A « Nőcsábász vagy Megbízható » című írásommal kapcsolatban férfi véleményként elhangzott : nem ennyire egyszerűek a férfiak, és nem lehet őket besorolni csak két kategóriába !

A fent említett két alapvető kategóriával azt szerettem volna érzékeltetni, hogy akár aktívabban éli meg a férfiszerepét az erősebb nem képviselője, akár passzívabban, csalódások mindig érhetik, soha nincs garantálva a siker, és bizony a legsármosabb fiút is el lehet hagyni…hogy ennek mi az oka, erre próbáltam válaszolni női szemszögből és néhány « igaz mese » segítségével.

Folytatva a férfiak « tanulmányozását » megállapíthatjuk, egyre többen vannak köztük olyanok, akik –egy barátom kifejezésével élve- a « mama kedvencei », függetlenül a koruktól !

Ez a férfi az, aki soha vagy csak elég későn akar felnőni. Mostanában ez egy általános világjelenséggé kezd válni, már az olyan, hagyományosan családcentrikus országokban is nő az ilyen típusú férfiak száma, mint pl. Olaszország. Egy barátom szokta mondani, nincs kényelmesebb állapot egy « mai fiú » számára, mint a « Mamahotel »! Sokan persze azt mondják,  gazdasági okokkal is magyarázható, hogy a fiatal és középkorú férfiak otthon maradnak a szüleikkel, így nem kell lakást venni vagy bérelni és az önálló élet költségeit egyedül fizetni.

Erre mondta egy idősebb és nagyon bölcs barátom, hogy amikor 50 évvel ezelőtt ő elindult egy bőrönddel  otthonról – és ez általános volt az egész generációjára is – eszébe nem jutott sokáig « szinglinek » maradni, és nem csak azért, mert nem létezett ez a fogalom és jelenség, hanem azért is, mert a párválasztásnak gazdasági okai is voltak : ő keresett 900 forintot, és tudta, ha megnősül, és a felesége is keres majd 900 forintot, az már 1800 forint és abból már lehet valamerre haladni ! Huszas évei elején meg is nősült és nem gondolta soha egy percig sem, hogy kimaradt volna emiatt valami « jóból », és persze nem a felesége 900 forintja volt az elsődleges szempont a döntésében, hanem mert egyedül sokkal nehezebb elviselni az életet, mint kettesben és persze szerelmes volt a párjába.

A világ ilyenképpen való szemlélése  változik meg gyökeresen a férfiakban és ettől lesz vonzóbb a « mamahotel », mint a « kötöttségek » és a « felelősségvállalás ». Ennek a szemléletnek az erősítésében és terjedésében segít a média is, ami nagyon szomorú jelenség. Nézem az egyik nagy sörgyár reklámjait, amelyek mind arra vannak « kihegyezve », hogy : « Élvezd az életet , de egyedül, a haverjaiddal és a sörrel ! Így jobban lehet élni, mintha nőd is van hozzá ! Ne engedd magadat « bebörtönözni » és ne kapkodj el semmit ! »

Az egyik reklámban unott képpel nézeget a barátnője mellett a fiú az állatkertben, mígnem vadállatnak beöltözött barátai el nem rabolják…

A másik reklámban meg egy esküvőn csokrot dob az ifjú asszony, de amikor az egyik fiú észreveszi, hogy majdnem a barátnőjénél van már a csokor, beindul és az utolsó pillanatban, még idejében (a bajt megelőzendő !) elkapja azt és felsóhajt.

Nem lehet mindent ráfogni a média « kártékony » működésére, de egy ilyen, egyre elmagányosodó világban szerintem semmi szükség bármit is így reklámozni és egyfajta negatív életszemléletet népszerűsíteni, még ha viccesnek vagy humorosnak szánják az alkotók műveiket, akkor sem!

