A bejáratnál található a 131 éves kőris törzsének metszete. Belerajzolták évtizedenként az évgyűrűket - jó elmerengeni rajtuk...
Ez még nem a mediterrán hóvirágmező - csak pár gyönyörű tő, a kaputól befelé sétálva az út mentén.
Az óriásplatán ebből a szögből szinte átlagos fának látszik.
Innen nézve már érezhető, milyen hatalmas, tekintélyes faóriás.
Kacsapár úszik a tó egyik végében.
Költői hangulatba ringat a látvány: égbe nyújtózó fák tükröződnek a tó vizén.
Csillagur kedvéért hunyort is fotóztam! :-)) Ez a szép, zöld virágú, zöld levelű növény a hó alól is kibújó hunyor.
Dolgoznak a méhecskék.
Romantikus kőhíd.
Ez viszont már a híres mediterrán hóvirágmező - életemben nem láttam ennyi hóvirágot egy helyen! Lenyűgöző. De bevallom, még a magyarázó táblák ellenére sem mindig látom a különbséget az egyes fajták között...
Fantasztikus kikericsmező sáfránymező hever a lábunk előtt.
Közelről még szebb.
A törékeny kikerics sáfrány mindig szép, de ebben a finom, vaníliasárga színben varázslatos!
Ez a csillogó kék bogár többször is nekifutott, de nem tudott bemászni a kikerics sáfrány tölcsérébe.
Innen kastélynak látszó tárgy...
Innen nézve már csak egy rom - bár romjaiban is fenséges.
Erre a gyönyörű rétre nézett a kastély főhomlokzata. Most még hűvös van ahhoz, hogy az ember a fűbe heveredjen, de egy padról jó elnézegetni a tavaszi felhőket, a hancúrozó madarakat.
/folyt.köv./
Nóra
