Szarka László 40 éves biztonsági őr akkor kezdte el a hírnév felé vezető útját, amikor a Megasztár idei első adását néhány énekes bevillantásával reklámozni kezdte a TV2...ő a „nyelvész” felírattal szerepelt a rövidke reklámban...
Már ez is elég sokat sejtetett, de a bomba csak a műsor lejátszása után robbant. Napok alatt kinőtte magát a „bikicsunáj” jelenség. A „Megasztár”-ban látott produkció külön életre kelt, felkerült az internetre, az emberek küldözgetik egymásnak, megtalálható különböző formában a „youtube” videomegosztón. Már kapható a „Bikicsunáj” póló és „Bikicsunáj fan club” alakult a „Facebook” közösségi oldalon, amely már egy héttel a produkció elhangzása után 17 ezer tagot számlált.
Szarka László ököritófülpösi biztonsági őr álmában nem gondolta, hogy egy országos „mozgalmat” indít el azzal, hogy több mint 25 éve kedvtelésből énekelget, de sajnos angolul nem tud. „Magad, Uram, ha szolgád nincsen!”, László soha nem kért segítséget senkitől, aki segíthetett volna neki, hogy valamiképpen hasonlítson az eredetihez az, amit énekel. Így hát nekilátott és próbálta leutánozni a szöveget. Sok dalt „tud”, de amivel híres lett, az az Alphaville „Big in Japan” című dala, ami Lászlónál lett nemes egyszerűséggel „bikicsunáj”.
Nevetni mások hiányosságán vagy emberi gyengéjén nem túl dícséretes, viszont emberi, de amikor a kifigurázott személy az egészből nem nagyon érti a lényeget, az már inkább tragikus, szánalmas, és sajnálatra méltó. Így jártam én Lászlóval, és a „bikicsunáj” jelenséggel, miután megnéztem a vele készült riportot a TV2 vasárnap esti Naplójában. Amikor megkérdezte tőle a riporter, hogy szerinte miért lett ilyen közkedvelt és népszerű, ennyit válaszolt: mert nem „túl” jó az angol kiejtésem...
Aki soha egy szót nem tanult angolul, az is látja, hogy ezt az angol szöveget
Things will happen while they can
I will wait here for my man tonight
It’s easy when you’re big in Japan
Aah, when you’re big in Japan - tonight
Big in Japan - be tight
Big in Japan - ooh, the eastern sea’s so blue
Big in Japan - alright
Pay! - Then I’ll sleep by your side
Things are easy when you’re big in Japan
Oh when you’re big in Japan
nem lehet így kiejteni:
Csikmum houmvava gen
ou vej je nouma náj csunáj
oszil szil vojam bikicsunáj
Óóó de bikicsunáj - csunáj
bikicsunáj vicsáj
bikicsunáj - tú rilisz tú szín szamdú
bikicsunáj - ó rájsz
szialájszí májoszáj
venszorízi vinyó bénking csunáj
ó rö bikicsunáj
I will wait here for my man tonight
It’s easy when you’re big in Japan
Aah, when you’re big in Japan - tonight
Big in Japan - be tight
Big in Japan - ooh, the eastern sea’s so blue
Big in Japan - alright
Pay! - Then I’ll sleep by your side
Things are easy when you’re big in Japan
Oh when you’re big in Japan
nem lehet így kiejteni:
Csikmum houmvava gen
ou vej je nouma náj csunáj
oszil szil vojam bikicsunáj
Óóó de bikicsunáj - csunáj
bikicsunáj vicsáj
bikicsunáj - tú rilisz tú szín szamdú
bikicsunáj - ó rájsz
szialájszí májoszáj
venszorízi vinyó bénking csunáj
ó rö bikicsunáj
Pedig László pont ezt énekelte. Onnan tudom ilyen biztosan, hogy saját szócikke lett a bikicsunájnak már a Wikipédián is.
Szóval addig sajnáltam Lászlót, amíg azt hittem, hogy szomorúan viseli a tényt, hogy halandzsáján lassan két hete az egész ország jókedvre derűl. Sorsközösséget is hajlandó lettem volna vállalni vele, mert arra tanítottak, hogy segítsek mindig a gyengébbeknek, amíg azt hittem és szerintem minden jóérzésű honfitársam is, hogy László szenved a gyorsan jött hírnévtől, ami leginkább tudásbeli és racionális helyzetfelismerő képessége hiányosságainak következménye.
Azonban a Napló című műsorból kiderült, erről szó nincs. László magabiztosan adja az interjúkat, természetesen - leginkább a tehetségének és a hangjának köszönhető eredményként - könyveli el azt, hogy percenként keresi telefonon a média és meghívást kapott, adja elő énekbeli tudását az egyik fővárosi szórakozóhely közönségének is. A meghívást éppen a TV2 kamerája előtt kapta telefonon, látszott rajta, hogy boldog: nem volt hiába a sok fáradozás, végre kellőképpen elismerik majd hangját és híres lesz.
Édesapja még fokozta is a boldogságot, ugye milyen ügyes a fiacskája, hogy hallgatva a dalokat ilyen jól leírta ezeknek a külföldi számoknak a „szövegét”....
Ez az a pont, amikor jóérzésű tévénéző már nem tud mit kezdeni az egésszel, de legfőképpen nevetni nem képes...és elgondolkodik néhány egyszerűnek tűnő kérdésen: Európa közepén, a 21. században ennyire naívnak - hogy erősebb jelzőt ne használjak - meg lehet maradni? És mit ér egy ember a profitközpontú világban?
Mégha saját butaságának köszönheti is azt, hogy rajta nevet az ország, lehet ezt a végletekig fokozni haszon reményében? Mert a „bikicsunáj” jól „jövedelmez” a médiának, a „pólónyomdásznak”, a vendéglősnek és ki tudja még kinek. A „sötétség” leplébe csavarva minden jól eladható, és egy ponton túl már nem is eldönthető: a kinevetett vagy a nevető a sajnálatra méltóbb, és ki kinek a játékszere ebben az össznépi játékban. Egy dolog viszont kezd világossá válni: minél nagyobb a sötétség, annál jobban lehet nevetni, az már mindegy, hogy ki kin, a lényeg, hogy mindez eladható legyen!
És mint halvány operaemlékeinkből tudjuk: „Eladó az egész világ!”
Zsófi
Zsófi