Amikor például 30-asok, 40-esek vannak szép számban még vagy már pár nélkül és Somának kell az egyik fővárosi szórakozóhelyre erotikus bulit szerveznie, hogy egymásra találjanak a koruknál fogva gátlásosnak már nem igen mondható generáció tagjai, akkor lássuk be, bajok vannak a párválasztás, társra találás területén.

De milyen is a « mama kedvence »-típus ? Ő az, aki állandó érzelmi függésben van és ezáltal erősen zsarolható is. Ő az, aki ha meg is nősül, mindig édesanyja tanácsaira hallgat. Egy ismerősöm feleségül ment egy ilyen típusú férfihez, szült két gyereket, majd a tengerentúlról hazatelepült magyar származású férje fogta magát és azzal állt elő, nem tud tovább vele élni, mert hazavárja az édesanyja és mennie kell. Nem számított a két gyerek, hazaköltözött !

Másik ismerősöm a tudománynak élt, soha nem udvarolt senkinek és otthon lakott a szüleivel. Mígnem megismerkedett egy külföldi lánnyal, akit nem tartott « megfelelőnek » a fia számára az anyuka. A fiú kitelepült a lány hazájába, talált munkát és új életet kezdett, édesanyja évekig nem akart vele szóba állni !

Az ilyen típusú férfiak általában ha meg is nősülnek, egyfajta mamapótlékot keresnek társukban. Vendégként viselkednek új otthonukban, azt gondolják, kijár nekik feleségük részéről a teljes kiszolgálás és az « anyai szeretet ». Az ilyen « szereposztással » működő házasságok nagy része nem tart « holtomiglan-holtodiglan », mert ahogy Müller Péter írja, szeretni csak « felfelé » lehet, azaz akkor lehet szeretni valakit, ha tisztelni is tudjuk, ha képesek vagyunk belelátni olyan tulajdonságokat, ami miatt számunkra ő szerethető és elfogadható hosszútávon.

Ezek a kapcsolatok pedig azért szűnnek meg előbb vagy utóbb, mert képtelen egy nő úgy « felfelé » szeretni, ha párjára nem tud felnézni, büszke lenni…és lássuk be, az anyaszerepbe kényszerített nő ritkán képes társára felnézni és mellette megmaradni, mert nem tud nőként viselkedni egy ilyen kapcsolatban.

Az anya-fiú kapcsolat bonyolult kötelék és egész szakirodalom foglalkozik ezzel. Sokan úgy vélik, az egyedülálló férfiak szaporodásának is a nők az előidézői. Sokszor ez így is van, a mama erős, mindenre rátelepedő egyénisége az oka annak, ha egy férfi nem lesz eléggé kezdeményező felnőtt korában, magyarán félszeg, visszahúzódó férfivé válik. Az esetek többségében egy ilyen típusú férfi édesanyja valóban nagyon határozott, mindenről azonnal véleményt formáló, fiát elnyomó egyéniség.

Ezért van nagy szerepe a nőknek abban, hogy milyenek lesznek a következő generációk férfitagjai. Képesek vagyunk-e meglátni a fiainkban már apróka korukban az egyéniséget, a férfit, és ezt sikerül-e erősíteni bennük, nem pedig elnyomni. Tiszteletben tartjuk-e a véleményüket és szeretnénk-e, hogy egyáltalán legyen önálló véleményük és akaratuk. Ha boldog és kiegyensúlyozott embert szeretnénk nevelni gyerekünkből, akkor nincs más lehetőség, tiszteletben kell tartani, hogy ő « vendég a házban » és előbb-utóbb el kell majd engedni, ahhoz meg rendelkeznie kell majd önálló értékítélettel, önismerettel, egyéniséggel, nagyon sok olyan dologgal, amelyet otthon kell megtanulnia, kialakítania magában. Gondoljunk arra : meglátni anyósunk hibáit sokkal könnyebb, mint elképzelni, hogy egyszer (szerencsés esetben!) belőlünk is anyós válik, és mi akkor vajon jobbak leszünk-e ebben a szerepben !

Zsófi