A vakáció beköszönte a diákoknak egyértelmű öröm, felhőtlen boldogság. A dolgozó szülők azonban mást éreznek ezzel kapcsolatban: felkészülnek az év egyik legnehezebb feladatára - hogy megoldják a gyerekek elhelyezését, felügyeletét, nyaraltatását két és fél hónapon keresztül.
Az én anyukám is dolgozott, de soha nem jutott eszembe gyerekként: vajon hogyan szervezi meg, hogy ne kelljen napköziben töltenem egy percet sem? Magától értetődött, hogy a vakáció szent és sérthetetlen. Csak most jövök rá, hogy mennyire nem egyszerű ezt biztosítani a gyerek számára...
Engem anyukám sokszor magával vitt a munkahelyére - nagyon jól éreztem ott magam, különösen, amikor már könyvtárban dolgozott.
Sokan ma is így oldják meg a nyár egy részét, de munkaadó legyen a talpán, aki engedi, hogy két és fél hónapig gyerekzsivaj verje fel az iroda csendjét (nem beszélve a nem irodai munkát végzőkről, ahol többnyire ez szóba sem jöhet)… És persze az anyuka sem tud a munkájára koncentrálni teljes gőzzel, ha közben azt lesi, mit művel a csemetéje éppen…
Ja, mert azt elfelejtettem eddig említeni, hogy ez általában az anya gondja. Az ritkán merül fel, hogy az apa cipelje be magával a munkahelyére a gyereket, még mindig annyira patriarchális a társadalmunk, hogy furcsán is néznének a kollegák, ha így lenne.
A napközi, az óvodai ügyelet végső menedéket jelent persze, de minden szülő sajnálja a gyerekét egész nyárra bedugni a „dolgozóba”, hisz a gyereklét egyik legnagyobb kincse a nyári vakáció, az új típusú élmények, a szabadság…
Aki olyan szerencsés, hogy van mozgósítható nagyszülő a családban, az kap segítséget a nyár egy részére, de sajnos tudomásul kell vennünk, hogy nagyszülő korban már nem bírnak annyit a szüleink, nem terhelhetjük őket a végtelenségig, még ha édes teher is ez nekik.
Az utóbbi években rohamosan elszaporodtak a különféle tematikus nyári táborok (vagy mindig is ennyi volt, csak én nem vettem észre, mert még nem voltam érintett?). Ma már csak pénz kérdése, hogy kézműves táborba, íjászkodni, állatkerti táborba, kungfu-táborba, filmkészítő- vagy fotós táborba, foci- vitorlás- vagy úszótáborba viszi az ember a gyerekét. Ezek többsége 1-2 hetes, életkortól függően ottalvós vagy bejárós tábor. Az alaptematika mellett többnyire más jellegű programokkal is színesítik a szervezők a tábori életet: majdnem minden típusú táborban beiktatnak egy kis kézműves foglalkozást a gyerekeknek, és lehetőleg valamiféle fürdést is – ha van medence a közelben.
Fontos, hogy a szülő jól meggondolja, mire adja ki a pénzét – ugyanis némelyik táborért rengeteg pénzt elkérnek a táboroztatók, és nem mindig áll arányban a kapott szolgáltatások minőségével az ár. Jó, ha a tábort vezető pedagógust, edzőt már ismeri a család, ez mindenképpen egyfajta garancia.
De azt pl. érdemes előre megérdeklődni, hogy milyen lesz az étkeztetés – nem egy szülőtársam panaszkodott már rá, hogy a tábor teljes időtartama alatt nem kapott a gyerek egyetlen darabka friss zöldséget-gyümölcsöt sem. Gyakran a legegyszerűbb, vajaskenyér+tea kombináció alkotja a tízórait, ebédre pedig a leves+tészta menü a sláger… Egy-két hétig persze mindent ki lehet bírni, de ilyenkor is hasznos, ha délután, amikor a gyerek hazatért a táborból, próbáljuk kicsit visszabillenteni az egyensúlyt, és „megtömni” csemeténket vitaminnal, hasznos rostokkal, hallal…
Ne felejtsünk el minden nap adni egy kulacsban vagy flakonban vizet a gyereknek – a 20-30 fős táborozó csoportok mellett nem minden pedagógus figyel oda kellően, hogy a gyerekek eleget igyanak, pedig a nyári hőségben ez nagyon fontos. Sapkáról, napkrémről, esőkabátról, kullancs- és szúnyagriasztószerről is mi gondoskodjunk.
A táborok közt külön műfaj az olyan, amikor az ország távolabbi pontjára kell elutazni 1 vagy 2 hétre – ilyenkor, ha lehet, a család (vagy csak egy apa-anya) is elkíséri a gyereket. Az én nagyobbik fiam kikötötte: boldogan megy bármilyen táborba, de csak velünk együtt… Ő idegen helyen nem akar nélkülünk ott aludni. Ez persze visszavezet az eredeti gondhoz: hogy a legtöbb szülőnek nem áll rendelkezésére korlátlan mennyiségű nyári szabadság… Na de pár napot talán ki tudunk szorítani erre is.
A szülőkkel közös táborozás egy kicsit emlékeztet a régi SZOT-üdülések, vagy a manapság divatos szervezett, csoportos nyaralások hangulatára. Nem csak a gyerekek közt szövődnek új barátságok, de a szülők is kihasználják az időt baráti körük bővítésére. A jó táborvezető igyekszik olyan programokat kialakítani, amelyek a felnőtteket is lekötik, mozgósítják, így kísérőként ők is izgalmas élményekkel gazdagodhatnak.
Sőt, egy kicsit visszavedlenek gyerekké – kinek jutna eszébe más alkalommal meglett fejjel gyakorolni a lajhármászást, kötélhúzó-versenyben teljes erőbedobással küzdeni, zsákban futni, esténként ping-pong és tollasbajnokságot rendezni, csocsózni… Ha pedig a gyerekek elaludtak, a tábortűz körül világmegváltó beszélgetéseket folytatni, vagy éppen csak anekdotázni egy pohár borral a kézben…
Egyszóval a táborok jók – csak válasszuk meg gondosan, hogy melyikbe nevezünk be. Az erősödő verseny remélhetőleg kiszűri az átverős, lehúzós táborszervezőket, és egyre kevésbé kell attól tartanunk, hogy a gyerek száraz kenyéren és vizen tengődi végig a hetet, vagy dohos-koszos kunyhóban kell meghúznunk magunkat borsos áron.
Jó táborozást kívánok azoknak, akik még előtte állnak. És minden szülőtársamnak sok sikert ahhoz, hogy megoldja a nyár teljes idejére gyermeke foglalkoztatását…
Nóra
