkor a felesége még fiatalon egyedül marad és akkor természetes, hogy férjhez megy...szerintem ha szerette igazán Júliát, ezen nem is csodálkozott.

@Zsófi: Ez nem ilyen egyszerű. Az irodalomtörténészek minden verset a keletkezésének körülményeivel együtt vizsgálnak. Ha volt egy szerető, akkor bizonyos szerelmes verseket talán hozzá írt a költő... Nem véletlenül óvatoskodnak már két éve ezzel a naplóval, és még most is, mikor már tudják, hogy kinek a naplója, csak névtelenül nyilatkozó történész beszélt róla a sajtónak... Azt sem én találtam ki, hogy zsarolta a második férj Júliát - a napló felbukkanásának körülményeiből következtetnek erre a kutatók. Igaz, hogy törvényszerű volt, hogy egy fiatal özvegy újra férjhez menjen, de a gyászévet nagyon betartották akkoriban. Nagy illetlenség volt hamarabb újraházasodni. Fel is tűnt ez mindenkinek akkoriban, de csak most találtak rá egy lehetséges magyarázatot.

Hát, tudjátok, a múltban vájkálás sohasem egyszerű dolog, sem kicsiben (mondjuk a párunk mobiljában), sem nagyban (nagy ember eddig nem ismert múltjában). Mert könnyen nyúlhatunk olyanba, amiről szívesebben nem tudnánk. A nagyemberek múltjában való ilyetén kutakodásnak ráadásul mindig van egy dehonesztáló vetülete, ami méltatlan csámcsogásra ad(hat) okot, ha avatatlan kezekbe kerül.
És bár igaz, hogy az irodalmárok szeretik ismerni a versek keletkezési körülményeit is, de szerintem mindegy, hogy egy vers milyen körülmények között keletkezett (jajj, mindjárt tudnék rá ellenpéldát is), de az végképp mindegy, hogy pl. Júliához, Lillához, 'ismeretlen' múzsához íródottan, egyszerűen szép.

Pont ezt gondolom én is Wampeer, kit érdekel egy azóta feledésbe merült színésznőcske mondjuk, engem biztosan nem nagyon, de attól mindig átfut rajtam valami, ha azt hallom: "Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.
Mert mint tudjuk, Anna örök! Hogy melyik anna, az a történelem és az olvasó szempontjából szerintem teljesen mindegy...persze értem, amit Nóra mond, hogy tudomány, meg irodalomtörténet.

Ja még valami, és mi van, ha Petőfi tényleg hús-vér ember volt, és NEM kötötte szerelem Nellihez, csak izgatta a fantáziáját, na akkor ez így semmin nem változtat, ha sumákolnak a naplót illetően az irodalmárok, ha nem....de ha még merészebb akarok lenni, akkor azt is el tudom képzelni, hogy pl. Nelli hírbe akarta hozni a költőt és az egészet csak kitalálta...ha először nem kellett neki Sándor, férjes asszonyként miért kellett mégis más férje...azért van itt sok gondolat, nem is egy!, ami bánt engemet, ha stílszerű akarok lenni!

@wampeer és @Zsófi: teljesen igazatok van abban, hogy a szép vers szép marad, akárkihez íródott is. De ez is egy tudományág, és ha új körülmények derülnek ki az eddig ismertekhez képest, nem dughatják a fejüket homokba az ezzel foglalkozó kutatók. Kutya kötelességük utánajárni, hogy mi volt, hogy volt - ez nem vájkálás valaki magánéletében, hanem irodalomtörténeti kutatás. És ahogy pl. a természettudományban van erre példa, hogy egy új felfedezés felülírja azt, amit addig igaznak gondoltunk (pl. mikor Stephen Hawking látványosan beismerte, hogy az előző évtizedekben a fekete lyukakról tett állításai tévedések voltak...), akkor ebben a humán tudományágban miért ne lehetne! Még egyszer mondom: akárki is volt, akármilyen ember vagy férfi is volt egy költő, a vers szépségén ez nem változtat. De ezt már rég tudjuk: a legtöbb művész annyira szélsőséges személyiségű, hogy jobb nem ismerni semmit a hús-vér valójából, csak a műveit...

@Ezt Nóra mondja:: Ami a tudományos kutatást illeti, teljesen igazad van. De, mint ahogy a természettudományokban sem kötünk mindent a laikusok orrára, mer esetleg félreértelmezhető (sajnos ez sem igaz, lásd: genomika, őssejt-kutatás), úgy az irodalomtörténészek által feltárt dolgok közül sem mindegyik tartozik a végső tisztázás előtt a nagyközönségre, éppen bulvárizüsége miatt. Szóval kissé nagyvonalúan fogalmaztam előző kommentemben.

@wampeer: Na, pont ezért nem hozták nyilvánosságra még a fentieket hivatalosan... De volt, aki elkotyogta a sajtónak, állítólag a Petőfi Irodalmi Múzeum egy meg nem nevezett munkatársa.

Az irodalomtörténetnek kutatni kell tényleg minden rendelkezésre álló korabeli dokumentumot, én ezzel teljesen egyetértek, de szerintem nem szabad ennek fügvényében nézni a verseket...persze egy elemzésnél együtt jár a vers a háttérrel, de Petőfi nagyszerűségén semmit nem változtat (ahogy Adyén sem pl.) akárhány nőügye volt.