- avagy ne hagyd magad manipulálni…
Eddigi szokásunkat megtartva nem fogok politizálni ezeken az oldalakon. Mindössze egy érdekes jelenségen gondolkodtam el, ami rengeteg tanulságot hordoz.
A tények: az idei nyárelő roppant víztömeget zúdított országunkra, egyes vidékeken házak százai dőltek romba, emberek ezrei veszítették el minden ingóságukat. Néhány nappal ezelőtt egy jámbor magánszemély (hm…) elindított egy szavazatgyűjtést a facebookon, követelve, hogy az idei augusztus 20-i tűzijáték helyett támogassa a kormány ugyanebből az összegből az árvízi helyreállítást. Ebben a pillanatban, amikor a cikket írom, a támogatók száma már 127 242. A sajtó napok óta ettől hangos, találgatják a cikkek: mit lép a kormány? Megjelentek más hangok is: újabb támogató oldalak jöttek létre annak érdekében, hogy a tűzijáték is maradjon, és az árvízi helyreállításra is kerüljön pénz.
Nem térek ki a tűzijátékkal kapcsolatos véleményemre – jó okom van erre. De azt már nem bírom szó nélkül hagyni, hogy vajon a mozgalom elindítói jó lelkiismerettel alszanak-e, miután 127 242 magyar embert lebeszéltek arról, hogy a sajátjukból adjanak, valóban adakozzanak az árvízkárosultaknak?
Mert ne áltassuk magunkat: ez történt. Az ötleten, hogy ne a saját vagyonunkból adjunk, hanem a közösből, mindezen emberek kapva kaptak.
Tényleg – mennyivel könnyebb egy ujjmozdulattal rákattintani a „like” gombra, és letudni az „adakozást”, mint elővenni a pénztárcát, befizetni bármennyi pénzt az adománygyűjtő számlákra, vagy elmenni a boltba, megvenni pár kanna fertőtlenítőszert, mosószert, szúnyogriasztót, szemeteszsákot, vagy lemenni a pincébe, előszedni a félrerakott, használaton kívüli bútordarabokat, háztartási gépeket, lakásfelszerelési tárgyakat, a gardróbunkból nélkülözhető ruhadarabokat – és elvinni személyesen azoknak, akik rászorulnak, vagy ha messze élünk tőlük – akkor a rengeteg gyűjtőhely egyikére?
Én ez utóbbit választottam. Nem lájkolom az olyan megoldásokat, amelyek áttolják a felelősséget valami elvont hatalomra.
Azt meg főleg nem szeretem, ha politikai és üzleti érdekek mentén kihasználják az emberek segíteni akarását. Ha kampány-tőkét kovácsolnak a jóérzésű emberek összefogásából. Ha pont azt fordítják ellenük, amiből erényt kellene kovácsolni: az összefogás képességét…Mert mi is a nemzeti ünnep? Mire jó, ha évente egyszer összegyűlünk és megünnepeljük, hogy több mint ezer éve összetartozunk? Többek között arra, hogy kimutassuk, hogy mennyire fontos nekünk az, hogy egy közösség vagyunk. Minél erősebb a nemzeti összetartozás érzése, annál nyitottabbak vagyunk arra, hogy segítsünk egymáson, hogy számíthassunk egymásra a bajban.
Szóval hogy kerül a csizma az asztalra? Hogy jön pont a nemzeti ünnepünkön szokásos tűzijáték az árvízi adakozáshoz? Nekem van róla elképzelésem. Te már elgondolkodtál rajta?
Na és ezen? Az árvízkárok mértékét jelenleg 6 milliárd forintra becsülik. A tűzijáték elmaradása kb. 300 millió forint megtakarítást jelentene (mínusz az emiatt kieső jelentős idegenforgalmi bevétel). Megoldja tehát a tűzijáték-pénz az árvízi helyreállítást? Nyilván nem. De ha álságos szavazgatás helyett valóban összeadjuk, amink van, az már valódi segítség.
Én csak annyit kérek (tisztelettel): ne legyünk birkák, ne menjünk arra, amerre terelnek bennünket, hanem a józan paraszti eszünkre hallgassunk, még akkor is, ha nehéz ebben a zajban…
Nóra